Az év első nagyhalas kirándulása sosem egyszerű. A felszerelés összeválogatása, az új „szerzemények” kipróbálása, vagy éppen az időjárás szeszélyessége mindig hoz valami váratlant. Így volt ez velünk is, amikor április legvégén Varga Dávid barátommal nekivágtunk a 24 órás küldetésnek. Indulásunk napján még nem is sejtettük, milyen meglepetéseket tartogat az előttünk álló rövid kirándulás.
A helyszín, amelyet választottunk, egy 25 hektáros tó volt, amelyről már sok jót halottunk az elmúlt években. A hajnali indulás fáradalmait, már az autóúton sikerült kipihenni, miközben a kigondolt stratégiát boncolgattuk lépésről lépésre. A vízterület viszonylagos nagysága és az ismeretlen körülmények mind-mind felettébb nehéz feladat elé állítottak minket, amikor valamivel délelőtt 10 órára végre megérkeztünk a vízpartra. A „nagyhalas” horgászatra szánt rendkívül rövid idő nem kecsegtetett sok jóval, mert a helyszínen tartózkodó Román és Magyar profi bojlis csapatok alig-alig fogtak, ahhoz képest, hogy már napok óta (!) etettek szorgalmasan… Lesz, ami lesz gondoltuk, de az előre eltervezett etetési és csali felkínálási taktikánkon nem változtatva kezdtük meg a horgászatot. Az etetést SPOMB-al végeztem és 15 perc elteltével közel 3 kg vegyes anyagot jutattam a 70 méteres távolságba. A csalogatóanyagban helyet kapott a darabolt bojli, pellet és természetesen az egyéb szemes anyagok is bele kerültek a mixbe. A végszerelék lelke az a 80 gr-os speciális bordázott paszta ólom volt, amelyre rendhagyó módon az egyébként leginkább PVA hálóban alkalmazott STICK MIX került. Erre a horgászatra a DAIWA cég pontyos vonalában helyet kapó, INFINITY termékek közül a SPICY ROBIN RED elnevezésű „csali családot” választottuk. Erről az ízesítésről azt érdemes tudni, hogy egy rendkívül karakteres indiai fűszert tartalmaz és igen jellegzetes aroma, amelyet az évszaktól függetlenül hamar elfogadnak, sőt megkedvelnek a pontyok és más nagytestű halak! Ez a csalit, egymás közt csak „fűszeres álomként” emlegetjük. A 15 lbs MAD MYSTIX horogelőkém végére a már bizonyított 4-es számú CORMORAN PROCARP HOT DEVIL 1010 BN horog került. A csalim ez előbb említett fűszeres ízesítésű 20 mm-es süllyedő bojli volt, amelyet egy szem sárga színű MAD POP UP kukoricával könnyítettem ki. A sűrű INFINITY LIQUID DIP már önmagában is remek csalogató, de ezt még megtoldottam az ugyanolyan ízű BAIT POWDER-el, ami nagyon tömény hatást eredményezett a horog alatt. Felfogásunkhoz rokon az Egyesült Királyság-ban megszokott pontyhorgász kultúra, amely mellőzi a nagy „kirakodóvásárt” a horgászhelyen és inkább részeként viselkedik a természetnek nem pedig felette állóként közelíti azt meg… Ezért sem csillogó-villogó rod-podokat, sem „sörsátrat” nem vittünk magunkkal és még elektromos jelzőinket is a táskában hagytuk. Az egy éjszakás horgászatok alatt tudunk figyelni végig, ezért talán nem is szükséges a „sipákolás”, amikor van ott nekünk „zene” bőven, hiszen a békák, madarak és a természet békés hangjait hallva valóban ott lehetünk, mint ember és természet… Barátommal elhelyeztük a végszerelékeket és vártuk a kapást. Másfél óra elteltével a jobbos botom láncos swingere remegésbe kezdett, majd komótosan elindult felfelé! Az INFINITY X BRA orsóm nyeletőféke szívet melengető hangon kezdte adagolni a zsinórom a meginduló hal után! „Ráemeltem” és felvettem a kontaktus az ismeretlen pikkelyessel. Elindult oldalra és éreztem, hogy 10 kg feletti a tettes… Idei első nagyobb halam a szokásosnál is szaporább szívdobogást eredményezett… sajnos nem sokáig. Fura módon 30 másodperc múlva váratlanul megkönnyebbült kezemben a bot. Ilyen nincs! Bosszankodtam mérgesen, miközben visszatekertem zsinórom. Ezt a pechet! Fonott előkém középen, mintha ollóval lett volna kettévágva, úgy fityegett a megmaradt rövid darab. Vagy az amur garatfoga volt a felelős vagy egy kagyló éles pereme okozta a hal korai szabadulását, elemeztem csalódottan. De legalább biztató a kezdet, mondtam Dávidnak, aki szintén a történtek hatása alatt volt. Működik a „gyors” csali és „él” az etetés! Újra szereltem és visszadobtam a szerkót. A következő órák eseménytelenségét csak az egyre mostohábbra forduló időjárás követte. A viharossá erősödő szél és az erősen lehűlő levegő nem kedvezett a halak kapókedvének. Késő délután aztán megismételtem az etetést és mindketten felkészültünk az esti órákra. Az idő telt múlt, de kapás nem történt. A frontos időváltozás teljesen passzívvá tette a tó lakóit, jelenlétükről csupán a tó közepén felugró 1-2 példány árulkodott. Az éjszaka esemény nélkül telt. A hajnali és reggeli órákban aztán beindultak a nagytestű dévér keszegek, amelyeknek mindegy volt a csali nagysága, hiszen (20 mm-es bojli + 16 mm-es pop up hóemberként felkínálva) folyamatosan mozgásban tartottak bennünket. A várva várt nagyobb hal nem jelentkezett… Hamarosan pakolnunk kellett, hiszen felettünk baljós fellegek gyülekezetek és szerettünk volna „emberi időben” visszatérni Budapestre. A hazaúton alaposan kielemeztük a történteket és eldöntöttük: visszatérünk, mert van elszámolnivalónk az itt lakó halakkal és minden bizonnyal valóra fog válni a „fűszeres álom…”
Bejelentkezés
