A horgásztó Budapesten a XXIII. kerületben, a Déli M0 környékén, Dunaharaszti magasságában található. Tudomásom szerint tömegközlekedéssel nem, csak autóval lehet megközelíteni. A terület teljes nagysága 15Ha, a vízterület nagysága 5,5Ha, a tó közepén egy másfél hektáros sziget található. A horgászvíz átlag mélysége 4 méter. Hirtelen mélyül így a parttól 10 méterre elérheti a 2,5-3 méteres mélységet is. Nagyrészt akadó mentes, de a part közelében vízben lévő fák és bokrok tövénél úszózva ott lehet hagyni a szereléket. A tó teljesen körbe van kerítve. Éjszakára ki van világítva, ami megkönnyíti az éjszakai horgászatot. A közepén található szigeten is lehet horgászni. Ide csónakkal lehet bejutni. A halőrházban lehet venni csalit etetőanyagot illetve némi enni és innivalót.
A bejárat felőli oldalon több mellékhelység is található. Csak sportjegy kapható, tehát ha valaki el szeretné vinni a halat, akkor minden esetben fizetni kell érte. Az aktuális árakat a tó honlapján lehet megnézni. Pénteken és szombaton lehet éjszaka is horgászni. Hétköznap csak nappal van rá mód reggel hat és este hat között. Autóval be lehet menni és a horgászhelyen le lehet parkolni. De csak a felső úton, mert az alsót idén lezárták a magas vízállás miatt. Bármelyik oldalra leülhetünk mindenhol engedélyezett a horgászat. Foglalt hely nincsen. Amint a kapun áthalad az ember egyből a halőr házzal találja szemben magát. Itt van egy parkoló ahol kényelmesen meg lehet állni, amíg kiváltjuk a jegyet. Egy igazolványt le kell adni ezt, távozáskor kapjuk vissza. Minden oldalon fák szegélyezik, amik ugyan még nem adnak sok árnyékot, de üde színfoltjai a tónak. Kell még pár év hozzá.
A fő hal itt is a ponty, de szép számmal lehet fogni tokot illetve amurt is. Szép kárászok vannak benne és jelentős a csuka állomány is. Afrikai harcsa is van, de ritkábban jelentkező vendég. Sajnos a part mentén rengeteg az apró sügér így nehéz csalihalat fogni. De azért megoldható.
Legyen elég ennyi a száraz adatokból. Most jöjjenek a személyes tapasztalatok. De előbb néhány kép a tóról.
A képeken nem látszik, hiszen a tavat szerettem volna bemutatni és nem az itt horgászókat, de mindig sokan szoktak lenni. Hiába vagyunk egy páran, akik szeretik ezt a helyet.
Tavaly nyár elején egy kollégám betegsége és a tervezett horgászat lemondása után nyílt lehetőségem először ide eljutnom. Ismerőseimtől már hallottam erről a helyről előtte is, hiszen többen is jártak már itt ráadásul közel van így esett a választásom erre a tóra. Az tény, hogy nem ez a legszebb és a legvadregényesebb víz az országban, de hihetetlen élet lakik benne. Az ember csak ámul és bámul, hogy mennyire pezseg a víz, a rengeteg halugrástól, a rablásoktól pedig eláll a szava.
Első alkalommal a tógazdától kértem tanácsot, hogy hová üljek és mivel csalizzak. Nagyon segítőkész volt és minden kérdésre szívesen válaszolt. Megmutatta azt a helyet ahol szerinte jó esélyeim vannak a halfogásra. Hihetetlen volt, mert fél óránként kapásom volt. Máshol meg egész nap ültem egy halért. Ekkor végleg beleszerettem ebbe a vízbe. Ahogy besötétedett a parttól egy-két méterre úszkáltak a harcsák és az amurok úgy, hogy a hátúszójuk szántotta a vízfelszínt. A csukák kijönnek egészen a sekélyesbe és szabad szemmel is lehet látni őket. Íváskor forr a víz a rengeteg kárásztól. Azóta több mint húsz alkalommal voltam itt és elmondhatom, még egyszer sem jöttem el úgy, hogy nem fogtam semmit.
