…Kényelmes foteljeinkben kifújtuk magunkat. A pakolás és az ilyenkor szokásos izgalmak alaposan lefárasztottak mindhármunkat. A rövidre szabott pihenő után, a közben lassan, de biztosan parázzsá leégő tűzön hozzáláttunk a vacsoránk elkészítéséhez. Ennek fő alkotóelemei az otthonról hozott ízletes húsok és finom zöldségek voltak. Ezt követően újrahúztuk a csalikat Ádámmal, majd mind a hárman felkészültünk az éjszakára.

A hosszú, fagyos téli hónapok után hirtelen, egyik napról a másikra beköszöntött a tavasz plusz húsz – huszonöt fokos napsütéses időjárással. Mint minden évben, idén is Agostányon kezdtük az évet apámmal egy szezonnyitó pontyozás alkalmával. A zord időszakban elkövetett ragadozóhalas, pergetős próbálkozások után, már nem vágytam másra, mint hátradőlni a kényelmes horgászfotelben és magamba szívni az erősödő kora tavaszi nap első sugarait. Várni, hogy a kapásjelző felcsapódjon és horogvégre kerítsem az év első pontyait. „Ember tervez, Isten végez...” - szól a mondás. A több hete tartó kellemes időt, pont a kitűzött dátum előtt űzte el egy viharos széllel beköszöntő hidegfront. Ez a hirtelen időjárás változás tönkretette álmainkat az üdítő tavaszi horgászatról, de azért minket sem faragtak olyan fából, akik csak úgy feladják a küzdelmet némi szélvihar miatt...

Október közepét írtunk, amikor sikerült szabaddá tennem magamat arra a hétvégére, amikor a kollégák egy jónak ígérkező pecát szerveztek. A Cser-tó volt a kiszemelt helyszín ahová ők rendszeresen járnak. Sok jót meséltek erről a helyről így izgatottan vártam a szombat reggelt. A hajnali háromkor kelés kevéssé tetszett, de szükséges volt, mert fél ötkor találkám volt Lacával. A többiekkel ötkor találkoztunk az autópálya melletti egyik benzinkútnál. Természetesen mi értünk oda a leghamarabb. A kutas hölgynek is elég korai lehetett az időpont, mert várni kellett rá pár percet mire előjött hátulról. Kifelé menet azért majdnem hasra estünk egy jól megtermett kutyában mely éppen fókának képzelhette magát. Amíg vártunk magamra vettem a sí overallomat mert igencsak röpködtek a mínuszok. Miután mindenki megjött nekiindultunk és ahogy terveztük fél hatra oda is értünk a tópartra.

Már az év első heteiben elkezdtük tervezni az idei csapatépítő tréningünket mely az egyeztetések után végül a pünkösdi hétvégére esett. Szóba kerültek jobbnál jobb vizek, de a speciális időpont miatt már hónapokkal a tervezett esemény előtt telt ház volt vagy csak három napra adták volna ki a szállásokat. Mi viszont csak két éjszakát terveztünk eltölteni. Ezért esett a választásunk ismét a tavalyról már ismert Nógrádmarcali tóra. Utólag visszagondolva nem volt ez rossz döntés. Ahogy az emlékeimet felidéztem már előre dörzsöltem a tenyeremet hátha idén sikerül végre egy méretes halat kifognom a tóból.

Júliust írunk, úgy érzem, hogy nem birok itthon ülni és csak olvasni a horgászmagazint. Hívtam is horgászbarátaimat, hogy van-e kedvük lenézni velem egy közeli bányatóra. Mindenkitől nemleges válasz érkezett, ezért megfordult egy gondolat a fejemben, ami egyfolytában azt súgta: indulj egyedül! Hát rendben, ha nem jön senki, akkor kora reggel fél hatkor indulás… Ez így is történt, már öt órakor nem bírtam magammal és elkezdtem a horgász elemózsiát előkészíteni. Fél hatot ütött az óra, és én már indultam is.

Van egy pár barátom, akik rendszeresen bejárnak hozzánk, a szaküzletbe, ide a XIII. kerületbe, ahol most ezeket a sorokat is a virtuális „papírra vetem…” Ilyenkor mindig nagy lelkesedéssel kezdünk el beszélgetni, hiszen hamar közös szenvedélyünk, a pontyfogás kerül a középpontba. Mindig kikérik a véleményem az új csalikról, eszközökről vagy éppen egy-egy jónak ígérkező horgászhelyről! Megtisztelő bizalmukat igyekszek maximálisan megszolgálni és én is szívesen hallgatom beszámolóikat valamint érdekes tapasztalataikat a pontyfogás különböző területeiről.