Legenda született
Bő 60 évvel ezelőtt egy új és izgalmas csali jelent meg a sügérhorgászat világában, ami fenekestül felforgatta az amerikai horgászversenyeket, valamint megalapozta az összes jövőbeli crankbait kialakítását és formáját.
Egy wobbler, amit igazi rejtély övezett, egy unikornis volt a horgászok számára, valaki csak hallott róla és akadtak néhányan, akik ténylegesen látták is az eredményességét.
Ez a csali annyira értékes és korlátozott mennyiségben állt rendelkezésre, hogy a sikeréhes versenyhorgászoknak napi 25 dollárért adták bérbe, és további 25 dolláros letéttel, hogy biztosítsák a megtérülését. Ezek teljesen egyediek voltak, kézzel faragott és kézzel festett csalik, amiket tojásdobozokban szállítottak védelem céljából. Egy csali, amely kifogástalan időzítéssel jött, éppen akkor, amikor a „National BASS Tournaments” igazán naggyá vált. Egy csali, amely végül számtalan utánzatot inspirált, és szinte egymaga hozta létre a "szögletescsőrű" crankbait jelenséget. Ez a csali volt az eredeti Big-O.
Korai évek
1960-ban Fred Young a Tennessee állambeli Oak Ridge-ben élt, és a közeli Atomenergia Bizottság alkalmazásában állt, amikor egy komolyabb munkahelyi balesett miatt megoperálták a hátát. A korlátozott mozgása miatt a hobbijába, csalifaragásba temetkezett. Fred hosszú évek óta tervezett és kísérletezett különböző csali felépítéseken. Kezdetben cédrust, majd fehér fenyőt, vörösfenyőt és sárga nyárfát használt, mielőtt végül a balsafánál kötött ki. A terelőnyelv anyagán és formáján is legalább annyit dolgozott, mint magán a testen, míg végül az akkori áramköri - nyáklap mellett döntött, mert egyszerűen ez biztosította a legjobb tartósságot és szilárdságot.
Bátyja, Odis lett a "teszthorgásza". Több modell, több változtatás után egyszer csak Odis vigyorogva közölte, hogy erre ragadnak a halak. (Róla nevezte el a wobblert, akit a csekély termete miatt csak Big Odisként emlegettek.)
Persze a helyi horgászok kiszúrták, hogy a helyi "óriás" folyamatosan fogja a halakat, és naná, hogy nekik is kellett egy olyan, bármi is legyen az. Akkoriban a környék egyik legjobb horgásza Bill Nichols volt, a kettejük találkozása egy tönkrement telefonkábelnek köszönhető: 1967 október valamelyik napján Bill Nichols egy 28 láb hosszú létrán dolgozott, amikor észrevette, hogy egy nő segít leülni a férjének egy hátsó udvari székre, hogy élvezhesse a kellemes őszi napot. És nem tudta nem észrevenni, hogy a férfi egy horgászcsalit farag. Munkája végeztével beszélgetésbe elegyedtek ami innen már egy másik történet lenne, de: "Megkaptam az elsőt, amit valaha készített!" – mondta Nichols 81 évesen a The Fishin' Hole műsorában . "Kettőt is készített nekem. A halak megették róla a festéket.”
Bill kezdte sorban megnyerni a helyi Atomic Bass Club versenyeket, ami a kor olyan nagyágyúinak is felkeltette az érdeklődését, mint Billy Westmorland és Blake Honeycutt. Nem tartott sokáig, hogy a wobbler sikerének híre eljusson a Bassmaster bajnokságig. 1972-re néhány szerencsés versenyző kezébe került a csali és persze aratottak vele. Ebben az évben Odis Young az autója csomagtartójából árulta a csalikat a Watts Bar Lake BASS Master Invitational versenyen.
Második felvonás
A történet második fele 1973 tavaszán kezdődik az Arkansas megyei Beaver Lake-n megrendezett B.A.S.S. versenyen. Bobby Murray aki az első BASS Masters Classic győztese a Cotton Cordell Lure Company-nál dolgozott, és a kikötőből hívta a főnökét, hogy ezen a versenyen is egy titokzatos gömbölyű wobbler kaszál. Amit Big O-nak hívnak.
Szerezz egyet, és hozd haza a torna után.
Hétfő kora reggel egy Big O-t szorongatva a kezében lépett be Cotton Cordell irodájába. Arról számolt be, hogy senki sem ismeri a wobbler eredetét. A helyi kikötőkben lehet csak bérelni a csalit, napi 20-25 dollárt is elkérnek érte, komolyabb kaució fejében. A bérbeadók sem tudták megmondani, hogy ki készíti a wobblereket, csak annyit tudtak, hogy valahol Tennessiben az Oak Ride közelében készül. Hogy mibe került neki megszerezni azt az egy példányt és hogyan, arról nincsenek feljegyzések, de a rövid megbeszélés után elindult felkutatni a mestert.
Bobby 42 csalikészítőre szűkítette a listát. Mivel jobbat nem tudott, egyesével felkereste a mestereket és kérdezősködött. Egyesek szerint a készítője a szűlővárosáról nevezete el wobblert, voltak, akik még a létezését is tagadták és a saját műcsalijaikkal próbálkoztak. De a kitartás meghozta a gyümölcsét, nem kis meglepetéssel, ugyanis Cotton Cordell régi barátja készíti ezeket a különleges wobblereket: Fred Young.
