Na jó... Be lehet fejezni! Sok lesz ez már nem? - Bocsánat, hogy horgászom... - Ilyen nincs! Ha nem ülök itt melletted, biztos nem hiszem el! Mutathatnál bármilyen képet! Van az úgy, hogy minden összejön. Előfordul, hogy véletlenül, de szóba jöhet az is, hogy a tudatos stratégia óramű szerint működik. Esetemben a meglepetés ereje döngölt a sárba pontybölcsőm előtt, sutba vetve a tavalyi év nagyhalainak nélkülözését. Hétköznapi triumvirátusunk még most sem ocsúdott fel abból az álomból, amit az a hétfői nap tartogatott számomra. Hajnal óta járt a fejemben a dallam: "Közeli helyeken, dombokon, hegyeken..." Álmosan dúdolgattam a kocsiban, és még a parton is bennem motoszkált.
A köd lepte tó sejtelmes homályában kevergettem az anyagot, és arra gondoltam, a mai intenzív fűszeres alap mennyire váltja be a hozzá fűzött reményeket. Használtam már ezt a klasszikust a BAIT-TECH - től. Akkor nem csalódtam, és ennek tudatában ragadtam magamhoz a letisztult, finom állagú SUPER METHOD MIX RED-et. De mi legyen a mai desszert? Mivel apósommal azt a filozófiát valljuk, hogy egy jó ebéd után jár a "fojtás", nyilván nem kínálhatok fel holmi egyszerű csalit ehhez a fűszeres főételhez.
Valószínűleg a pontyoknak is jobban esik az intenzív piros szemcsefelhő mohó falatozása után egy kis ráadás. Nem sokat gondolkodtam. Már tűztem is fel a tüskére a vadiúj SUPER FRUIT Pop ups dobozából egy neon sárga 10 mm - es gömböt. Kis csali, kis, horog, nagy hal! Csak így is legyen. Korai még bevetni a nagyobb méreteket. Azokat majd későbbre tartogatom. Közben azon agyalok vajon miért super fruit a fantázia neve ennek a szériának? Jöhet a szaglás teszt. Egy mély szippantás és máris beugrik egy szelet citrom torta képe, édes krémjoghurttal leöntve. Mivel szakács vagyok, társítom az illatot. Így jobban hiszek én is az erejében. Egy biztos. Egy pörkölt után ezt lazán beaprítanám az arcomba. Remélem az itteni halak is dobnak egy hátast majd a bölcsőben tőle! Indul a mandula. Egy dobás a távolba, egy közelre. Közben pecatársaim mustrálgatják az kifinomult angol cuccot. - Azt mondod ez a tuti? - Azt. - válaszolom röviden.
Nem magyarázom túl. Kínálom őket, és vesznek is belőle. Ha nekik is bejön, akkor nagyobb az öröm. Szerencsére nem vagyok "halirigy" típus. A József Attila féle "Távolságot mint üveggolyót megkapod! " elv nem működik. A középtáv sem muzsikál, de közel a parthoz viszont tompa burványok jelzik a kutató bajszosok jelenlétét. A flegmán beejtett szerelék mélyre süllyed. Feltűnően mélyre. Feszítem a zsinórt, és a következő percek elűzik minden hitetlenségemet. A ketté hajló médium-heavy bot rosszat nem jelenthet. Gyorsan felébredek hajnali Csipkerózsika álmomból. Megjött az első vendég a szülinapi bálba.
Zsolt barátom ugyanis pont aznap ünnepelte, és velünk tartott, hogy egy jó pecával koronázza a jeles napot. Erős 20 perces fárasztás után bölcsőben pislog az első "mostoha". Több mint kilenc kilót nyom, farok úszója úgy sárgállik mint a napkorong. A kezdet jó. De a bál még mindig tart, így a bevált távolságra némi RED gombóccal, és fél maroknyi fincsi kukoricával meghívót küldök a többi boszorkánynak, nehogy Csipkerózsa itt szomorkodjon a parton.
Az egy dolog, hogy elfogadták a meghívást... De el is jöttek. Mind a tizenketten. Vaskos, húsos szájuk csak úgy falta a BAIT-TECH királyság gyümölcsös lakodalom falatait. Jól tele ették magukat! Tíz boszi meghaladta a mágikus tíz kilót, átlagos 12 kg - val távoztak a vacsora asztaltól. Azt hittem álmodom! Tavaly nem volt szerencsém ilyen matuzsálemekhez. Nemhogy egyszerre, külön-külön sem! Kisebb példányok nem is akadtak most az apró horogra. Valami meseszerű, varázslatos mámor járt át. Tombolt bennem az eufória, és a plafont verte az adrenalin! Ám egy valaki még hiányzott... A tizenharmadik mostoha!
Gondoltam lépre csalom egy mogyoróvaj illatú TRIPLE - N golyóval, melyből pár szemet "Mr. Black Cap" - től kaptam a Zónában. Hosszú várakozást követően, majd ketté hajtva a feedert lépett a kastély falai közé... Több mint fél órás ramazuri után adta meg magát a napi "fő gonosz". Majdnem súrolta a 15 kg - ot. Nem igazán hittem el, mi történik velem. Társaim sem, akik azért fogtak a szebb 5 kiló felettiekből néhányat. Nem mondom, hogy a fél karomat oda adnám még egy ilyen napért. Mivel akkor nem igazán menne így a peca... A fele képzeletbeli királyságomat viszont igen. Sokan mondják, hogy szerencsém volt. Igen, az volt. Szerencsére megismertem ezt a kiváló horgász módszert, szerencsére sok időt fektettem a saját hibáimból eredő tanulságok leszűrésére, és kijavítására. Szerencsére hallgatok a nálam tapasztaltabb sporttársak véleményére, és szerencsére hiszem, hogy működni fog amit és ahogyan csinálok, esetleg amilyen matériát használok!
Van úgy, hogy összejön minden, van úgy, hogy a megoldás a szemünk előtt, szinte karnyújtásnyira vár ránk, és ha ritkán is de elkísér, hogy rárakja eufória koronáját szenvedélyünk homlokára. Ragadjátok meg ti is!
Üdvözlettel:
Tanács János