12:30-at mutat az autóm órája, amikor áthajtok a Zagyva gátján. Nincs is ebben semmi érdekes, hacsak nem az, hogy a kijelző másik sarkában 35 fokos érték látható. Na de semmi baj! Úgy választottam vizet, hogy árnyékban tudjak horgászni. Ezt a számításomat csupán az húzta keresztül, hogy a hőség ellenére elég sok horgásszal találkoztam. Vagy öttel. Ez viszont épp elég volt ahhoz, hogy nekem már ne jusson menedék a nap elől! Nem akartam senki nyakára rátelepedni, így nem maradt más, mint egy verőfényes partszakasz. Ha nem lett volna nálam ernyő, valószínű, hogy visszafordulok!
Próbáltam valamicske párhuzamot vonni ember és hal között, miszerint az ilyen tikkasztó melegben mindkettő megpróbál elbújni az égető napsugarak elől. Olyan helyet kerestem, ahol a túlparti fák árnyéka a vízre vetődik, ezáltal menedéket nyújt a halaknak. Mivel keskeny folyóról van szó, elég sok fával, nem volt nehéz ilyet találnom. Persze a legjobb az lett volna, ha fölém is ágak hajlanak.
Nemrég még igen gyors szakasz volt ez, egészen addig, míg meg nem építettek pár kilométerrel lentebb egy duzzasztót, ami ha küllemre nem is, de szinte minden másban megváltoztatta a kis folyót. Sokkal lassabb áramlásra kellett számítanom és a fauna sem a régi. Ráadásul az előzetes információk alapján a hőség sem tett jót a halak étvágyának. Jók lehetnek a kora reggeli és az esti órák, de nekem most volt időm, így maradt a lehető legkedvezőtlenebb időszak…
Tavaly még jászok adták a zsákmány javát
A meleg miatt a felszerelést próbáltam a lehető legszűkebbre fogni. Elég volt egy rövid, 8 és fél méteres bot, hogy szemben lévő fa ágait elérjem. Mivel az árnyékos szakasz mindössze 3 méter körüli volt, az etetést nagyon pontosan kellett bedobnom, hogy oda tudjak horgászni, ahol a halakat sejtettem. Úgy tűnt igazam volt. Az első úsztatások során csak a „hűvös” részen volt kapásom. Gyorsan szákba került néhány tenyeres karika. Hogy meggyőződjek elgondolásom helyességéről, az úszót rendre kiengedtem a napra, ahonnan kapás nélkül vehettem ki. Egy darabig.
Rövid, árnyékos szakaszra koncentráltam a horgászatot
Az alapozás leváló szemcséire zavaró mennyiségű küszt sikerült magam elé rendeznem. A napsütötte részről csakhamar beszivárogtak az etetésre is, ellehetetlenítve a horgászatot. Ezt először úgy próbáltam kivédeni, hogy a 6 grammos, úsztatós szereléket egy 10-es lapos úszóra cseréltem, amivel a fenékre tudtam szögezni és teljesen meg tudtam állítani a csalit. A küszök viszont fenékről is visszahozták a csontit.
Kétféle úszó
Kétféle ólmozás
Nem volt mit tenni, az etetés módján is kellett változtatnom. Ahhoz hogy a leváló szemcséket elkerüljem, kevés vizet tettem, az amúgy is tapadós etetőanyaghoz. Így teljesen sima felületű, kőkemény gombócokat tudtam gyúrni, amiket csészével tettem be teljesen a vízfelszínről, hogy a csobbanás se tudjon kárt okozni bennük. A megállított szerelékkel próbáltam a gombócok közelében tartani a horgot, de gyorsan be kellett látnom, hogy az álló csalit nemcsak a snecik kerülik el. A beérkező anyagra persze mindig volt odaugró hal, de néhány apró keszeg kapása után minden érdeklődés abbamaradt. Látványosan a mozgó csali működött, de a küszök még mindig belerondítottak a dolgomba. Energiát spórolva inkább a lapos úszó mellett döntöttem.
Az éhes küszök nem ismernek lehetetlent, az öt szem csonti nem akadály
Lankadó figyelmem sem tett jót az egésznek. A lengedező szél ellenére, az ernyő alatt állt a levegő. Gondolataim egyre inkább egy hideg üdítő, ne adj isten egy deres korsó sör irányába kalandoztak. Ezeket csak egy termetes kárász és az apróhalak közé rontó balinok tudták néha szertefoszlatni pár másodpercre.
A ráetetéshez kőkemény gombócok kellettek
Szigorúan csészével bejuttatva
Már jócskán benne voltam a délutánba, amikor a forduló nap kezdte átrendezni a helyzetet. Ahova eddig horgásztam, kezdett naposba váltani, míg az árnyék lassan az úsztatásaim irányába nyújtózott. Innentől kezdett a horgászat hasonlítani egy jóízű folyóvízi pecára. Gyorsan ráéreztem a halak által igényelt csalivezetés ritmusára. Ami annyit eredményezett, hogy a megnövekedett területen kapás kapást ért. Mind a halak, mind a mérséklődő meleg hatására úgy éreztem kicsit visszatért belém az élet. Nem túl nagy karikakeszegek hada és néhány kárász és bodorka alkotta a zsákmányt. A titkon remélt pontyokat most csak egy 20 deka körüli egyed képviselte.
Kiló körüli kárász, kivételesen megállítva
Mostanában szokásos teríték
18:40, 30 fok. Ahogy kezdtem összepakolni, egyre több horgász jelent meg a parton. Egyik-másik furcsa, értetlen tekintetet vetett rám. Tényleg jobbak lehetnek azok a bizonyos esti órák!
Egy kiadós zuhany után, a hűvös szobából persze azt mondom, nem is volt ez olyan rossz! Azért ha nem muszáj, nem csinálok többet ilyet.
Galambos Sándor
Profi Horgászbolt
Szolnok
