Felhasználónév: Jelszó:


Regisztráció Elfelejtett jelszó Kedvencek
Keresés
Vissza az áruházba

Csodavárás – Szezonkezdés meglepetések nélkül

Aki télen szögre akasztja felszerelését, általában nagy jelentőséget tulajdonít az év első horgászatának. Amikor az ember újra horgászként érkezik a partra, sokszor hajlamos már-már túlmisztifikálni az alkalmat. Mindig elhangzik, hogy ilyenkor az apró bodorkáknak, keszegeknek is ugyanúgy kell örülni, mint a nyár pontyainak, mégis szeretnénk most is nagyot fogni. Vagy ha nagyot nem is, hát sokat… Mintha ez az egyetlen alkalom meghatározná az egész szezon eredményét. Jellemző, hogy ilyenkor túlzottan felkészülünk a horgászatra. Nem vesszük figyelembe, hogy akármennyire is lekívánkozik a pulóver, még nincs nyár. Tavasz is alig.


Aki télen szögre akasztja felszerelését, általában nagy jelentőséget tulajdonít az év első horgászatának. Amikor az ember újra horgászként érkezik a partra, sokszor hajlamos már-már túlmisztifikálni az alkalmat.

Mindig elhangzik, hogy ilyenkor az apró bodorkáknak, keszegeknek is ugyanúgy kell örülni, mint a nyár pontyainak, mégis szeretnénk most is nagyot fogni. Vagy ha nagyot nem is, hát sokat… Mintha ez az egyetlen alkalom meghatározná az egész szezon eredményét. Jellemző, hogy ilyenkor túlzottan felkészülünk a horgászatra. Nem vesszük figyelembe, hogy akármennyire is lekívánkozik a pulóver, még nincs nyár. Tavasz is alig.

A halak tápanyag igényei még meg sem közelítik a melegebb időben megszokottakat. A kevéske etetőanyag és csali helyett magunkkal visszük azt a mennyiséget is, amire csak a horgászat befejeztével csodálkozunk rá, hogy megmaradt.

Menjünk és horgásszunk apró keszegekre, küszökre egy csatornán, ami szinte biztosan kézzel fogható eredménnyel zárul? Vagy próbálkozzunk egy nagy halakat rejtő vízen, amiben bizony ott rejlik az eredménytelenség lehetősége?

Eddig mindig az első lehetőséget választottam: snecik, bodorkák, esetleg aprócska dévérek. Az idén viszont másként döntöttem.

„Kezdjük a Dunán az évet!” A jég elvonultával, az első jó idő után megérkezett a várható áradás, ami egy hét után lassú, de biztos apadásba váltott. Az általam ideálisnak vélt vízállásra várva készülődtem gondolatban a horgászatra. A folyó már-már megközelítette azt a szintet, ami az általam ismert ígéretes helyeket horgászhatóvá teszi, és az idő is egyre javult. Olyannyira, hogy a fenti lejtők olvadásával újabb árhullámot hozzon a Dunára.

Viszont ha már így elterveztem, úgy is lesz! A kövezés, amit kiszemeltem, egészen más arcát mutatta. A víz gyorsabb lett és így távolabb került az a mederrész is, amit célszerű ilyenkor meghorgászni.

A partra érve erős szél fogadott, ráadásul pont szembefújt, ami nem a legelőnyösebb. Már csak azért sem, mert a spiccek kapás nélkül is bólogattak. Arról nem is beszélve, hogy a hullámok elég zavaró morajjal csapkodták a ládám lábait. De legalább a nap szépen sütött.

A feederezés mellett döntöttem. Bár keveset horgászok így, még mindig ezt tartottam a legjobb választásnak. Kb. 15-18 méterre esett a meghorgászandó távolság, ami a rakósbotot rögtön kiejtette a lehetőségek közül, a bolognai bothoz pedig túl gyors volt a víz, és a parti fák sem kedveztek volna.

Első horgászatomkor nem szoktam haltartót tenni a vízbe. Ez már évek óta így megy. Ilyenkor ez még nem erről szól. Örül az ember, hogy végre a parton van. Gondolatban már szerelés közben megfogtam azt a mennyiségű halat, ami az egész évre elegendő lenne…

Számtalan szereléket kipróbáltam már, de csak egyet találtam, amit folyóvízi horgászatra tényleg alkalmasnak is tartok. A Dunán nem szeretem a csúszó megoldást és az óriáshurkos szerelés sem jött be igazán. És sorolhatnám…

Egyszerű oldalelőkés szereléket használok, amit a saját igényeimhez és az intenzív sodrás kártékony hatásaihoz igazítottam. Ettől talán kicsit bonyolultnak tűnik, de a látszat néha csal. Tényleg nem az.

