A kemény fagyokat követően a március lassan meghozta a felmelegedést, ami szinte egyik napról a másikra köszöntött be. Mit tehet a horgász, ha a bajszosok szerelmese? Meglátogat egy intenzíven telepített vizet, ahol már jégolvadás után is hemzseg a víz a békés halak jelenlététől. Egy ilyen intenzíven telepített tó Budapest közelében a Bia Carp Lake, újnevén Arizóna Horgásztó. Ez a horgászvíz az elmúlt tél folyamán ismét egy újabb átalakításokon ment át, további bojlisállásokon faházak épültek a kényelem érdekében, valamint bővült a tó halállománya is. Egyszóval a tó teljes karbantartást kapott a 2014. évi horgászszezonra.

Alapos előkészületek után, állandósuló horgásztársammal, Toman Áronnal szálltam autóba, hogy egy számomra, ezidáig még ismeretlen, Budapesttől igen távoli vízen vegyük üldözőbe a pontyokat. Barátom, már többször járt Nagycsepelyen, így az oda úton, folyamatosan ostromoltam a kérdéseimmel. Mivel? Hova? Hogyan? Csak úgy „daráltam” társam felé a mondataim egész sorát. Aztán, ahogy egyre csak fogyasztottuk a kilométereket, úgy fokozódott bennünk a „vadászösztön”. Sporttársam, az utolsó kilométereket, már egészen biztos, hogy „WRC Superally” szintidőn belül teljesítette…

Napjaink meghatározó témái között, sűrűn találkozhatunk az etetőhajók létjogosultságát, azok különböző típusait és tulajdonságait érintő gondolatokkal. Számos beszámoló és teszt látott már napvilágot az interneten, amelyből kedvünkre "okosodhatunk" ezeknek a szerkezeteknek a pozitív és negatív paramétereiről. Bizonyára mindenki elgondolkozott már - botjai mögött a parton állva, kapásra várva - hogy vajon mennyire segítené, a saját maga horgászatát egy ilyen vízen járó szerkezet alkalmazása. Egy biztos: a technika fejlődése a horgászsportot is oly mértékben kezdi átalakítani, amely ha jól bánunk vele, nagyban sikerre viheti a horgászatainkat! Az alábbiakban Dajka Gábor horgásztársunk, első, etetőhajós horgászatának tapasztalatait osztja meg az olvasókkal...

Az asztali naptár bizony már alaposan „lefogyott”, az indulásunk napjára. Megmaradt, viseltes lapjai arra figyelmeztettek, hogy ha még menni akarunk horgászni, akkor igyekeznünk kell, mert nemsokára vége az évnek… Barátaimmal, előzetesen, mindösszesen abban reménykedtünk csupán, hogy legalább egy-két kapásunk lesz, a már alaposan lehűlt vízben…

A rohanó, munkás hétköznapok és a „hétvégénmindenhovaelmegyek” életvitel pont kezdett rajtam negatív irányban eluralkodni. Aztán az egyik nap, a péceli illetőségű barátom, Hovány Attila javaslatára megbeszéltünk egy pontyhorgászatot. Nem volt apelláta, a helyet lefoglalta, megvolt az időpontunk, így egy teljes szombati nap állt a rendelkezésünkre. Ez nem túl sok, de a terveink szerint a különböző csalik és végszerelékek kipróbálásán kívül, alkalmunk nyílik végre kicsit kötetlenebbül beszélgetni és „beleolvadni” a minket körülvevő „őszbe szökő” természetbe. Aztán a halak majdcsak megzavarják a nagy pihengetést… reméltük. A kis csapatunk Szlanicska Milánnal a kiváló újpesti pontyhorgásszal egészült ki. A hajnali 4-kor, nyelvemet „szénné” égető tűz forró kávé és a szervezetem fáradságot nehezen legyűrő ébredését leszámítva, pozitívan vártam a napot!