Hét perc múlva jön a busz, két perc és befut a vonat, negyedre várjuk a taxit, holnap érkezik a csomag, jövő héten indulunk... és így tovább és így tovább! Ugye ismerős!? Az élet mostoha "futószalaga" visz minket nap nap után, miközben emberi létünk, emberi életünk porszemei egyre magabiztosabban csúsznak át, egy - visszafordíthatatlanul - szűkülő nyakú homokórán...
Még most is, amikor ezeket a sorokat olvasod, minden másodpercben, emberek születnek és halnak meg, árvizek, földrengések tombolnak, növekszik az agresszió, miközben világuk egy beláthatatlanul gyorsuló pályára ért... Habár egyre többet tudunk róla, a Föld és az emberiség ma már vitathatatlanul fáradni látszik. Mindeközben nekünk muszáj erősnek maradnunk, igen-igen, még akkor is muszáj, amikor egy barátunk "távozik". Nehéz most szavakat találni, nehéz most ezeket a szavakat egyenként ide leírni. Feldolgozni azt a "hiányt", azt az űrt, ami Gabi után maradt, még ma is lehetetlen. Egy helyütt, Gabriel García Márquez így vélekedik, magáról az időről és annak egy tulajdonságáról:
"Az időt is érhetik zökkenők és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját."
De erőt vettünk magunkon! Baráti közösségünk, megőrizve horgásztársunk emlékét - egy évvel a történtek után - egy találkozót szervezett, ahol ezúttal a fő hangsúly a társaság együttlétén, az emlékezésen és egy kisebb fajta "versengésen" is volt. Hoványi Attila szervezőtársammal, elsősorban olyan résztvevőket verbuváltunk, akik korábban már horgásztak együtt Gabival. A helyszín kiléte is hamar eldőlt, hisz a tragikus hirtelenséggel elhunyt társunk egyik kedvenc kis vizének számított a Préri tó bojlis részlege, ahol mindig szívesen töltött el egy-két napot barátaival. Most nyáron, újra együtt készülhetnénk és mehetnénk vele, mint azelőtt... Ehelyett azonban most, mint a fáról levert dió, melyet felkapott egy fekete holló, konok szárnycsapások alatt, szorító karmok között, imbolyogva a világ felett, elcsapongok magamban, szomorú gondolataim között... Ahogy Kvász Iván Professzor fogalmaz egy helyütt:
"Nyírfa leng sírjuk fölött,
Lágy szélütem.
Aludjatok
Csendesen.
Aludjatok -
A nagy élet ellobog."
Azon a pénteki estén, amikor végül is összegyűltünk a tavon, csendes beszélgetés és persze szakmai diskurzus zajlott, ahol szolid "poharazás mellett", felidéztünk Gáborról egy-két emlékezetesebb történetet. Másnap reggel a nyolckor megtartott hivatalos megnyitó után, minden csapat nagy lendülettel vetette bele magát a horgászatba. Az erős mezőny nem sokat teketóriázott, azonnal csatába küldte az etetőhajókat és jobbnál is jobb csaliarzenállal csábította a halakat. Az alaposan kifundált szabályzat azonban feladta a leckét, hisz ezúttal csupán a 10 kilogrammot meghaladó halak számítottak bele a végső sorrendbe...
A halfogás hamar megindult, de mintha a halak érezték volna a szabályt és főként a tíz alattiak tetták tiszteletüket. Aztán, ahogy beértek az etetések és megtaláltuk a jó csalikat, itt-ott elkezdetek gyűlni a pontok, azok a pontok, amelyek minden "tízpluszos" hal után bekönyvelésre kerültek egy mérlegelő lapra...
Hoványi "Papi" Attila jóvoltából, szombat kora délután egy ízletes "bőségtál" került szervírozásra és a magunkkal cipelt hűtőszekrény tartalma is kezdett apadni. Délután két nagyobb hal is tiszteletét tette, amely közül kiemelkedik az OPS team közel 19 kilós szépsége és a ZÓNA PEST 16,70 kilogrammos "tövese"... Mivel hatalmas volt a kánikula, így az erjesztett magos etetésre és a jól felkínált lebegő csalikra, az amurok kisebb-nagyobb példányai is elkezdtek aktivizálódni. A ZÓNA PEST team remekül reagálta le a dolgokat, hisz többek között, egy 12,50 kilogrammos torpedót is könyvelhetett ebben az időszakban és kezdett utolérhetetlenül eltávolodni a mezőnytől...
Szombat este aztán ismét beszélgetés és emlékezés zajlott, ahol többek között az is megbeszélésre került, hogy jövőre ismét megszervezzük - társunk emlékének adózva - ezt a találkozót... Vasárnap délelőttre maradtak ugyan izgalmak a dobogós helyeket tekintve, de a lényegen ez most nem sokat változtatott, hiszen mindenki remekül érezte magát és most, ez volt a legfontosabb.
Köszönet az alábbi csapatoknak a részvételért:
- OPS Team
- ZAKA Team
- MATÉ CARP
- MÉSZÁROS Team
- ZÓNA-PEST
- TIRCSI Team
Az alábbi Kosztolányi szavakkal búcsúzom most Gábor, remélem odaföntről most figyelsz minket, minket, akik soha nem fogunk Téged elfelejteni! Nyugodj békében barátom...
"Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább..."
Nagy Róbert