A nagy csapat újratöltve

Már az év első heteiben elkezdtük tervezni az idei csapatépítő tréningünket mely az egyeztetések után végül a pünkösdi hétvégére esett. Szóba kerültek jobbnál jobb vizek, de a speciális időpont miatt már hónapokkal a tervezett esemény előtt telt ház volt vagy csak három napra adták volna ki a szállásokat. Mi viszont csak két éjszakát terveztünk eltölteni. Ezért esett a választásunk ismét a tavalyról már ismert Nógrádmarcali tóra. Utólag visszagondolva nem volt ez rossz döntés. Ahogy az emlékeimet felidéztem már előre dörzsöltem a tenyeremet hátha idén sikerül végre egy méretes halat kifognom a tóból.



Ahogyan legutóbb most is pénteken munka után indultunk. Öcsém autóját megbuggyantva szép kényelmesen indultunk el a már ismert úton. Természetesen most is volt, aki már előző nap lement. Kis csapatunk összetétele nagyjából ugyan az, mint tavaly. Egy két cserétől eltekintve. Annyi változás történt idén, hogy volt egy második csapat is, akik viszont csak szombat reggel érkeztek. Megérkezésünk után, ahogy egy horgászhoz illik első dolgom volt, hogy lementem a tópartra némi információt gyűjteni. Majd a sátrak felállítása következett mielőtt elkezdődött volna az esti élménybeszámoló.



Ezzel az őrület kezdetét vette. Vég nélküli ugratások és poénok röpködtek a levegőben. Közben persze nagy erőkkel készültek a nyársak az esti szalonnasütéshez. A tűz ropogott, de akik már nem bírták tovább azoknak sikerült némi kokszot előállítani, amit nem igazán lehetett sült ételnek nevezni.






A hajtóanyagok elfogyasztása után némi tanácsadás és felszerelés összeállítás következett az idén kezdő horgászként csatlakozott fiúknak. Miután mindennel elkészültünk természetesen ki kellett próbálni az újonnan összeszerelt holmikat, ezért páran lementünk teszthorgászatra. Nem is igazán a horgászatról szólt a dolog inkább a jó hangulatról melyhez az elfogyasztott gyorsítók is hozzásegítettek. Kisebb keszegeken kívül nem is fogtak a fiúk mást. Hajnali egy körül eljött az ideje, hogy eltegyük magunkat másnapra és felkészüljünk az egész napos horgászatra.




Másnap reggel kicsit későn és igen álmosan indultam ki a tópartra. Természetesen addigra már a szombati csapat is megérkezett és nagy erőkkel vallatták a vizet. Gyors reggeli után lehurcolkodtam a partra és szép kényelmesen nekiláttam a kicsomagolásnak illetve a szerelék összeállításának. Időm volt bőven, hiszen előttem állt még az egész nap.




Nem igazán úgy indult a dolog, ahogyan szerettem volna. Miután az első dobásra szakítottam és a másodikra is csak a napernyőt sikerült majdnem a vízbe hajítanom elgondolkoztam, hogy lehet ez a tó nem is szeret engem? A bosszankodás és az újra szerelések után végre sikerült a helyére juttatni a csalikat. Jöttek is szép sorban vörös démon hibrid pelletre a kis pontyikák. Reménykedtem benne, hogy idén nem lesznek sokan az aprajából, de tévedtem. Sorban húzta ki mindenki a méreten aluliakat. Megunva az aprólékokat felraktam egy kettes horogra két húszas bojlit hátha jön valami rendes hal. De nem. Még ezt is képes volt egy kis ponty felvenni.



Néha azért megtörte a csendet egy-egy rendes fárasztás hangja is. A hétvége legnagyobb hala mely 8 kilós volt és Gyuri bácsi nevéhez fűződik viszont még az érkezésünk előtt került szákba. Akkor lássuk is szépen sorban ki mit fogott a nappali időszakban.








Délelőtt nem igazán tudtuk a csendet élvezni, mert egy helikopter folyamatosan a tó túloldaláról szállt fel és ide is tért vissza miután a küldetését teljesítette. Nem tudni mi lehetett az. Sejtésünk szerint permeteztek. Pár percenként húzott el a fejünk felett.



Délután egy környékén már olyan elviselhetetlen volt a meleg, hogy kevés kivétellel bevonultunk a házba pihenni. A botokat és a felszerelést hátra hagyva inkább egy kis eszmecserét folytattunk a teraszon. Próbálkoztam némi alvással is a sátorban, de a végére inkább szaunázás lett a dologból nem alvás. Nem lehetett megmaradni odabent. Közben a hozzáértők nekiláttak a marhapörköltnek mely idén is bográcsban készült. Olyan jól sikerült, hogy a maradékot hazahozva még négy napig ettem mire elfogyott. Desszertfelelősünk is isteni bakklavát sütött megint.






Miután mindenki megtömte a hasát és az édesség is elfogyott következett némi emésztés. Lassan azért elkezdtünk leszállingózni a tópartra, hogy felkészüljünk az éjszakai horgászatra. Páran csónakba ültek és beeveztek, hogy beetessenek, illetve behúzzák a szerelékeket. Este nyolcra már olyan pára volt, hogy mindenünk tiszta víz lett. Közben jött néha egy-egy halacska. Én is feltettem a tavaly már néhány kapást eredményező narancsos pelletemet. Tizenegy körül végre megtört az átok. Hallelúja végre én is fogtam egy méretes pontyot. Ezek után nagy csend következett. Még egy mozdítás sem volt. Sajnos később kiderült, hogy miért. A tó közepén húzódik egy nádtorzsás sáv. Többen köztük én is ezt a részt horgásztam meg. De amikor ki akartam húzni a szerelékemet, hogy megnézzem van-e rajta csali mind a két boton lévő horog leakadt. Így kénytelen voltam beszakítani. Hajnali egy volt már és borzasztó módon nem akartam nekiállni, újrakötni mind a két botot így úgy döntöttem, hogy befejezem a horgászatot és elteszem magam másnapra.







Másnap reggel a bőséges reggeli után megérkezett a tó tulajdonosa és következhetett a mérlegelés, illetve aki akart hazavinni halat annak rendezése. Kifizettük a szállást és csomagolás közben szomorúan vettük tudomásul, hogy megint vége van egy nagyszerű hétvégének. Ismét sikerült összehoznunk egy kellemes és jó hangulatú pár napos pihenést. Külön köszönet Pipinek a rengeteg kávéért és a sok mosogatásért. Reméljük jövőre, ha nem is, ugyanitt de egy hasonlóan jó hétvégét tudunk eltölteni valahol így együtt. Ha valaki erre jár, akkor érdemes eltölteni pár napot. Akár horgászat nélkül is csak a környéket bejárni és kirándulni, hiszen a táj szépsége önmagáért beszél.






Idén is köszönet a képekért Farsang Sanyinak és Szőke Petinek