Fred a kezdetektől aláírta a csalijait és meg is számozta őket, körülbelül 3700 darabot készített évente (vagy összesen készített ennyit, de erről megoszlanak a történetek), amit 10 dollárért értékesített. Ezeket már csak gyűjtőknél lehet fellelni és néhányat aukción.
1973 nyarának elején Fred Young ellátogatott Arkansasba Cotton Cordell üzemébe, ahol kettőjük között született egy megállapodás, ami lehetővé tette, hogy Cordell elkészítse a sikeres csali műanyag változatát, amit az 1973-74-es katalógusban mutattak be. Az ezt követő 13 hónapban Cotton Cordell 1,3 millió darab Big O-t adott el.
Fred Young 1987-ben hunyt el, örökségül hátrahagyott wobblere volt A KEZDET, az új forma, amely később Crankbait néven vált ismertté.
„Az eredeti Big O egy forradalmat indított el” – Bobby Murray.
„Ez indította el a Big Plug jelenséget más néven a nagy kövér csalikat. Egyszerre kezdett el mindenki nagy kövér wobblereket készíteni: REBEL, Cotton Cordell, Norman, Rapala… Mindenki megpróbálta.”
Murray szerint ennek a wobblernek a hatalmas sikere annak köszönhető, hogy nagy távolságról képes bevonzani a halakat. „Ez egy kövér csali, ami nagyobb vízkiszorítású és nagyobb - szélesebb mozgású, mint eddig bármi. És ezt a heves mozgást a halak megérzik az oldalvonalukon, olyan, mint egy radar jel, amit a csali minden egyes veretésével kiküld magából.”
Másolatok és utánzók
1987 után Murray meggyőzte Cordellt, hogy készítsék el az eredti méretű Big O-t, fából. Ugyanis a 1973-as megállapodásuk értelmében csak műanyagból készíthették a Big O-t és valamivel kisebbnek kellet lenniük, mint a fából készülteknek. Ezzel két célközönséget céloztak meg: a gyűjtőket és azokat a horgászokat, akiknek soha nem volt lehetőségük kipróbálni az eredeti fa wobblert. Murray szívügyeként kezelte a replikációs folyamatokat, minden apró részletre ügyelt, szín, méret, súly…
Ezek a wobblerek a Cabelas üzleteiben voltak csak elérhetőek 7,99 dollárért. Ezzel nem leértékelték az eredeti 10 dollárhoz képest, hanem a sorozatgyártással többek számára tették elérhetővé és így még értékesebbé vált a Fred Young által faragott eredeti Big O.
Ha felbukkan valami új és sikeres, akkor egyből megjelennek az „utánzók”. A Big O-ra is azonnal jöttek a válaszok és szinte mindegyiket „Big” előszóval látták el. A Bagley is balzából készítette el a saját wobblerért Big-B névvel, B – mint balza. A műanyagtestűek közül Bill Norman Big N-je, Rogers Big Jim-je és Heddon Big Hedd-je. És persze itt van Mike Estep balza alkotása a Big E, aki azért is lényeges, mert Fred Young-tól tanult mindent.
A vezetési technika
Az új csalival való horgászat azonban egy kis technikai finomítást igényelt, amit Rick Clunn árult el egy interjúban:
"A Gaston-tónál rendezett versenyen egy drámai élményben részesültem, amely azóta is meghatározza horgászatomat, azon a napon Fred Younggal, a legendás Big O crankbait készítőjével sorsoltak össze egy páros versenyre. Hallottam róla és a Big O-ról is, de ennyi, sose láttam, ezért a verseny előtt adott két darabot hogy használjam.
Nem volt jó versenyem, nem igazán adta… Iránta érzett tiszteletből felraktam az egyik crankbaitet és elkezdtem dobálni. Fred hátúl ült, néhány percig figyelt, aztán azt mondta: -Fiam, hadd mutassam meg, hogyan kell használni ezt a csalit.
Dobás után gyorsabban kezdte el betekerni, mint bárki, akit valaha is láttam. Csinált még két-három dobást, aztán visszaadta nekem. "Soha ne állítsd meg – mondta –, hacsak nem ütközik bele valamibe, akkor állítsd meg, majd húzd tovább. Néhány hal mellé üt, de ha nem állítod meg, akkor azonnal utána mennek és megpróbálják újra lenyelni."
"Először nem voltam biztos benne, hogy higgyek-e neki, de minden, amit mondott, teljesen igaz volt. Később megnyertem a Missouri Invitational on Lake Truman versenyt, majd a FLW versenyt a Beaver Lake-en, és sok más alkalommal is közel kerültem hozzá, minden alkalommal pontosan azt csináltam, amit tanított nekem. A crankbait horgászatomat egy Hellbenderrel kezdtem, és elég magabiztosnak éreztem magam, de Fred Young aznap egy teljesen új világot nyitott meg előttem, és még mindig követem a tanácsait."
Ennyi a történelem. Készen állsz Te is egy jó kis crankbait-ezésre?
Balogh Gabi
