Amikor a víz az úr

Egy kalandos éjszakai horgászat élményeit szeretném megosztani mindenkivel aki, elolvassa ezt a cikket. Május 21.-én sikerült szabaddá tennem az estémet, hogy a kedvenc hobbimnak hódolhassak. Mint minden horgászatot, ezt is nagyon vártam. Már egy héttel előtte néztem az időjárás jelentéseket és eléggé elkeserített, mert, ahogy közeledett a kitűzött nap egyre rosszabb időt jósoltak. Úgy voltam vele, hogy hiszem, ha látom. Egész nap szikrázó napsütés és legalább harminc fok volt. Örültem, hogy az időjósok mégis tévedtek. Szokásomhoz híven egy órával hamarabb értem a vízpartra. Mely természetesen ismét a Joker tó lett. Ellentétben a múltkori fogadalmammal, hogy ugyan oda ülök le, mint a legutóbb most a halőrházzal szembeni hosszú oldalon helyezkedtem el a sziget hátsó oldalánál. Tettem ezt azon okból kifolyólag, hogy az előző horgászat képeit átnézve felfedeztem két bokrot egymás mellett a vízben. Arra gondoltam, hogy érdemes lenne megdobálni úszóval a kettő közti területet. Illetve egy fenekező szerelékkel pedig a sziget előtti részt. Miután leparkoltam nem kezdtem el azonnal kicsomagolni, hanem előbb egy kicsit sétáltam és kérdezősködtem az ott lévő sporiktól. Szép fogásokról meséltek, ami bizakodással töltött el. A kellő információ birtokában nekiláttam a kicsomagolásnak.



A sátras ernyő felállítása és a holmik lehordása után jöhetett az állvány és a botok összeszerelése. Amint ezzel is megvoltam Belőttem pár gombócot a sziget elé pont velem szemben, ami nagyjából hatvan méterre volt. Illetve megszórtam kukoricával és etetőanyaggal az előttem lévő bal oldali bokor jobb szélét. Ez nem lehetett messzebb öt-hat méternél. Felcsaliztam és bevetettem a horgaimat. Az úszós botra két kukorica került meglebegtetve, hajszál előkén felkínálva. A fenekező botra ugyan ezzel a módszerrel, de az előző horgászaton bevált mézes kukoricát tűztem fel.



Nem véletlen, hogy eddig nem említettem pontosan mi is az úszós boton felkínált csali. Az oké, hogy kukorica, na de milyen is? Ez egy saját készítésű erjesztett kukorica, amit már a múltkor is próbálgattam siker nélkül. Nos, most bevált. Minden halamat ezen a napon ezzel fogtam. Természetesen ezt szórtam a bokor mellé is. Ha valaki még nem próbálta annak szívesen ajánlom, mert igen fogós és rendkívül egyszerűen elkészíthető. Csak víz kell hozzá, aminek el kell lepnie a kukoricát, a mennyiségtől függően némi kefirt és tejport adunk hozzá. Ezek után egy lezárt vödörben kirakjuk a napra és az idő elvégzi a dolgát. A szaga ugyan kellemetlen, de a halak értékelik.



Szépen kényelembe helyeztem magamat. Elszürcsöltem egy energia italt és élveztem a csendet és a pihenést. Később éppen a szokásos képeket készítettem a környezetről és a kollégákról, amikor az úszós boton lévő elektromos kapásjelző megszólalt. A fényképezőgépet hátra hagyva lerohantam a töltésről és bevágtam. Pár perc után már a szák előtt volt a kettes forma ponty, de sajnos pont a merítés előtt kiakadt a szájából a horog. Nem csüggedtem, hiszen ahol van, egy ponty ott akad egy másik is. Újra csaliztam és vártam. Biztos sokan megrökönyödtek azt olvasván, hogy elektromos kapásjelzőt alkalmazok az úszózásnál. Nos, ez a tó sajátossága a nyári hónapokban, hogy itt a csali felszippantása után egyből eliramodik a hal és őrült vágtába kezd. Még a fél kg-s kárászok is hatalmas kapást csinálnak. Ezért van szükség a nyelető fékes orsóra és az elektromos kapásjelzőre. Különben csak búsan bámulhatnánk az elvesztett botjaink után, amit magával vitt egy hal. A kis kitérő után folytassuk a horgászattal. Hét óra környékén ismét ugyan az történt, mint korábban azzal a különbséggel, hogy most sikeresen meg is merítettem egy három kg-s tövest. Bár nem az én szákommal, mert az a kinyitáskor két darabra szétrepült. Szerencsére a mellettem horgászó sporinál volt egy tartalék és a segítségemre sietett, amit utólag is köszönök neki. Természetesen minta minden további halamat, ezt is visszaengedtem a vízbe.



