A tavasz első érintése

A hosszú, fagyos téli hónapok után hirtelen, egyik napról a másikra beköszöntött a tavasz plusz húsz – huszonöt fokos napsütéses időjárással. Mint minden évben, idén is Agostányon kezdtük az évet apámmal egy szezonnyitó pontyozás alkalmával. A zord időszakban elkövetett ragadozóhalas, pergetős próbálkozások után, már nem vágytam másra, mint hátradőlni a kényelmes horgászfotelben és magamba szívni az erősödő kora tavaszi nap első sugarait. Várni, hogy a kapásjelző felcsapódjon és horogvégre kerítsem az év első pontyait. „Ember tervez, Isten végez...” - szól a mondás. A több hete tartó kellemes időt, pont a kitűzött dátum előtt űzte el egy viharos széllel beköszöntő hidegfront. Ez a hirtelen időjárás változás tönkretette álmainkat az üdítő tavaszi horgászatról, de azért minket sem faragtak olyan fából, akik csak úgy feladják a küzdelmet némi szélvihar miatt...




Stratégiánk az volt, hogy hagyományos etetőkosaras szerelékkel és giliszta csalival a tó frissen telepített lakóit próbáljuk majd becsapni, hiszen az előző években is nagyon jó szórakozást nyújtott tavasszal a kispontyos horgászat. Az egymás után kapó, mohó halacskák kicsit lendületbe hozzák a tél során berozsdásodott reflexeinket és egy lendületes horgászattal eltöltött nappal ajándékoznak meg minket. Sajnos a viharos időjárás eléggé megnehezítette a horgászatot, hiszen a süvítő szélben az ember vizes keze és a folyamatos újradobások gyorsan kiszívták az energiánkat, de azért terveink szerint megérkeztek az év első potykái előbb fater, majd az én horgomra is.




Időközben megismerkedtünk a szomszédunkban horgászó Csongorral és Ádámmal, akik bojlis módszerrel tekerték ki a partra egymás utánijában a szebbnél szebb uszonyosokat. Lám, a nagyobb halak már így kora tavasszal is megmozdultak. Újdonsült barátainkban, nagyon ügyes horgászokat ismertünk meg, hiszen egy napi zsákmányuk a nyári időszakban is simán megállta volna a helyét. Arról nem is beszélve, hogy egyikük az éjszakát is kint töltötte, ami a fagyos márciusban nem kis kitartást kívánt. Házilag készített bojlijukat pedig csak úgy habzsolták a termetes potykák. Korábban én nem igazán tudtam gyári bojlival kiemelkedő eredményeket elérni ezen a tavon, így nem is hittem ebben a csaliban.





A helyemre visszaérve, úgy döntöttem, hogy én is rápróbálkozok egyik botommal a nagy pontyokra, így átszereltem ólmos – önakasztós szerelékre és a hajszálelőkére két darab 16 milliméteres hallibut pelletet rögzítettem. Hatalmasat dobtam az erős hátszélben, talán sikerült csalimat a régi patakmederig is eljuttatni. Nem is maradt sokáig érintetten a horgom. Szűk húsz perc sem telt el, valami máris megrántotta a zsinór túlsó végét, az év első orsó recsegtető kapását produkálva.



Megkezdődött a fárasztás, érzetem a horog végén egy nem mindennapi hal táncol. Már rég nem éreztem ekkora erőt a zsinór túlsó végén. Egy szűk negyed órás fárasztás után már előttem forgott a hideg víztől rendkívül harcias, kövér tőponty. Sikeresen megmerítettük, majd a matracon szemrevételeztük zsákmányomat. Talán életemben nem fogtam még ilyen kövér halat, a mérleg 11 és fél kilónál állt meg. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy kora tavasszal már sikerül ilyen derekas pontyot fogni. Gyors fényképezés után útjára eresztettük a meglepett vendéget. Mondanom sem kell rögtön átszereltem mindkét botomat a sikeres módszernek megfelelően.



Időközben Csongor a szomszédban rendkívül szép halat akasztott. Segítettem neki megmeríteni a mérlegen 13 és fél kilót nyomó hatalmas tőpontyot. Nem hittem a szememnek, hogy milyen intenzíven mozognak a tó lakói már ilyen kora tavasszal. Kértem pár darabot az újdonsült barátaim által készített csoda golyókból. Tapasztalat szerzés gyanánt gondoltam kipróbálom, hiszen életem során csupán egyetlen pontyot fogtam bojlival.



Közben fater rendületlenül termelte ki a tó kisebb lakóit. Ekkorra már túl járt a tizedik példányon, amit kezdetben nagyon élvezett, de később az orkán erejű szél neki is lassan felőrölte a tűrőképességét. Mindenesetre apámnak is akadt pár gyönyörű fogása a nap során, ha nem is a kapitális példányok közül...





A helyemre visszaérve felfűztem a kapott ajándék bojlit és egy szem pelletet a horgom mellé és messzire besuhintottam a tó közepe felé. Kényelmesen elhelyezkedtem, háttal a tomboló szélnek és vártam a fejleményeket. Fél óra elteltével a kapásjelzőm őrült táncba kezdett. Beletartottam a húzásba, és megkezdődött a küzdelem a hétvége második szép halával. Mondanom sem kell, a házi bojlira éhezett meg újdonsült vendégem. Rövid úton szákba tereltem a kilenc kilós hibátlan pikkelyes pontyot.





Ez volt a hétvége utolsó zsákmánya, ugyanis a tomboló szél miatt úgy döntöttünk idő előtt visszavonulót fújunk. Mindössze öt órát voltunk kint a vízparton, de ez idő alatt is sikerült maradandó élményeket szereznünk. A történet címére visszatérve, a tavasz első érintése elég fagyosra sikerült... A gyönyörű halak és a csodás környezetben eltöltött pár óra viszont kárpótolt minket szívós kitartásunkért. :o)