Én először jártam a tavon, így mondhatjuk, hogy teljesen „vakon” vágtam neki a pecának. Az alap ötletünk az volt, hogy egy hallisztes etetőanyagot viszünk, amit eltolunk egy édesebb irányba. A Bait-Tech Max Feeder method mixre esett a választásunk. Erről a kajáról azt érdemes tudni, hogy a mára már legendává vált Bait-Tech Special G Green képezi az alapját és ezt bolondítják meg különböző pelletőrleményekkel, amitől egy kicsit darabosabb, úgymond „karcosabb” lesz a bekevert mixünk. A full halas alapunk tehát megvolt, aromának pedig egy egyedi ízt választottunk (a kollégák eddigi hideg vizes tapasztalataira támaszkodva) és a Bait-Tech szilvás (plum) likvidje került be táskánkba.
Az aromázást már bekeverésnél elvégeztük. Kettőnknek egy fél zacskó etetőanyagot (1kg-ot) kevertünk be az egész napi pecához. 1dl aromát használtunk fel, amit a vízhez öntöttük hozzá és úgy kevertük be az etetőanyagunkat.
Ezzel a mennyiséggel már egy erőteljes, szilvalekvárra hajazó illatot árasztott magából az etetőanyagunk, ami mögött megbújt a (methodos orr számára) kellemes, hallisztes háttérillat. Mint a legtöbb Bait-Tech etetőanyag bekeverésénél, itt is a lépcsőzetes bekeverést alkalmaztuk: kapott egy kis vizet a száraz kajánk, összekevertük majd állni hagytuk egy kicsit. Ezt a mozdulatsort 3-szor kellett elvégeznünk mire a mixünk elérte a megfelelő állagot, ezután jöhetett a szokásos rostálás és az első dobás.
Viszonylag nagy kiterjedésű és mély bányatóról lévén szó, úgy éreztük, hogy a hűvös vízben a halakat majd a parttól távolabb kell keresnünk, így 90 méter környékére repültek be a Preston method kosaraink. A hideg víz miatt kicsit kiülősebb pecára rendezkedtünk be, én 15 perces ütemet lőttem be indításnak. Az előzetesen kiötlött terv pedig bevált, hiszen az első dobásom 15. percében óvatos kapással jelezte az érdeklődését egy ponty a sárga The Juice wafterre.
Nem akartunk egy lapra feltenni mindent egy ismeretlen vízen, ezért kevertünk be már máshol bevált etetőanyagokat is, de halat kizárólag ezzel a szilvás-halas, zöldes-barnás mixxel fogtunk. Én 5 pontyot tudtam partra terelni ezen a napon, mellette pedig volt néhány rontott kapásom és vesztett halam. Megfigyelhető volt, hogy nagyon óvatosan, már-már „csámcsogva” kaptak a halak, köszönhetően a víz alacsony hőmérsékletének, én ezzel magyaráznám a vesztett halakat és a rontott kapásokat is. Zolit sajnos elkerülték a pontyok ezen pecán, viszont a keszegek szedegetése mellett beesett neki egy amurkölyök, ami mindig mosolyt csal az ember arcára, pláne november vége felé!
Összességében elmondhatjuk, hogy mindketten jól éreztük magunkat és sikerült rácáfolnunk arra, hogy „ott nem lehet halat fogni”. A tó partja kifejezetten rendezett és az ott dolgozók velünk rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak. Sok fantáziát látunk még a tóban, így biztos, hogy vissza fogunk térni még ide egy melegebb időszakban!
Hoffmann Feri