Amint minden elcsendesedett folytattam a horgászatot az előzőekben ismertetett módszerrel. De nem telt el negyed óra, sem amikor is éppen hüledezett a mellettem horgászó kolléga, mert nem akarta elhinni, hogy én a part előtt öt méterre fogom a halakat neki meg még kapása sem volt a sziget elé bevetett feeder botjain, amikor is valakinek ismét megtetszett a csalim és eliramodott vele. Bevágás után olyan ellenállásba ütköztem, amivel még nem találkoztam eddig. Percekig csak álltam és tartottam a botot, mert képtelen voltam megállítani a halat. Legalább negyven méter zsinórt lehúzott mire megállt. Ezek után tudtam csak szépen lassan kifelé terelgetni. Folyamatosan a bokrokat kerülgette és féltem attól, hogy bele úszik. A szomszédoknak is feltűnt, hogy egy ideje küzdök ezért körém gyűltek. Mintegy tíz percbe telt mire a sikerült a part mellé kormányoznom. Amikor megláttam mekkora az ütő hirtelen megállt bennem. Nem találkoztam még ekkora ponttyal. Teljesen elfáradt és méltóságteljesen lassan úszott előttem, a hátúszója kilógott a vízből. Ott pihegett a vízben erőt gyűjtve. Volt időm megfigyelni, míg ismét elszaladtak a merítőért. Gyönyörű majd nyolc kg-s tükrös volt. Nem én vagyok az első, akibe beleakadt, mert volt már egy előke a szájában, ami a kopoltyújánál lógott ki. Óvatosan megszabadítottuk a szereléktől lefertőtlenítettük és jöhetett a dicső fotó. Óriási élmény volt, hiszen ez az általam kifogott legnagyobb hal. Óvatosan várva, míg magához tér vissza engedtük.



Nagyjából eddig tartott a jó része a napnak, mert ami ezután jött azt mindennek lehetett nevezni csak horgászatnak nem. A nagy küzdelemben fel sem tűnt, hogy milyen sötét felhők gyülekeznek. A biztonság kedvéért a holmimat behordtam az ernyő alá. Kezdett esti sötétség lenni, jöttek a villámok dörgött rendesen. Találgattunk a többiekkel, hogy vajon lesz-e olyan szerencsénk, hogy elkerül minket? Sajnos nem volt. Háromnegyed nyolckor azután lecsapott a vihar ránk. De olyan hirtelen, hogy a kocsiig sem volt időm elmenni. Gubbasztottam az ernyő alatt és vártam a végét. Kapaszkodtam az rúdba nehogy elvigye a szél. Ömlött az eső tombolt a vihar és totálisan rommá áztam. Percek alatt olyan mennyiségű eső esett, hogy alattam több cm víz állt meg. Természetesen sportcipőben és rövidnadrágban voltam, ami nem sokáig állt ellen a sok víznek. Fél óra után lesz, ami lesz alapon lecsuktam az ernyőt magamhoz vettem, ami kellett és elrohantam az autóig. Még az a szerencse, hogy minden alkalommal viszek magammal komplett váltóruhát. Nem egyszerű azonban a kormány mögött átöltözni. Aki próbálta biztosan egyetért velem. Amíg vártam legalább kényelmesen megvacsoráztam. Egy órán keresztül tombolt a vihar. Mire vége lett szépen be is sötétedett.







