Az idő kegyetlen gyorsasággal telik... már december elsejét mutatta a naptár, amikor cimborámmal, Barta Mátéval, végre össze tudtunk hozni egy közös pecát. Nem variáltuk nagyon túl, kiszemelt helyszínük egy alig órányira található kisebb vízterület volt...

November végén ismét egy hétvégi pecára szántuk el magunkat bátyámmal. A meteorológia déli, délkeleti szelet és szemerkélő esőt jósolt, ezért a sok opció közül, egy a fővároshoz nem túl messzire található horgászparkra esett a választásunk...

Úgy látszik a természet újra megtréfálja a vízpartra kilátogató novemberi pontyhorgászokat... Ragyogó nappalok majd ködbe burkolózó párás éjszakák és nyirkos hajnalok köszöntik az ilyenkor is parton levőket...

59800 hektár... víz amerre a szem ellát! A vérbeli horgász enyhe gyomorszorítással és valami fura bizsergéssel közeledik felé... szinte érezni: vonzza a hatalmas kékség... Igen ez a Balaton!

Barátommal és kollégámmal Gáborral, a Fiiish, Lunkerhunt és Westin plasztik csalikkal eredtünk a kősüllők nyomába. Hogy hogyan is sikerült a horgászatunk, azt az írásunkból megtudhatjátok!

Szeptember utolsó péntekjén ismét pecanapot tartottunk a bátyámmal. A meteorológia szép napos időt jósolt, úgy döntöttünk hogy a tóparton élvezzük ki az idei ősz egyik utolsó meleg napját. Célunk egy Budapest közeli bányató volt, ahol az előző pecák során már sok szép halat fogtunk...