A fogyatkozó naptár egyre csak türelmetlenebbé tett az elmúlt napokban. Le föl járkáltam a munkahelyemen, morogtam, szabályosan idegesítettem a környezetem. Oly sok lenne még a tervem erre az évre, hogy nincs is már annyi hétvége, hogy megvalósítsam azokat... sóhajtottam magam elé. Éppen ezért, ezen az október eleji, szerdai napon úgy döntöttem, hogy nem várom meg a hétvégét és pontyozni indulok!

Ember tervez... De ha lehet, akkor már jó előre, mert általában, mindig akad egy-két olyan tényező, ami közbe jöhet! Baráti eszmecsere és horgászat! Ezek voltak az alapkitűzéseink, amikor elterveztük társaimmal, azt a közös 30 órát, amelyet ezúttal, a Budapesthez közeli, rendkívül népszerű, Arizóna tóra "találtunk" ki...

Napjaink meghatározó témái között, sűrűn találkozhatunk az etetőhajók létjogosultságát, azok különböző típusait és tulajdonságait érintő gondolatokkal. Számos beszámoló és teszt látott már napvilágot az interneten, amelyből kedvünkre "okosodhatunk" ezeknek a szerkezeteknek a pozitív és negatív paramétereiről. Bizonyára mindenki elgondolkozott már - botjai mögött a parton állva, kapásra várva - hogy vajon mennyire segítené, a saját maga horgászatát egy ilyen vízen járó szerkezet alkalmazása. Egy biztos: a technika fejlődése a horgászsportot is oly mértékben kezdi átalakítani, amely ha jól bánunk vele, nagyban sikerre viheti a horgászatainkat! Az alábbiakban Dajka Gábor horgásztársunk, első, etetőhajós horgászatának tapasztalatait osztja meg az olvasókkal...

Horgászbarátommal és ZÓNÁS csapattársammal, Csákó Robival, már régebb óta terveztük a visszatérést egy számunkra „oly kedves” bányatóra. A 24 órás rövidke túránk egyéb apropóját, a ZÓNA PATRONOK élesben való tesztelése adta, nameg a nyár végi, utolsó hosszú hétvégét se szerettük volna csakúgy elpazarolni…

A rohanó, munkás hétköznapok és a „hétvégénmindenhovaelmegyek” életvitel pont kezdett rajtam negatív irányban eluralkodni. Aztán az egyik nap, a péceli illetőségű barátom, Hovány Attila javaslatára megbeszéltünk egy pontyhorgászatot. Nem volt apelláta, a helyet lefoglalta, megvolt az időpontunk, így egy teljes szombati nap állt a rendelkezésünkre. Ez nem túl sok, de a terveink szerint a különböző csalik és végszerelékek kipróbálásán kívül, alkalmunk nyílik végre kicsit kötetlenebbül beszélgetni és „beleolvadni” a minket körülvevő „őszbe szökő” természetbe. Aztán a halak majdcsak megzavarják a nagy pihengetést… reméltük. A kis csapatunk Szlanicska Milánnal a kiváló újpesti pontyhorgásszal egészült ki. A hajnali 4-kor, nyelvemet „szénné” égető tűz forró kávé és a szervezetem fáradságot nehezen legyűrő ébredését leszámítva, pozitívan vártam a napot!