A tavalyi évben mind wobblerezésben, mind gumizásban, de akár a legfiatalabb pergető ág, a Drop Shot tekintetében is át kellett élnem hideget, meleget. Nem vagyok régi motoros a Drop-Shot-ban, mert 2009-ben ismerkedtem csak meg e műfajjal, és akkor is egy máig is kevesek által használt változatát próbáltam ki. Aztán az egyre több horgászat alatt, egyre sikeresebben használtam a módszert.
általában működő DS csalik
Idén ősszel, mikor már azt gondoltam, hogy DS-ben nem nagyon tudnak újat mondani, bekövetkezett az a bizonyos törés. Tomi barátom spannolt fel hívásával. Elmondása szerint már a kilencediket fogta, és még csak egy órája horgászott. Ilyenkor egy olyan szenvedélybeteg (és itt most a beteg-en van a hangsúly) mint én, eldob minden a kezéből, átprogramozza a napot, és megy.
Megérkezve a partra Tomi egyből tájékoztatott, hogy nem úgy működik a dolog ahogy eddig, és gyorsan el is mondta a megfigyeléseit. Nagyon értékelem ha kapok egy fülest, így benne lehetek a jóban, de azt nem szeretem ha megmondják, hogy mit kell csinálni, mivel, és hogyan. Annak a pecának az élvezeti értéke a 10 %-ot sem éri el, ahhoz képest, mintha saját magunk harcolnánk ki a megoldást. A hallottakat figyelmen kívül hagyva kezdtem el horgászni. Jobbnál jobb, már minden körülmények között bizonyított DS csalival, csak néhány lehelet finom pöccintésig jutottam, miközben Tomi újabb 3 példánnyal gazdagította fogási táblázatát. (na nem a fogási naplóban, hanem az otthoni excel táblázatban).
Nem akartam elhinni, hogy a megfejtés az apró (2-3 cm) gumihalakban van. Amikor viszont lecseréltem DS csalimat a korongfarkúra, mely színében, állagában, és nagyságában is megegyezett a hosszúkás farkúéval, elkezdtem fogni a köveseket. A színeknek egyébként aznap nem volt túlságosan nagy jelentősége. A sötétebb színek mentek, de például a flittert, és a gyöngyház színt sem vetették meg, a helyes csaliválasztás után már mohón kapó halak. A csali mérete számított igazán. Ha „nagyobb” korongfarkú gumikat (5 cm!!) tettünk föl, akkor a DS csaliknál tapasztaltakhoz hasonlóan, teljesen elmaradtak a kapások.
„Ha rövid a kardod, told meg egy lépéssel” mottójára „Ha túl nagy a csalid, vágj le belőle.”
Nagy tisztelettel adózom az előtt, aki kitalálta a DS módszert, mert igazán nagy halismeretről, és tapasztalatról ad tanúbizonyságot. Az évek során többször próbáltam megfejteni, hogy miért a furcsa formájú v-farok, vagy a tű-farok működik jobban a drop-shotban a hagyományos korong-farokkal szemben. Aztán sikerült is pár ideológiát legyártani, majd ezeket gyorsan igazolni, így felkorbácsolt lelkem megnyugvásra lelt.
És most itt van! Nesze nekem! Jönnek a kérdések megint! Talán azért nem eszik már a karcsú csalikat, mert megismerték ezeket az általunk visszadobott halak? De hát a hagyományos gumit már több 10 éve eszik! Vagy más rezonanciát keltenek (ez persze evidens) és ezekben a napokban éppen ezt kedvelték? De akkor miért volt eddig kevésbé sikeres a korongfarkú? Vagy a műcsali mérete jobban utánozza az öbölben található táplálékhalat? De hiszen ugyan olyan méretű csalikat használtunk mindkét esetben. A csali keménységében, vagy a lágyságában kéne keresni a megoldás? Talán nincs is olyan gumi csali a világon, ami ne lenne a táskámban, és ezeket mind ki is próbáltam! Kérdések kérdések hátán, de elmaradnak a válaszok. Talán bele kéne nyugodnom, abba, hogy nem kell megmagyarázni mindent. Csinálni kell, és kész. Próbálgatni, cserélgetni, ha nem megy így, akkor majd megy úgy.
Na de olyan jó lenne tudni, hogy mit miért csinálunk!
jig kontra drop shot
Persze, hogy ne legyen „ennyire egyszerű” a történet, itt még nincs vége. Nem tudom, hány példányig jutott el aznap Tomi, én mindenesetre azután, hogy a megoldást teljesen körbejártuk abba hagytam a dropshotozást. Nem akartam a 25-40 dekás köveseket tovább zaklatni. Elkezdtem jig-elni, mert ki akartam próbálni egy ígéretes gumit. A technikáról csak annyit, hogy a DS pöcögtetős, végtelen lassú nyugdíjas ritmusával szemben, nem is értem miért, de az agresszív megtekerem leesik, máris tekerem technikával kezdtem. 10 perc alatt pont azokról a helyekről, ahonnan dropshotozva a bébi méretek jöttek, fogtam egy 70, egy 80 dekás, és egy kilós példányt. És hogy miért lehet megfogni ugyan arról a helyről agresszíven jig-elve nagy csalival a nagy kősüllőket, ahonnan dropshotolva csak a 2,5 centis csalikkal lehet fogni maximum 40 dekásakat?
A válasz nagyon egyszerű:
CSAK!
Ezek után, ha bele gondolok, hogy a táskányi drop-shot csalimmal aznap egy halat sem fogtam volna, és talán azt vonhattam volna le konzekvenciakánt, hogy még nem jöttek be az öbölbe a halak…….akkor máris kényelmetlenül kezdek ficeregni székemben.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy dobhatja is ki a DS csalijait, meg kell nyugtassam, hogy erről szó sincsen. Egyszerűen csak meg kell rágni a leírtakat, el kell raktározni, majd megfelelő helyen és időben elő kell tudni venni az információkat!
Görbüljön!
így kerek a peca
