A következő írásban ismét Polyik Dénes horgásztársunk kalauzol el minket egy felettébb tartalmas, hosszú hétvégére. Ezúttal nem csupán pazar egyéni rekordöntéséről olvashatunk izgalmas sorokat, hanem csalizási és etetési technikájáról is megoszt velünk értékes gondolatokat...

A hazai feeder-mánia a mai napig nem igazán fedezte fel az angliai horgászkultúrában oly népszerű konzerves-löncshúsos horgászatot. Szerintem ennek a legfőbb oka, hogy a method technikánál nem éppen egyszerű, vagyis inkább lehetetlen ezzel a termékkel csalizni. Nem hagyott minket nyugodni a gondolat, hogy miként vethetnék be ezt a nagyszerű csalit eredményesen a pontyok ellen, természetesen versenykörülmények között.

Újra Harsány volt az úti cél! Emlékszem, álmosan bámultam ki az „anyósülésről” a kora hajnali sötétségre, amikor az futott át a gondolataimban, hogy ma pontosan negyedszer indulok "Borsodba". Valamitől furán hatott minden, a néptelen autópálya is titokzatosnak tűnt. Mint egy hosszú, kanyargós „csúszda”, úgy vitt minket le, egész a „vízig”, de az útszéli táblák és épületek felettébb gorombán suhantak el mellettünk. Áron stabilan fogta a kormányt, a "tempomat" besegített, de éreztem rajta, hogy nagyon ott lenne már. Csak remélni tudtam, hogy a varázslatos víz, amely elhozta barátom számára a nagy pontyokat, hozzám is kegyes lesz. Még sötétségben érkeztünk, nem is csoda hát, hogy mi voltunk az elsők a parkolóban.

Az első részben megkezdett gondolatmenetet folytatva, ma már több horgásztársamhoz hasonlóan, én magam is szívesen horgászok feeder bottal, célzottan Amurra. Meg kell jegyezni – habár, ma már rendszeresebb vendégnek mondható a horgon - kezdetben, csupán a „bojlisok” és a pontyhorgászok járulékos halaként találkozhattunk vele a partokon. Akkoriban még, az elsőre furcsának tűnő szokásokkal rendelkező, „szárazra” került „jövevény”, éppoly érdeklődve szemlélte a külvilágot, mint ahogy, mi Magyar horgászok, magát a halat… Aztán az évek alatt, az Amur „ázsiója” folyamatosan növekedett, így egyre többen és többen lelték örömüket a sportosan küzdő „növényevő” kifogásában. Ennek (is) köszönhetően, egyre másra szaporodtak az amurozás legkülönfélébb kiegészítői az üzletek polcain, majd a horgászcuccaink között. A rezgőspicces módszer adta „lefinomítás”, a megfelelő etetési technikák kidolgozása, alkalmazása és a hajszálelőkén felkínált csalik használata egyre több kapást eredményezett.

Alig vártuk a tavaszt! Emlékszem a kollégáimmal már lázasan tervezgettük az első közös horgászatot a munkahelyen. Kávé szünetekben vagy épp az autóban ülve ecseteltük egymás szavába vágva a lehetséges helyszíneket és módszereket! Hiába, na, ilyenek vagyunk mi horgászok! Ha a hőmérő higanyszála már kicsit is fentebb kúszik és a mostoha jégpáncél eltűnik a vizeinkről, akkor menni kell…