Az idei magas vízszint kicsit felborította a szokásokat, hiszen sok olyan hely ahol tavaly álltunk most víz alatt volt. Viszont sok szép halat fogtam onnan ahol tavaly még az autóval parkoltam. Szerencsére így őszre visszaállt a normális szint. Általában a tó hátsó részén horgászom a halőrházzal szemközti oldalon. Az első horgászatkor még tapasztalat híján rengetegszer megtéptek a halak, hiszen tizennyolcas előkével próbálkoztam. Azóta nálam a huszonötös főzsinór és a tizennégyes fonott előke vált be. Ha valaki idejön mindenképpen nyelető fékes orsót hozzon magával. Ha nincsen, akkor a féket lazítsa ki, mert itt nem finomkodnak a halak. Ha kapás van, akkor megindulnak, és őrült tempóban vágtatnak el. Behúzott féknél hamar elveszíthetjük a felszerelésünket. Ritkán ugyan de előfordul, hogy a tok ejtős kapással jelentkezik.
Legtöbben a hagyományos fenekezést űzik itt, mint jómagam is, de sokan bojlis felszereléssel jönnek több napra és egyre jobban nő a finom szerelékes feeder horgászok száma is. Én is egyre inkább kacsintgatok e módszer felé. Nálam, ami igazán bevált főleg az éjszakai műszak alatt az a parttól 10-15 m-re történő úszózás. Fenékre eresztett horoggal. A legnagyobb halaimat mind így fogtam. Elég kevesen próbálkoznak ezzel talán azért is bátrabbak ebben a sávban a halak. Laknak a tóban igen méretes uszonyosok is, akik már párszor megszaggattak. Láttam itt húsz kilós pontyot, de hat kilós balint is fogni. Fenekezni érdemes negyven méterre is, de ugyanakkor eredményesek lehetünk nyolcvan, száz méteres távolságban is.
Most essen néhány szó a csalikról és az etetőanyagokról. Tavaly még a horogra tűzött egy szem konzerv kukorica volt a nyerő. Idén viszont a hajszál előkére fűzött két szem kukorica lett a sláger, amelyek közé egy szem sárga techno pufi került. Vajon jövőre mi lesz a favorit? A kukoricák közül a mézes, erjesztett, pálinkás, ami bevált pontyra, amurra illetve még a tok is felveszi. De szépen lehet fogni gilisztával és csontival is akár pontyot, tokot, afrikai harcsát illetve kárászt. Néha-néha fogtam epres pellettel vagy sásos kukoricával is, de nem sokszor. Etetőanyag tekintetében nálam a mézes fajták jönnek be némi mézes puszedlival és csontival kiegészítve. Próbálkoztam más ízesítéssel is, de kevés sikerrel. Mivel én legtöbbször éjszakára jövök ide így ebből az időszakból vannak tapasztalataim. Azt észrevettem, hogy a kapások nagyjából sötétedésig jönnek. Majd éjfélig még jelentkezik néhány hal. De utána hajnali háromig semmi. Akkor jön egy roham és befejezésképpen reggel fél hat táján van még rá esély, hogy fogunk egy utolsót. Nappal viszont reggel kilencig, tízig van nagyobb esélyünk.
Eddig még kimaradt a szigetről történő horgászat, de lehet, hogy jövőre kipróbálom. Sokfelől hallottam már, hogy persze így könnyű itt halat fogni, mert tele van telepítve. Erre csak azt tudom mondani, hogy el kell jönni és ki kell próbálni. Azért itt is sok minden közbeszólhat és akkor nem fogunk semmit. Itt is ki kell fárasztani a halat, akik igen csak jó erőben, vannak. Különben is mitől jobb, ha csak áztatjuk a horgainkat, cserélgetjük, a csalit illetve pazaroljuk az etetőanyagot miközben az egész napunk eseménytelen? Nem jobb, ha van mit tenni és sok halat fárasztunk? Ezáltal rengeteg élménnyel gazdagodunk?
Kiknek ajánlom ezt a helyet? Olyanoknak, akik nem csak a természet szeretetéért és a friss levegőért mennek horgászni, szeretnének sok élménnyel gazdagodni és nem csak egy székben ülve bambulni egész nap a semmittevés közben.
Na és kik azok, akiknek nem ajánlatos ide jönniük? Azoknak, akik a vadregényes csendes magányos horgászatot szeretik, vagy nem akarnak halat fogni csak pihenni. Az biztos, hogy én jövőre is ide fogok járni. Néhány kedvcsináló kép a fogásokról.
Ez a kárász 1,4kg-os
Természetesen vannak itt ezeknél sokkal nagyobbak is. Aki kedvet kapott ahhoz, hogy ide jöjjön, annak csak azt tudom kívánni, hogy görbüljön.
Naplemente
Panoráma
