Az egyiknek sikerül, a másiknak nem…

Első két sikeres próbálkozásomon felbuzdulva, nem tudtam megállni, hogy idén még egy alkalommal vissza ne térjek a délegyházi tavakra egy nyárbúcsúztató feketesügér pergetés erejéig. Elhatároztam, hogy ezúttal nem csak a már beállt módszerekkel fogom üldözőbe venni ezeket a falánk rablóhalakat, hanem kipróbálok több, számomra még újnak számító trükköt, ezzel is csiszolgatva horgásztudásomat. Alaposabban felszerelkeztem különféle plasztik férgekkel, rákokkal és ezúttal sem felejtettem otthon a felszínen járó poppereket és egyéb kütyüket. András barátommal hatalmas elvárásokkal szálltunk ki gépjárművünkből, hogy a rendkívül forró, kánikulába hajló nyári napsütés ellenére próbára tegyük szerencsénket ezen az elbűvölő környezetben elterülő tórendszeren.



A strandi részen kezdtük el vallatni a vizet. Bár eldöntöttem, hogy most nem fogom erőltetni a texas riggel történő pergetést, mégis egy ilyen módon szerelt plasztik rákocska került fel először a zsinór végére. Egymás utánijában nekem és Andrisnak is sikerül néhány apróságot sebtében kivarázsolni a vízből. Sajnos, a múltkor oly sikeresnek bizonyuló lóbogár színű készletem már végleg kifogyott, ám a nemrégiben vásárolt sötétebb tónusú műcsalik is jól adták a halat. Ekkor úgy döntöttem, hogy ideje váltani és egy jól megtermett Deps Deathadder férget fűztem fel horgomra wacky rig módon szerelve.



Andással pont egy kis szigethez értünk, mikor rám szólt, hogy egy termetes fekákból álló raj úszik a lábam előtt. Mivel nekem nem volt polár szemüvegem, nem tudtam miről beszél, de bepöccintettem csalimat az ígéretes helyre és kicsit megrezegtettem. A válasz nem is maradt el, rögvest elmarta valami a vibráló plasztik férget. Vártam egy pillanatig, míg halam megindul a zsinórral, majd besuhintottam és válaszként egy jól megtermett pisztrángsügér vágódott ki a vízből. A fárasztás nem tartott sokáig, gyorsan partra parancsoltam a 35 centis fekát, ami elnyerte az aznapi legtermetesebb fogás címét. Visszaeresztésnél szerencsétlenségemre lecsúsztam a meredek parton és seggre ültem. Még jó, hogy ilyen veszélyes helyzetekben mindig áll mögöttem egy barát, kezében egy fényképezőgéppel. :o)





Sajnos, a sikeres műcsali a kapás következtében leröppent a horogról, így egy jóval olcsóbb YUM féreggel pótoltam a veszteséget. Ám, ez a műcsali sem vallott kudarcot, sőt egymás után adta a kisebb sügéreket. Bár a nap viszonylag kiegyensúlyozottan indult, fogásszámban lassan kezdtem elszakadni Andristól. A következő állomásunk egy apró öböl volt, ahol kipróbálhattam barátom casting felszerelését. Nagyon megtetszett nekem ez a számomra még ismeretlen pergetési módszer. Mindössze tíz dobás elég volt, hogy gubanc mentesen el tudjam hajítani műcsalimat. A közeljövőben szándékomban áll nyitni majd efelé az újdonságként ható technika felé is.





Miután megvallattuk a kis öböl csendes vizét, újabb helyszínre esett a választásunk. András itt fogta meg aznapi utolsó halát. Látszott rajta, hogy rendkívül feszült, nincs a helyzet magaslatán, de természetesen erre én is ráerősítettem, hiszen egyre intenzívebben osztottam őkelmét. Miután számos halat fogtam wacky riggel, felkötöttem egy felszínen járó propelleres végű wobblert a zsinór végére. András elé dobtam, mert láttam nagyon küzd már önmagával. Talán, ha fél métert húztam, mikor lecuppantotta valami műcsalimat a víz felszínéről. Rendkívüli élmény volt kifogni egy szép feketesügért a kerek szemekkel bámuló sporttárs orra elől. :o)






Ezután átballagtunk a hármas tóra, ahol egy sekélyvizű öbölben derékig gázoltunk a vízbe, amely olyan langyosnak bizonyult, hogy az ember el sem tudta képzelni, hogy itt élő, táplálkozó halak rejtőzhetnek. Az egyik nádas tövéből rögtön ki is pattintottam egy kisebb fekát, majd a következő nádasnál fogtam egy gyönyörű harminchármas sügért, ami fárasztás közben átúszott a lábaim között. Készítettem róla pár képet, majd útjára engedtem, hogy a következő nádas felé vegyem az irányt. Ott nincs hal, már megnéztem! – kiáltott felém Andris, de én rögtön az első dobásra akasztottam egyet szép példányt. Ekkor már fülig ért a szám látván, hogy barátom miként omlik össze, miután körbefogtam őt. :o) De végül is ilyen a horgászat. Egyszer hopp, máskor kopp! :o)






A következő horgászállásban nem kis reményem lakozott, ugyanis itt akasztottam meg múltkori legnagyobb halamat. Mutattam barátomnak hova dobjon, de a sors iróniájaként, ismét az én műcsalimnak törölt oda valami. Rövid fárasztás után a parton ficánkolt egy újabb 34 centis fekete sügér. Már azon gondolkoztam, hogy a part felé dobok, hogy Andrisnak legyen esélye utolérni engem… ám, így sem sikerülhetett neki, hiszen a következő hal is az én horgomon végezte. Pedig már tényleg lehetetlen helyre fúrtam be magamat a bozótba, hiszen nem akartam, hogy Andris lássa arcomon, mennyire élvezem az alázást. Ez a YUM pióca utánzat egyszerűen megállíthatatlan volt aznap. Ajánlgattam Andrásnak is ezt a műcsalit, de ő inkább a saját arzenáljában bízott.





Egy idő után meguntam a gumi csalikat és egy Deps poppert kötöttem fel a zsinór végére. Kinéztem egy vízi növényzettel sűrűn benőtt kis öblöt és a nádfal elé pöccintettem műcsalimat. Szakaszos mozdulatokkal húztam magam felé wobbleremet, hogy az bluggyanó hangot adva szánkázzon a víz felszínén. És ekkor mintha valami árny követte volna a víz alatt… Újra a tett színhelyére dobtam és húztam rajta egyet, mire hatalmas loccsanással egy ifjonc csuka fordult rá műcsalimra, de elhibázta. Dermedten álltam, miközben az éhes ragadozó farolt egyet a vízben és szembefordult popperemmmel. Óvatosan húztam még egyet a zsinóron és bumm, már rá is ragadt a falánk ragadozó műcsalimra. Egy pillanatra összeszorult a torkom, ugyanis fekára számítva nem használtam acélelőkét, de csakhamar kezemben tartottam a felszínen megakasztott rablóhalat.





Lassan elérkezett a csomagolás ideje, de cseppet sem bántam, mert a tikkasztó melegben fizikai tűrőképességem határára kerültem. Összességében egy tucat halat sikerült partra parancsolnom, köztük 3 szebb sügért és egy 43 centis csukát. Andrásnak, csupán négy apró feka jutott aznapra, de végül is ez egy kezdőtől nem is rossz eredmény. :o) Összességében, a harmadik horgászatunk is sikerrel végződött Délegyházán, és bár idén többször már nem térek vissza ide, a jövő évi naptárban kiemelt szerepet fog kapni ez a csodás rablóhal tanya.