A párommal évek óta eljárunk Ozorára, ebbe a Tolna megyei kis faluba, pontosabban az Ozorai Horgászparadicsomba. Ebben az évben a szeptember 2-3-4 i napokat tudtuk itt tölteni a peca túrán. 2-án 14-órától lehetett átvenni a faházat, ami közvetlenül a tóparton van, ebben fogunk lakni három éjszakát. A ház tiszta, frissen húzott ágynemű, pedáns tisztaság --- a helyzetnek megfelelően nincs fűtés, világítás, térerő, wc ---, az éjszakai horgászathoz a fáklya és az elemlámpa dukál, a többi a kőházban megtalálható (konyha, tusoló, wc és külön szekrény, amiben minden megtalálható a főzéshez, terítéshez).

Az elmúlt években folyamatosan jutottak el hozzám a „jó hírek”. Hatalmas pontyokról szóltak a beszámolók… sok-sok nagytestű hal kifogásáról, ráadásul igen rövid időn belül. Valahogy azonban úgy alakult, hogy sosem jutottam el Harsányba. A motivációm egyre csak nőtt, miközben a víz megmaradt álmaim nagy pontyainak, ködös és távoli oázisaként…

2013. szeptember 13-15-ig kis csapatunk, a PálinCa’rp Feeder Team horgászni indult a Százhalombatta mellett található Benta Horgászparkba. A tóra 2013. szeptember 13-án pénteken a kora délutáni órákban érkeztünk. Ottó a tulajdonos és Joci a tógazda nagyon segítőkészek voltak, sok jó tanáccsal láttak el minket. Rövid konzultáció után elfoglaltuk a helyünket. Kipakolást követően az etetésre szánt magokat előkészítettük, majd három jelzőbóját helyeztünk el a szektorunkban. A célhalunk elsősorban ponty és amur: minél több és minél nagyobb! :) Az időjárás nagyon változatos volt, főleg hidegfront volt a jellemző nagy mennyiségű csapadékkal fűszerezve. A vízhőmérséklet 20 °C körül állt be.

Azt hiszem, valahol ott romlott el az egész, amikor Tisza cipő helyett, azt a kínai "szutykot" húztuk a lábunkra… Volt olyan nyár, hogy 4 párat is elkoptattunk belőle fejenként a haverokkal a grundon… egyszerűen olcsóbb lett, mint a hazai "tornacsuka"… a betonozott focipálya meg, köztudottan „nyírta” a gumitalpat rendesen. Emlékeim szerint, ez akkoriban lehetett, amikor már nem lehetett kapni a mókus szeletet és „kis papírtasakos” tejport…valamint, a Katica tortabevonónak is megváltozott az íze... egész egyszerűen „elromlott” a világ.

„Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A múltnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát, Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep; Úgy rettegé a föld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek.” Petőfi Sándor / Magyar vagyok/

A természet épphogy ébredezik, a vizek partjai felettébb „fakó” arcukat mutatják a korán kimerészkedő horgásznak. Nincs ez másképp a Tisza Tavon sem… a nádas még sárgás-szürkés, és a téli alacsony vízszint komor, „kisvizes”, legtöbbször saras partszegélye várja az idelátogatót. És mégis! Amikor az éves Tisza Tavi engedélyem becsúsztatom az Állami jegyem mellé, a többi igazolvány közé, valami furcsa bizsergés járja át a testem. Menni kell és kész!