Kedvenc pályám
Szokásomhoz híven, reggel ötre kiértem a partra, amit gyors etetőanyag keverés követett. Eközben ami a vízfelszínen zajlott, az szinte zene volt füleimnek, ugyanis a keszegek és a balinok folyamatosan tudatták velem, hogy ők bizony itt vannak, és nem kell attól félnem, hogy ma üres lesz a haltartóm. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy a kételkedésem szerencsére csak egy rossz megérzés volt.
Kétfajta etetőanyagot szántam a pecára, az egyiket az alapozásra, míg a másikat a kosárba. Az alapozásra 3 kg Timár folyóvízi keszegező, 1 kg Haldorádó nagy dévér, kb. fél liter fagyasztott csonti és fél kiló főtt búza egyveleget kevertem. A kosárba 2kg Haldorádós nagy dévért a hozzá illő folyékony aromával, és negyed kiló búzát gondoltam erre a napra. Miután megfelelőnek ítéltem a kaják állagát, az egyik botom segítségével elkezdtem az alapozást. Az alapozás - szerintem - a folyókon elengedhetetlen a siker érdekében. Az erre kitalált nagy etetőkosarat használom, a már jól ismert zsinórklipszes kiakasztással. A kaja felét 25 méterre dobáltam, kicsit feljebb magamtól.
Jól látható a méretbeli különbség
Miután végeztem az etetéssel, a másik botot is beállítottam ugyanerre a távolságra, elkészítettem a szerelékeket, rendet raktam magam körül, felállítottam a napsütés elleni kis sátram, merítőt összeraktam, és kezdődhetett a móka. Csalinak csak élő jöhet szóba, csonti, pinki, giliszta és szúnyoglárva, menet közben derült ki, hogy mi az aznapi favorit.
A főhadiszállás
Csali-arzenál
A felszerelésemről pár szót: Spro Passion 360M és egy Daiwa Aqualight Pellet feeder 390-es hosszban. A rövidebb boton egy 30-as Exage, a hosszabbikon egy 40-es Alivio orsó van, mindkettő dobján 20-as zsinór. A szerelékem a legegyszerűbb, gubancgátló, rajta egy 50g-os feederkosár, gumiütköző és egy forgókapocs. Az előke 16-os, melynek hossza 90 cm. A horog a Gamakatsu Feeder Strong szériából 12-es méretben. A technikám pedig az volt, hogy az egyik bottal közvetlenül az etetésre horgászok, a másikkal pedig lejjebb, kb. 10m-rel.
Nem sokat kellett várnom az első jelentkezőkre, röviddel a második bedobásokra már halas volt a kezem, kis bagolykeszegek találták meg elsőként a felkínált csalit. Szerencsére nem hagytak sokáig unatkozni, minden bedobást max. 5 perces várakozás követett, de egészen fél 9-ig csak az apraját sikerült kifogni. Az első szebb példány egy fél kiló körüli dévér volt, melyet hasonló méretű társai –a kisebbekkel egyetemben- követtek, rendre a szúnyog-pinki kombóra.
Szerencsére sűrűn mozogtak
Darabosabb példány
Dél körül viszont mintha elpártoltak volna a halak, talán elfogyott a kaja, ezért a másik felét is bedobáltam az alapozásra készített anyagnak. Nem kellett nagyon sokat várni, a forgatókönyv ugyanaz volt, mint reggel, a kis keszegek megint megrohantak, volt, hogy két bottal nehéz volt horgászni. Természetesen a nagy roham után ismét a darabosabb halak voltak előttem, és bónuszként egy 40 deka körüli kárászt is a partra tessékeltem, nyilván szúnyoggal.
A tuti
Délután 4 órakor hagytam abba a pecát, összességében elégedetten, hisz egy 86, és több 60-70 dkg-os dévért, számtalan kis keszeget és egy karcsit is fogtam, összsúlyban 20 deka híján 8 kg-ot. Természetesen ma is úszkál mindegyik.
Keszegtalálkozó
Remélem legközelebb ismét adakozó lesz a folyó, egyet tudok garantálni, nem rajtam fog múlni…. :)
Szoboszlai Ferenc