Nekem így vált be
Nekem így vált be


A főzsinórra két fogselyemből kötött ütközőt húzok, majd egy gyöngyöt, aminek megfelelően kicsi a furata. Ekkor következik a forgó, amibe majd az előke kerül. Ezután pedig a helyzetnek megfelelő hosszúságú lágy gubanccsövet fűzök fel. A zsinór végére egy karabineres forgó kerül, ami a kosarat vagy az ólmot tartja. Se visszacsapódó horog, se bepödrődött előke. Nekem bevált.

Gombócos alapozó etetés helyett dobtam néhányat a megtöltött kosárral, majd csalizás és kezdődhetett a várva várt horgászat.

Kétkilónyi barna, jól tapadó etetőanyagot kevertem, csalisdobozomba pedig fél liter csonti került.

Úgy tíz másodpercet kellett várni az első kapásra. Az üres bevágás helyett szebb karikát gondoltam a merítőbe. Miután ez vagy ötször megismétlődött, a 12-es horgot 16-osra cseréltem, ami a csali méretének csökkenését vonta magával. Két csonti épp csak felfért rá. Sokadjára csak odaértem a kapásnak, aminek az észlelését az egyre erősödő szél nem könnyítette meg.

Talán minden ötödik kapásnak értem oda
Talán minden ötödik kapásnak értem oda


Picike jászt vehettem kézbe. Majd egy bodorkát, még egy jászt. Felvéve a kapások ritmusát, szépen adta a folyó az apróságokat. Sokadikat engedhettem vissza, mikor elfogott a gondolat: hogyan lehetne elcsípni egy-egy nagyobb halat.

Az év első hala, egy jász
Az év első hala, egy jász

Majd egy bodorka
Majd egy bodorka


Jöttek a variációk. Nagyobb csali, még nagyobb csali, hosszabb illetve rövidebb előke, fentebb vagy éppen lentebb kötve. Egyetlen „darabos” halam is csak épp verhette a 15 dekát.

A legnagyobb
A legnagyobb


Próbálkozásaimat csak a gébek jutalmazták. Azért rájuk mindig lehet számítani! Nyáron nem nagy öröm, de ilyenkor még talán szemet lehet hunyni felette. Nem volt mit tenni, mint visszatérni az eredeti beállításokhoz és fogni, ami jön.

Ők sosem hagynak cserben
Ők sosem hagynak cserben


Az eleven hajóforgalmat szemlélve nem vettem észre, hogy egy közelebb haladó vontató nagyobb hullámokat keltett, mint előző társai. Az első csak bokáig ért, a második már térdig… Pedig úgy tűnt, biztos távolságban helyezkedtem el.

A jég elvonulása a hajóforgalomnak is kedvezett
A jég elvonulása a hajóforgalomnak is kedvezett


Ennyi! Ez épp elég a befejezéshez.

Pakolás közben vödrömbe pillantottam – már ha el tudtam hessegetni gondolataimat az átázott cipőmről. Legalább a fele etetőanyag megmaradt. Egykilónyi is bőven elég lett volna. Megint tévedtem. A halak igényei helyett felülkerekedtek bennem, hogy inkább saját vágyaimat tartsam szem előtt.

Még jó, hogy nem nagy veszteség és azt hiszem, ez már minden szezonnyitón így marad!

Galambos Sándor (Profi Horgászbolt - Szolnok)
AJÁNLOTT CIKKEK
Horgászat és mentális egészség?

Horgászat és mentális egészség?

2024. március 14. - Horgász-Zóna
Az a bizonyos crankbait

Az a bizonyos crankbait

2024. február 06. - Balogh Gábor
Horgász-Zóna év végi nyitvatartás

Horgász-Zóna év végi nyitvatartás

2023. december 23. - Horgász-Zóna
SUPER NATURAL csalogatóanyagokkal decemberben...

SUPER NATURAL csalogatóanyagokkal decemberben...

2023. december 15. - Nagy Róbert
STORM Wiggle Wart sztori

STORM Wiggle Wart sztori

2023. december 05. - Balogh Gábor
SUPER NATURAL baráti kupa Hévízgyörk

SUPER NATURAL baráti kupa Hévízgyörk

2023. november 08. - Nagy Róbert

A hobbid a szakmánk! Tetejére