Mikor elült a vihar és lementem megnézni mi maradt a holmimból sajnálattal tapasztaltam, hogy tulajdonképpen mindenem totálisan elázott. a székemről marékszám söprögettem le a vizet. Sajnos a vihar a halakat is elkergette egy időre. Azért újra csaliztam és próbálkoztam ismét. De ezzel nem ért véget a rossz idő. Még ezek után is jöttek olyan szélrohamok, hogy rendszeresen kitépkedte az ernyő oldalát tartó leszúró karókat. Csak úgy röpködtek a levegőben. Volt dolgom rendesen csak sajnos nem a halakkal. Néha az eső is újra eleredt, úgyhogy nem voltak igazán ideálisak a feltételek. És akkor még igen finoman fogalmaztam. Negyed tizenkettő magasságában azután megtört a csend. Ismét az úszóson ezúttal megint egy három kg-s potyka vesztett rajta.



Újra csend telepedett a környékre. Csak a távolabbi autóút zaja hallatszott oda. El is bóbiskoltam szépen. Arra eszméltem, hogy most a fenekező botot viszi egy lelkes érdeklődő eszeveszett iramban. Az órámra nézve már majdnem háromnegyed tizenkettő volt. Na, gondoltam végre ezzel is fogok valamit. Öt perc sem telt el és már a matracon pihent a két és fél kg-os újabb ponty. Időközben a fenekezőn is a mézes mellé feltűztem egy erjesztett kukoricát így ezt is azzal fogtam. Érdekes volt kézzel kivenni ezt a halat. Számban a bottal lavíroztam el a matracig. Érdekes látvány lehettem, de mivel a szomszédom elaludt így nem tudtam kölcsönkérni az ő merítőjét.




Majd két órás szünet következett, amit ismét csak adásszünettel töltöttem és belülről néztem a szemhéjamat. Amikor újra kinyitottam arra lettem figyelmes, hogy az úszó furcsán mozog. De nem volt időm nagyon ezen gondolkodni, mert már robogtak is a szerelékkel nagy iramban. Bevágás után éreztem, hogy ez egy más halfaj lehet. Be is igazolódott a sejtésem, mert miután kézzel kivettem egy szép két kg-os tok nézett vissza rám.



Ismét hosszúra nyúló semmittevés következett. Azért még fél négy magasságában beköszönt egy kiló kilencvenes tok is. Nem okozott nagy gondot a fárasztása, de amikor a partra került olyan ribilliót csapott, hogy minden tiszta sár lett. Alig tudtam lefotózni. Elégé elhúzódott a dolog ezáltal kicsit meg is lett nyúzva szegény így több idő kellett neki, hogy észhez térjen a vízben. De amikor sikerült neki akkor szépen elúszott.



Öt óra körül azután elkezdtem szépen csomagolni. Lebontottam a sátrat és felhordtam a cuccaimat a kocsiba. Természetesen, hogy ez se menjen simán még az ernyő leszúrónak a hegye is a földben maradt. Jó, ha háromszor használtam. Bosszantó, hogy ennyire nem tartósak a ma kapható holmik egy része. Negyed hatkor még volt egy füstölős kapásom, de sajnos bemenekült a bokorba és le is maradt. Nem is bántam, hiszen volt már részem hidegben és melegben egyaránt ezen a napon így már csak arra vágytam, hogy hazaérjek és kialudjam magamat. Nem mondom, hogy nem volt jó ez a horgászat, hiszen megfogtam az eddigi legnagyobb halamat ráadásul a saját csalimmal, de legközelebb szeretném, ha kicsit nyugisabb és csendesebb, ja és főleg szárazabb horgászat várna rám. Viszont mindenkinek kívánok legalább ilyen eredményes napot.