A Horgász-Zóna egy rendhagyó pergető találkozót szervez Kecskeméten a Nyerő horgászklub tavain. Ha most kezdted a pergetést vagy csak szeretnéd kipróbálni, mi segítünk, hogy megfoghasd életed csukáját vagy csak közelebb kerülj hozzá.

Mivel ezen a hétvégén nem akadt horgásztársam, fürkészve keresgéltem az internetes térképen olyan horgászvizet, mely viszonylag könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel. Szemem megakadt az almásfüzitői kavicsbánya tavon, amely közvetlenül a helyi vasútállomás mellett terül el. Nosza, már húztam is a bakancsot, ez lesz a megfelelő választás ezen a borongós szombaton. Fütyörészve szálltam le a vonatról, de a környéken nem láttam egyetlen tavat sem. Így betértem a Pléh Büfébe, ami a helyi szórakoztató alkalmatosság és az ott található martalócoktól kértem útbaigazítást: Hol is található az a bizonyos kavicsbánya tó? A válasz csak ennyi volt: Húúúúúú, hát jó messze. Ekkor kapcsoltam, hogy tulajdonképpen Almásfüzitő felső vasútállomáson kellett volna leszállnom, ami egy megállóval odébb van...

Amikor a fogcsikorgató hideg a legtöbb horgászt a meleg szobába kényszeríti, amikor a vastag hópaplan a tájat fehérbe – szürkébe öltözteti, az igazi megszállottak akkor sem tétlenkednek, hiszen amíg a Duna nem zajlik, mindig van hova kimenni horgászni. Persze, az ilyen kihívások kemény próba elé állítják a férfi ember tűrőképességét, de kellő felkészültséggel és némi akaraterővel minden nehézség könnyedén áthidalható. Jómagam kimondottan szeretek havas tájban horgászni. Ilyenkor úgy érzem, csak én vagyok egyedül, semmi sem moccan, minden nyugodt. Hunyorgó szememet elvakítja a havas vidékről visszaverődő fény, ahogy a folyó parti lehetőségeket vizslatom. Ilyenkor érzem igazán átfagyott végtagjaimban a meleg vér lüktetését, azt hogy élek. Igen, újra itt vagyok és ilyen embertelen körülmények között is átérzem a természet minden rezdülését...

Tamás fiam több éve unszol már, menjek vele és a barátaival egy Szigetközi evezőstúrára. Évek óta nyár elején ott töltenek pár napot, evezéssel, horgászattal. Lelkesen mesélte az ott átélt élményeket. Eddig csak az ott készült fotókat nézegettem, de szerencsére a hétvégén végre elindulhattam én is a várva-várt túrára. A hétvégén kifejezés egy nyár eleji hétvégét takar, már-már tél van, de annyira jó visszaemlékezni erre a csodás helyre, olvassátok el és látogassatok el erre az egyedi és tényleg csodálatos részére országunknak.

A fővárosi Duna szakaszról erősen megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a víz itt túlságosan szennyezett, a part teli van kétes eredetű tárgyakkal, szeméttel. Mások ellenben azt mondják, hogy ez a folyó halban leggazdagabb része. Valahol mindkét véleménynek igazat lehet adni. Tény azonban, hogy mióta a csepeli víztisztító megépült és elapadtak a szennyvízbefolyók a víz tisztasága sokat javult, bár ezzel egyetemben a halak egy része is odébb állt. A fővárosi horgászat semmi máshoz nem hasonlatos. Itt nincsenek zöld fák, bokrok, és nem gyönyörködhetünk az ártéri erdők buja rengetegében. Mégis, mikor a sötétség leereszkedik és felgyúlnak a város fényei, csodálatos látványt nyújt a díszkivilágításban pompázó hidak lába közt hömpölygő folyam. Legutóbbi horgászatom alkalmával ezen, a betonteknőbe szorult folyószakaszon tettem próbára szerencsémet.

Ezt a cikket egy kedves vásárlónktól kaptuk, amiben a MANN'S HardNose gumihalakkal szerzett tapasztalatait írta le nekünk. Köszönjük Péter!