Negyedik alkalommal hirdették meg az MF – Moby Dick kupát, amely, tekintettel a késő őszi időpontra és a víz mély, bányató jellegére remek alkalomnak ígérkezik, hogy teszteljük a nyári hónapokban kikísérletezett etetőanyagunkat hidegvízi körülmények között.
Csapattársam, Dávid egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni a versenyen, így egyedül kellett nekivágnom ennek az igen nehéznek ígérkező megmérettetésnek, mint ahogy a beszámoló megírása is rám hárult. Már sok versenyen részt vettem, cikket viszont most írok először önállóan, így ez utóbbi állított nagyobb kihívás elé :)
Október vége felé elég csípősek a reggelek, ezért nem csoda, hogy jó néhány alaposan beöltözött versenyző várakozott zsebre dugott kézzel a tóhoz vezető úton. 7 órakor kezdődött a szokásos procedúra: sorompó fel - mezőny zárt konvojban be a halőrházig - izgatott sorsolás – boldog, csalódott, de leginkább tanácstalan arcok a sorszámok kihúzása után - majd ismét zárt konvoj a Fekete tó partjáig.
Az A szektorba sorsoltam, ami a halőrházhoz képest a legtávolabbi szektor. Ezen a tavon jobban szeretek előrébb horgászni, de amit kapunk, azt kell megoldani.
A mezőny halőrház felé eső része.
A felkészülés rutinos mozdulatokkal zajlott. 2 db 3.90-es H bot, szék, haltartó, bottartó, etetőanyag és a csali. Minden a helyén. Az előző este bekevert etető minimális nedvesítést elbírt még, de egyébként elégedetten néztem végig a rajthelyemen :)
Még otthon összeállítottam a taktikát. 75m-re szerettem volna minimális etetést létrehozni és megpróbálni végig ezt horgászni, ha nem működik, akkor benézek 90m-re is. Már pakolás közben fél szemmel a vizet fürkésztem, ahol látványosan forgolódtak a halak. A felszíni mozgásból az tűnt ki, hogy nincs egyértelmű távolság, a halak a tó teljes területén mozgolódtak. Ennél jobb előjelek nem is kellenek, mindenki parádés halfogásokra számított.
8:15 az etetés kezdete.
Itt már kitűnt, hogy sokan jóval nagyobb távolságban látták a siker kulcsát, 100m feletti dobások sem voltak ritkák, de én kitartottam a korábbi elképzelésemnél. Figyelembe vettem azt a tényezőt, hogy nagy távolságról a halat is nehezebb és időigényesebb kifárasztani.
8:30 duda, végre elkezdtük!
Az utóbbi időben megfigyeltük csapattársammal, hogy akár verseny, akár edzés, az első kapás 10 percen belül jelentkezik! Nagyon gyorsan reagálnak a halak az etetőanyagunkra. Most sem volt ez másképpen, a 9. percben eltekerte a spiccemet egy vehemens tőponty. Két babonám is kapcsolódik az első halhoz, egyrészt megpróbálom a legóvatosabban fárasztani, mert az első hal nem mehet el, annak meg kell lennie. A másik, hogy a merítőt nem nyitom ki az első halig! Most is így történt, a fárasztás végén sikeresen megszákoltam a szomszéd merítőjével :) Ezúton is köszönöm Neki!
Jó 30 perc elteltével jelentkezett az újabb ponty, de ez nem az az ütem volt, amit szerettem volna. Újra dobtam, és elkezdtem összerakni az erősebb botomat, mivel igaz, hogy a szektor szomszédommal fej-fej mellett haladtunk, de neki láthatóan több kapása volt a 100m körüli dobásaival. Elkezdtem 90m-en horgászni, de sajnos kevés eredménnyel. Kis idő elteltével kénytelen voltam visszaváltani 75m-re, amit siker koronázott. Egy ponty és egy termetes kárász. Majd ismételt csend.
Horgászhelyem a tó hátsó részében, és a megtévesztő felszíni halmozgás.
A másik két szektorban láttam, hogy szintén hatalmasat dobálnak, és ritkán, de fognak halat. Újra a távoli etetés mellett döntöttem. Számomra ezen a napon a 90m jelentette a maximumot, nem készültem nagyobbra, az extra heavy botomat nem hoztam magammal. Itt bevallanám, hogy Dávid az előzetes telefonos egyeztetések alkalmával háromszor elmondta, hogy tudomása szerint ősszel ezen a tavon nagyon nagyot kell dobni a siker érdekében, de arra gondoltam, hogy a 90m elég lesz. Valamint azt is jól tudom, egy versenyen bármi megtörténhet, és minden eshetőségre fel kell készülni, de most ez nem így történt, szenvedtem is rendesen :)
Szerencsémre a távoli etetés a mai napon először halat adott, majd zsinórban még kettőt. Azt éreztem, ha ott a hal, akkor rögtön elcsavarja a botot. Az idő nagy részében viszont nem volt előttem hal elérhető távolságban. Szektor szomszédom Fülöp Róbert nagyon szép pecát bemutatva szorongatott, nem tudtam melyikünk van előrébb. Ilyenkor az ellenfél fogásait mindig nagyobbnak látjuk, kicsit a saját idegeinket is borzolva ezzel.
A kapástalanságot megunva ismételten váltottam, vissza az alapetetéshez, a rövidtávhoz. Két arra bóklászó ponty „veszett” ezen rajta, még ha csak rövid időre is, mert a második ponty 30 perccel a dudaszó előtt került szákba.
14:00 mérlegelés.
Sajnos szektoronként több versenyző is nullázott és a fogások sem a Fekete tó igazi arcát mutatták. Mivel én kezdtem a szektort, ezért engem mérlegeltek utoljára. Addig a mellettem horgászó Fülöp Róbert vezetett 17.780 g-mal ennél kellett többet fognom. A haltartó kivételénél még tovább nőtt a bizonytalanságom, kevesebbnek éreztem. A mérleg első értéke, amit kiírt alatta volt ennek a számnak, a következő viszont felette, de végül megállt 17.900 g-os értéken! 12 DEKÁVAL MEGNYERTEM A SZEKTORT!!! Volt már egy-két izgalmas mérlegelésem, de ez vitt mindent.
Szektor elsőséget érő zsákmány.
Egyeztettem a távolabbi szektorban horgászókkal, kiderült, hogy a fogott súly alapján enyém a második szektor egy! Amit én egész napos szenvedésnek éltem meg, az a dobogó második fokát jelentette! A versenyt Kiss Péter nyerte a C szektorban horgászva nagyon szép 36.910 g-os fogással. Neki ez úton is gratulálok!
A győztesek
Ha össze kellene foglalnom a versenyt, akkor az etetőanyagra nem lehet panaszom, hozta a halat, ha volt a környéken, viszont a saját elvárásaim alatt teljesítettem felkészültség terén, ez alól csak a polcomra került 2. helyezett kupa ad némi feloldozást :) ...
Írta, fotó: Páll Eörs
