Aztán a hirtelen a semmiből, újra megszólalt a telefonom és egy kikerülhetetlen mondat a fülembe szólt: 'Szia barátom! Hétfőn egy jó kis feederezés Harsányban?' Erre nem tudtam és nem is akartam nemet mondani!

A hazai feeder-mánia a mai napig nem igazán fedezte fel az angliai horgászkultúrában oly népszerű konzerves-löncshúsos horgászatot. Szerintem ennek a legfőbb oka, hogy a method technikánál nem éppen egyszerű, vagyis inkább lehetetlen ezzel a termékkel csalizni. Nem hagyott minket nyugodni a gondolat, hogy miként vethetnék be ezt a nagyszerű csalit eredményesen a pontyok ellen, természetesen versenykörülmények között.

Belemarkolok a homokba, visszacsorgatom az ujjaim között, és a homok, mint az elmúlt idő, visszatér a többihez és összekeveredik velük...(1.) Most itt vagyok a parton, a tó felszíne a vihar után végre kisimult, pont úgy, ahogyan kavargó gondolataim kusza sorai. Eszembe is jutott egy régebben hallott gondolat, miszerint: Az emberek azt állítják, hogy múlik az idő, az idő viszont csak mosolyog, mert látja, hogy az emberek múlnak...

Egy rendszerben a tökéletességhez minden elemnek tökéletesnek kell lenni. A legelsőtől a legutolsóig. Erre kell törekednünk, és a bosszúságok sora helyett jönnek a szebbnél szebb élmények, sikerek, és a felszabadult jóleső érzések. Bármit teszünk, ez kell, hogy lebegjen a szemünk előtt.

Halat ott könnyű fogni, ahol sok van. Ezzel a közhellyel nem nagyon lehet vitatkozni. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor még a felkészült horgász szája is tátva marad. Hiába a halbőség, a halak horogra kerítése nem mindig egyszerű feladat.

Téli napokon, mikor nem jutok ki a vízpartra, akkor is ott jár az agyam. Hogyan tudnám növelni a hatékonyságot, újabb megoldásokat kitalálni, hogy sikeresebb lehessek? Az etetőkosaras végszerelék számomra is igen kedvelt módszer, de az utóbbi időben nem találtam semmilyen újdonságot, amivel például a dobótávolság hosszát tudnám növelni.Erre olvashattok egy házilag kivitelezhető megoldást!