Előző cikkem, egy 4.20-as heavy feeder tesztje során felmerült, hogy néhány mondatban leírom a távdobással kapcsolatos gondolataimat, de a Cormoran TS heavy feeder tesztje is túlburjánzott a tervezett kereteken, és a kezdeti néhány gondolatot is újabbak követték.
Jobbnak láttam, ha egy külön írást szentelek ennek a témakörnek, hiszen a legjobb távdobó bot vagy orsó sem ér semmit a megfelelő végszerelék vagy damil nélkül.
Természetesen sok mindennel és sokféle képen el lehet dobni 90 m-ig, néhány dologgal 100 m-ig, de 100 m felett már a legtöbb felszerelés megköszöni a részvételt, és feladja a harcot. Itt jegyezném meg, hogy tegyünk különbséget 100 m-es és 100 m-esnek mondott dobások között. Álltam már nagyot dobó (mondó) horgász mellé, aki leoltott, hogy Ő megdobja a 110-et. Megnéztem, majd megkértem, hogy had dobhassak én is a saját felszerelésemmel. Túldobtam rajta legalább 10 m-rel, majd kitekerve leszámoltam 116 hajtókar fordulatot, ami az orsómnál 105 métert jelentett.
A horgászat természetesen nem a számok harcáról szól, hanem a szabadidő kellemes eltöltéséről. Ez a kellemes eltöltés azt jelenti, hogy halat fogunk. Néhány tónál viszont a halfogáshoz elengedhetetlen a nagy távolságok meghorgászása.
Kezdjük akkor a damilnál:
Határozottan ki merem jelenteni, hogy az ideális damil méret a 20 mm-es. A heavy feeder fárasztás során a 18 mm-est el fogja szakítani a parthoz közel, mert nem rendelkezik kellő rugalmassággal. A 22 mm-essel pedig – saját tapasztalataim alapján - 5-7 %-kal kisebbet lehet dobni.
A damil további tulajdonságai fontossági sorrendben:
Súrlódásmentes felszín. Gyors süllyedés. Könnyed süllyedés. Magas kopásállóság.
Ami kevésbé fontos, az a nyúlás, a rugalmasság és a szín. Rugalmasságban és nyúlásban rosszul teljesítő damillal már a közepes árkategóriában sem lehet találkozni. A szín pedig csak a horgászt tudja a boltban becsapni, mivel az 5 méter körüli dobóelőke miatt a hal számára teljesen lényegtelen. Nem esett szó a szakító szilárdságról, pedig ez a legfőbb adat, ami alapján választani szoktunk. Legyünk óvatosak, mert sokszor a dobozra írt szám és a „csomózott valóság” köszönő viszonyban sincs egymással.
Apropó dobóelőke! Az kell! Nem lehet kikerülni, de érdemes jól kiválasztani. Én a fonottra esküszöm, mert a vastag monofil csomója is vastag, nehezen fut keresztül a gyűrűkön.
Nem kertelnék tovább, ami nekem bevált, az a Trabucco T-Force XPS match sinking 20-as méretben, ami egy match zsinór, de feederre eddig még nem találtam jobbat. Talán a Tubertini Special English Line, ami még közel ilyen jó, de várom a további javaslatokat. Fonott előkének pedig Berkley Fireline Smoke 15 mm-est használok, ami egy teflon bevonatos fonott damil.
A bevonat miatt a fonott és a monofil nem vágja el egymást, ezzel a két damillal tudtam eddig a legerősebb kötést létrehozni. Mivel ez a kötés a szerelék leggyengébb pontja, így nem mindegy, mekkora terhelésnél szakad el. A bevonat másik előnye, hogy nem szív fel vizet a fonott damil, megtartja korábbi méretét. A harmadik előnye, hogy a fárasztás utolsó szakaszában a teflonrétegnek hála, nem akadozik a gyűrűk között.
Akkor jöjjön az, amiért ez a cikk megszületett!
Térjünk át a végszerelékre:
Előre szólok, szembe fogok menni a manapság népszerű irányzattal, de vállalom az ezzel keltett népharagot :)
Vegyük a sokszor sok helyen ismertetett átalakított bordás etető kosarat, illetve az az alapján készült több cég által is forgalmazott Pellet Feeder kosarat, és alakítsuk át! :) Készítsünk belőle egy repülésre sokkal alkalmasabb etető kosarat.
Kezdjük ott, hogy a letoljuk a kosarat a szárán ütközésig, mivel az alján túlnyúló műanyag cső labilissá teszi, és billegni fog nagy sebességű repülés közben.
Az alap kosár nagyszerű tulajdonsága a három hosszú borda, csak ezek oldal irányba nagyon öblösek. Marokkal ráfogva a bordákat egyenként fokozatosan összébb tudjuk nyomni, miközben körbeforgatjuk. Az összenyomás hatására a bordák két végén található ólom nehezékek távolodni fognak egymástól, a kosár nyúlánkabbá válik.
Az átalakított formájának köszönhetően áramvonalasabb lesz, ugyan akkor mérete miatt még mindig alkalmas kellő mennyiségű anyag bejuttatására. Ennek természetesen feltétele, hogy a rányomott etetőanyag kövesse ezt az áramvonalas formát.
A kiindulási alap forradalmi tulajdonsága, hogy az alsó túlnyúló műanyag szár megakadályozza az előke feltekeredését. Ez a tulajdonság az átalakított kosárnál sem változik, csak itt, 9-10 cm hosszú kosár hivatott meggátolni a gubancolódást.
Megtöltött kosárnál nyugodtan használhatunk 9-10 cm-es előkét mindenféle probléma nélkül.
Ha megfelelő botunk, orsónk, damilunk és végszerelékünk megvan, akkor már csak gyakorlásra és a testalkatunknak megfelelő technika elsajátítására van szükségünk, amihez még több gyakorláson és gyakorláson keresztül vezet az út.
Ez csak elsőre rémisztő, mert ez a gyakorlás a mi hobbink, amit mi nagyon szeretünk :)
Görbüljön!
Kurucz Dávid