Több helyen és többször is leírtam már, hogy a Tisza-tó számomra nem csak az örök kiismerhetetlenség vonzalmát jelenti, de igen erős és mélyről eredő kötődést is... Már a "hőskorban" a Tisza-tó születése utáni közvetlen időkben, azaz a 70'-es évek végétől járt ide édesapám, valamint nagyapám, akik kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de csónakból is horgászták ezt a vizet. A 90'-es évek közepén nagyokat horgásztunk Kisköre alatt, az "alvízen" és még a cián szennyezés előtt, volt alkalmam alaposan beleszeretni az élő Tisza halbő és vadregényes vizébe...A horgásszá válásom, a folyó Tiszához és a Tisza-tóhoz való rajongásom, sosem volt tehát kérdéses. Ám mégis, jópár évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy jómagam is "visszataláljak". Nagyra nőtt kanyarokkal ugyan, de most azt mondhatom: rendszeresen horgászom ezen a vizen. Továbbá, külön boldogság számomra, hogy életem párja, Patrícia is e régióba való!
Azt gondolom, mindent összevetve, nem is lehetett kérdéses, hogy az idei évtől, már saját csónakból keresem e nagyszerű víz halait...
"Az út maga cél". Ez nagy igazság, ám én annyiban egészíteném ki ezt a klasszikust, hogy azon a bizonyos úton, mely elvezet majd a célunkig, tartsuk be a következőket: "tudni", "merni", "akarni" és "hallgatni".
A Tisza-tó sajátosságait figyelembe véve, véleményem szerint, egyértelműen a csónakos helykeresés és horgászat a legjobb megoldás e rendkívül összetett vízi-világban. A Tisza-tó medencéinek és változatos mederalakulatainak a bemutatásával most nem foglakoznék, ám a jövőben majd ebben a témakörben is tervezek publikációt.
A csónak jelenlegi, hivatalos paraméterei, a következők: "Olyan vízi jármű, amelynek testhossza a 7 m-t vagy motorteljesítménye a 7,5 kW-ot (motorcsónak) vagy névleges vitorlafelülete a 10 m2-t (vitorlás csónak) nem éri el. Csónaknak minősül továbbá az a nem gépi berendezéssel vagy nem szélerővel hajtott vízi jármű is, amelynek testhosszúsága legalább 6,2 m, de az a 20 m-t nem éri el, és tömege a 2 tonnát nem haladja meg." Csónakot, nyilvántartásba vételre nem kötelezett vízi sporteszközt és gépi, illetve vitorlahajtás nélküli kishajót, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az vezethet, aki a 14. – gépi hajtású vízi jármű esetén 17. – életévét betöltötte, úszni tud, a vezetésben kellő gyakorlattal rendelkezik, valamint ismeri a szabályzat rendelkezéseit és az igénybe vett vízterület sajátosságait.
Sokáig nézegettem , tervezgettem, ám valahogy, sehogy nem sikerült találnom olyan csónakot, amely megfelelt volna az elvárásaimnak. Végül szinte a "semmiből" jött a felismerés és a "test", amely sok-sok hónap után, elnyerte mostani, közel végleges felépítését. Számomra nagyon kritikus volt többek között a "küzdőtér" mérete és a csónaktest "hullámtűrő" képessége, ami mint tudjuk a "Tározón" mindig és mindenhol nagyban befolyásolja a csónakban való tartózkodásunk minőségét.
Ha azt mondom, hogy "romos" állapotban vásároltam meg a csónakom, akkor nagyon hízelgő a megfogalmazásom, ám már a legelején is, több szempontot figyelembe véve, ebben a formában láttam a "jövőmet" a Tisza-tavon.
A hosszúra nyúlt keresgélés, és a javítási, újra-építési munkálatokat menet közben sokminden akadályozta, ám azért, szinte hétről hétre alakult valamit az eközben el is keresztelt "Kalauz". Mondanom se kell, a mindennapjainkat megmérgező COVID vírus és az ezzel összefűggő boltzárak, stb, sem könnyítették meg a munkálatokat, mint, ahogy a hosszúra nyúlt, jéghideg tavasz is gátolta a gyorsabb megvalósítást.
A csónakom külső és belső megoldásai, a 2 X 2 méteres "küzdőtér", a 2 főnek kényelmes fekhelyet biztosító kabin, a praktikus tároló rendszerek kialakítása, mind-mind, a horgászati értékek figyelembe vételével történt. Stabilitás, funkció és persze Tisza-tavi "életérzés"...Ezek voltak a legfőbb jelszavaim az egyes munkafolymatok kiválasztásánál!
Persze mit sem ér a tervezés és a szárazon való építkezés, ha a vízen mást mutat a test, mint amit elvárunk. A gondos kezeknek köszönhetően, szerencsére, én pontosan azt kaptam, amit vártam, vagyis egy Tisza-tóra született stabil horgászcsónakot! Kezdődhet a szezon!
Ezzel az írással kettős célom volt. Egyrészt tisztelegni mindazok előtt akik segítettek nekem a projektem végrehajtásban, másrészt biztatást adni azoknak, akik éppen most tervezik, hogy ők is csónakba szállnak! Még egy jó tanács a végére: "Az út maga a cél"!
Üdvözlettel:
Nagy Róbert
