November kellős közepén, kissé tanácstalanul dugtuk össze a fejünket a Zónában. A "nagy" kérdés ezúttal így szólt: "vajon merre is induljunk el, kedvenceink, azaz a pontyok nyomába!?"

November beköszöntével nem csupán a kabátunkat húzzuk egyre szorosabbra magunkon, de sokan már a felszereléseiket is pihenőre utasítják ilyentájt, és így megmarad a fűtött szoba kedves nyugalma, ahol az interneten vagy épp egy-egy magazin lapjain keresztül zajlik tovább a vízparti élet... De nem mindenkinek!

Az ősz gyönyörű és én újra és újra rácsodálkozom a természet eme nagyszerű körforgására, erre a mesterien komponált, ezerszínű remekműre, amelynek mi természetben járó horgász emberek, nagy örömömre, igen aktív részesei lehetünk. Az október most képeslapba illő, elegáns tarka ruhában, kedves fényekkel örvendeztetett meg minket. Zolival ezúttal, új és ismeretlen helyszínen kezdtük meg a horgásznapot, annak reményében, hogy az új keverékünkkel, sikeresen eredjünk a lehűlő vizeket járó pontyok nyomába...

Meghívást kaptam a Balázs-tóra, egy állományfelmérő pecára. Az volt a feladat, hogy tárjuk fel, milyen, mennyi és mekkora halakból áll a rabló állomány. Azt tudtuk, hogy elsősorban fekete sügerek tanyáznak a tóban. Így sokat nem agyaltam a csali arzenálon: ha itt az ősz, akkor Top-Water! És némi gumi a Damiki kínálatából…

Ködbe burkolózott Budai hegyek lábánál, kacskaringós utakon, indultam a kedvenc tavam felé hajnalban. Az üres autópálya jelezte már, hogy az esős reggelen nem leszünk sokan a parton. A szél is hol erősebben, hol pedig szelíden jelezte az ősz bizony beköszöntött...

Nincs is jobb, mint egy jó kis kosarazás a ráckevei Dunán... Fogadjátok szeretettel Gazsi Máté (Bravo Baits) beszámolóját!