Számomra a verseny az etetőanyagról szól, minden más csak másodlagos. Ha az rendben van, akkor a többi tényezőt lehet menet közben a körülményekhez igazítani. Mint minden őszi-téli versenyen, most sem mertem csak egy etetőanyaggal készülni. A három elkészített keverékek nagyon hasonló volt, mindhárom jellegét tekintve fűszeres ízvilágot képviselt. Eltérés köztük csak a hozzá adagolt fűszer mennyiségében volt.
Ez elsőnél szinte csak a színe utalt a jellegére, sem illatra, sem ízre nem ütközött ki belőle a bele kevert fűszer, inkább halas jellegűnek mondanám a keveréket. Ez az összetétel számomra már többször bizonyított, illetve bizonyította azt, hogy a pontyok egész kis mennyiségben jelen lévő attraktorokra is nagyon jól reagálnak.
A másodiknál már érezhető volt, hogy ez egy fűszeres kaja, de egyáltalán nem nevezném tolakodónak az illatát. Jóval alul múlta a mostanában divatos etetőanyagok agresszivitását.
A harmadik keveréknél viszont nem fogtam vissza magam. Raktam bele rendesen mindenből. Meg is lett az eredménye! Nem hogy szaglásra nem volt szükség, de örültem, ha nem marja ki a műanyag doboz falát :)
7 órakor gyülekeztünk a szokott helyen, a büfé előtti parkolóban. Meglepetésként ért, hogy a decemberi időpont és a havas eső ellenére valamennyi nevezett versenyző megérkezett talán az idei év utolsó megmérettetésére. A 4 kijelölt szektor közül a halőrház felé esőbe sorsoltam. Semleges érzésekkel foglaltam el a helyemet, nehéz volt megjósolni, hogy ebben az időben merre lehetnek a halak és a kihúzott hely jónak vagy rossznak számít.
9-kor kezdődött a verseny, az etetésre külön idő nem volt előtte, ezért ezt a tiszta versenyidőben kellett megoldani. A legenyhébb keverékkel bealapoztam 70 m-re arra az esetre, ha a halak a parthoz „közelebb” lennének. A horgászatot viszont 102 m-es távolságon kezdtem el, külön alapozó etetés nélkül.
Az első óra hal nélkül telt el, nem csak nekem, hanem az egész mezőnynek! Illetve pontosítanék, pont egy óra kellett az első kapásomhoz. 2 kg körüli ponttyal átvettem a versenyben a vezetést :-)
Még 3 kárászt sikerült nyakon csípnem erről a távolságról. Majd megpróbálkoztam a váltással, megnéztem van-e valami 70 m-en. Végig próbáltam mindhárom keveréket, de csalódnom kellett, nem találtam halat, még mozdításom sem volt.
Visszatértem a korábbi 102 m-re, ami nem is volt olyan egyszerű a feltámadó szembe szélben. Többször is megpróbáltam, de az esetek nagy részében nem tudtam a kiakasztásig eldobni a megtöltött kosarat. A 4,20-as heavy feeder már kevésnek bizonyult, így dél körül összeraktam és felszereltem a 4,20-as extra heavy botomat. Ezzel meg is oldódtak a gondjaim a távdobással kapcsolatban.
Érezhetően a dél volt az az időpont, amikor a horgászverseny átváltott baráti találkozóvá. Délelőtt mindent elkövettünk a jó eredmény érdekében, de egyértelművé vált, hogy a verseny előtti erőteljes hidegfront és a több mint 10 fokos lehűlés szinte lehetetlenné tette a halfogást. Ennek következményeként délután beindult a szomszédolás. Mindenki felkereste a közelebb-távolabb helyet foglaló ismerőseit, barátait. Én is hasonlóan tettem, illetve tettem volna, mivel valahányszor elmászkáltam a helyemről, 10 percen belül jelzett valamelyik szomszédom, hogy rohanjak vissza, elcsavarta a hal a botomat. Ezek után már csak babonából is elcsámborogtam, és ezzel egyre több halat gyűjtöttem :-)
A jobb oldali szomszédom volt az igazi nagymester ebben a műfajban! Egy kapásért imádkozott egész verseny alatt, ami az utolsó 45 percben össze is jött, nagyon szép húzós kapással jelentkezett a hal. Sprintelt vissza, de a teljesen behúzott fék miatt a bot lerepült a tartóról, mire odaért. Óriási szerencséje volt, hogy a horgászládája megfogta azt.
És, hogy mi lett a verseny végeredménye? Beszéljenek helyettem a számok:
IV. Segal 4,5kg (B1)
III. Szász Máté 5,54kg (C1)
II. Baluka Péter 6,22kg (A1)
I. Páll Eörs 14,52kg (D1)
Igen, nyertem. :-) Soha rosszabb évzárót!
Nem beszéltem még arról, hogy melyik keverék adta a legtöbb halat. Számomra is meglepetés volt, hogy a közepes fűszerezettségű etetőanyag hozott halat csak. Hiába dobtam ugyan arra a helyre az enyhe vagy az erős keverékkel, nem sikerült még csak piszkálgatást sem kiváltanom. Az, hogy az enyhe már nem működött, talán kisebb meglepetés volt. Fel voltam rá készülve, hogy a hideg vízben nem úgy terjednek a hatóanyagok, mint melegben. A belassult halaknak több inger kell ahhoz, hogy megkeressék a kaját. Az erőteljes ízesítésű eredménytelensége viszont számomra is komoly tanulságot jelentett. Ezek szerint még a téli időszakban is igaz a halak ízlésével kapcsolatban, hogy a kevesebb sokszor több!
Írta: Páll Eörs
Fotó: Kurucz Dávid
