Még májusban történt, hogy egy kedves baráti gesztus következtében a Balaton északi partján "találtam magam" és egy rövid, de annál emlékezetesebb horgászatban volt részem, a "Magyar tengeren"! Már akkor megfogadtam, ha lehetőségem lesz rá: még az ősszel visszatérek... Szerencsémre és az ottani vendéglátóim önzetlen fogadtatásának következtében - köszönet érte! - ez most meg is valósult! Így történt, hogy ezen a felettébb meleg, már-már nyári időt idéző októberi hétvégén, ismét a "Plattensee" partján állíthattam le az autóm dübörgő motorját. Na persze, most nem egyedül, hisz ezúttal eljött velem újdonsült horgásztársam, Ádám is.
"Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre,
égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton!
Arcát a hold benned elmélázva nézi,
s csillagos fátylát átvonja Tihanyon."(G.G)
Megérkezésünk után azonnal kialakítottuk az etetésünket, amelyhez az igen jó minőségű bojlikon kívül, pelletet és szemes terményeket is alkalmaztunk. A víz 16 fok körül mozgott, és láthatóan "élt", így nem nagyon sajnáltuk társammal a halaktól a finom falatokat. A víz tiszta volt és a helyi horgászoktól azt az infót kaptuk, hogy az éjszaka lesz az egyértelműen eredményes időszak a halfogásra. Azt is megtudtuk, hogy az igazán nagy testű pontyok bizony, a parti zónától jóval távolabb tartózkodnak, így a hagyományos "dobós" horgászattal, ne nagyon bízzunk a 10 kilogramm feletti fogásokban...
Etetőkosaras és sima ólmos szerelékeinket, mintegy 95-100 méterre kialakított etetésünkre dobtuk, majd elkezdődött a várakozás kellemes izgalma... A Balaton enyhén hullámzott, a halak itt-ott mozgásukkal jelezték, hogy a környéken vannak. "Jó lesz ez!" Biztattam társam...
A minket körülölelő nádasban sikló tört utat magának és a nádi tücsökmadár is hallatta magát, amibe olykor-olykor, egy-egy nádi tórigó kontrázott bele... Felettünk dankasirály csapat pásztázott miközben nem sokkal mellettünk, egy megriadt nagy kócsag emelkedett lassan tova... Szép a Balaton: "de jó most itt lenni..." Sóhajtottam magam elé, majd pontban fél egykor iszonyatos erejű kapásom következett be. Egy pazar színekben pompázó tükrös lett a jutalmunk, ami megmutatta, hogy napközben is érdemes tehát kitartani a botok mellett.
Majd ezt követően, hosszú-hosszú csend után... már az éjjel leple alatt hangzott fel újra az a bizonyos, pontyhorgász fülnek oly kellemes dallam: pi..pipi..pipiiippiiiiii!!! Egy igen harcias nyurga szerű ponty küzdött nagyot a "végtelen vízen..."
"Leülök egy kőre s elmerengek hosszan
az éjjeli csendben az alvó fa alatt.
Nem is vagyok tán itt, csupán csak álmodom:
Balatont álmodom s melléje magamat." (G.G)
Aztán már nem nagyon hagytak minket a halak pihenni... egészen, reggel hétig jelentkeztek a kapások, ám a kifogott halaink tömege nem haladta meg az öt kilogrammot. Kissé csalódottak voltunk ez miatt, hisz jól tudtuk micsoda kincseket rejt ez a hatalmas víz... A halak "felfelé való szelektálása" sem a dupla 20-as verzióval, sem a a dupla 24-es csalizással nem sikerült. Azonban ahogy a nap kisütött, úgy csendesültek el azonnal a jelzőink. Napközben talán ha egy jelentkezőnk akadt, így a második éjszakában nagyon bíztunk. Egy forró leves elfogyasztása közben, társammal egybehangzóan konstatáltuk, hogy: ezen vízparti panorámával, a minket körül ölelő természettel, bizony egyetlen egy sokcsillagos szálloda sem versenyezhetne... Valósággal festő mesterek vásznára való színekbe kezdett öltözni az októberi Balaton...
Ottan álltam Badacsonnak lejtőjén a szent helyen,
Hol a regék dalnokának áll hajléka a hegyen.
Ittam a forrás vizéből. Mely csörögve serked itt,
Hippokrene bű-vizének véltem inni cseppjeit. (G.J.)
Nehezen indult... A sötétséggel együtt beálló "tükörvíz" nem sok jót jelent a Balatonon. Az idő azonban oly kellemes volt, hogy szinte feledtette a kapások hiányát. Aztán éjfél körül egy kisebb példány jelentkezett, majd ezután nem sokkal, Ádám cimborámnak végre egy testesebb bajszos vendége akadt.
Ezt követően, óránként volt akciónk, azonban ismét a kisebb példányok lepték el a pályát. Hajnalban aztán, én könyvelhettem egy szebb példányt és ezúttal, olyan melegség fogott el belül, ami úgy érzem, még sokáig ehhez a hatalmas és kiszámíthatatlan vízhez fog láncolni...
Úszik hajóm feletted, vitorlám fenn lobog,
Keblem feszül örömtől, szívem ver és dobog,
Egy új világban állok magas hullámaidon,
Hazámnak tókirálya, tündéri Balaton! (G.J.)
Délelőtt már pakolásztunk és közben kielemeztük Ádámmal a történteket. Egy biztos: a Balaton minden évszakban gyönyörű és hála a kedvező fejleményeknek, egy pontyban (is) igen gazadag víz lett, mi több, valóságos természeti kincsünk is a Balaton! Vigyázzunk rá tehát és óvjuk közösen, azt gondolom mi Magyarok, igen szerencsések lehetünk, hogy egy ilyen hatalmas és egyedülálló tavunk van. Tavasszal, ha lehetőségem lesz rá, mindenképp visszatérek, hisz ahogy fentebb írtam: ez a víz örökre rabul ejtett...
Üdvözlettel:
Nagy Róbert - Black Cap Robi
