Alacsony vízállásnál és talán a legrosszabb időszakban kezdtük meg a horgászatunkat (délelőtt 10 óra körül érkeztünk meg a partra), de ez sem szegte kedvünk,így egyből nehezebb körülmények között tudtuk kipróbálni az öteleteinket. Ráadásul mint tudjuk jobb egy nehéz nap a vízparton, mint egy jó nap a munkahelyen :)
Az alapkoncepciónk az volt, hogy ne bonyolítsuk túl a pecát, ne kelljen sok apró „kacat” vagy különleges kötések a végszerelék elkészítéséhez és bárki könnyedén össze tudja rakni magának azt a bizonyos utolsó egy métert, ha kedvet kapna egy gyors folyóvízi kiruccanáshoz.
Egy kis agyalás után a method technika tűnt a legkevésbé komplikáltnak. Erre pedig legalkalmasabbnak a Deáky lapos feeder kosara tűnt, amit egészen 150 grammos súlyozásig megtaláltok. A nagy súlyoknak és a lapos kialakításnak köszönhetően nem kap bele a víz, nem görgeti el a sodrás. A kosáron érdemes néhány kisebb átalakítást elvégezni a horgászat előtt, amit az alábbi cikkünkben meg is nézhetsz ide kattintva.
A horgászat megkezdése előtt gyorsan letérképeztük a terepet egy Deeper radarral. Ezzel az volt az elsődleges célunk, hogy lehetőleg ne valami akadóba üljünk be, hiszen csak néhány kosarat vittünk magunkkal és nem akartuk idő előtt befejezni a pecát az esetleges szakadások miatt. Átpásztáztunk egy közel 100 méteres szakaszt, amin halat csak elvétve jelzett a Deeperünk, de ennek ellenére leültünk egy szimpatikusnak tűnő, akadó-mentes részre. A tervünk az volt Lajossal, hogy ütemesen horgászunk egymás mellett egy 20 méter körüli sávot és a folyamatosan beérkező etetőanyag sávjára majd csak rátalálnak az arra járó halak.
Az etetőanyagunk két féle Bait-Tech kajából állt:
1/3 rész Special G Green: ezzel a magas halliszt tartalmú zöld kajával a testesebb halak (főleg dévérek) kedvébe próbáltunk járni
2/3 rész Pro Natural Extra: ez a Pro Natural széria leginkább tapadós változata, sokkal jobban köt, mint a natúr verzió. Mély vízben, nagy sodrásban pedig azért hasznos, mert lassabban oldódik ki a kosárból és nekünk most pont erre volt szükségünk, hogy könnyen be tudjuk állítani az etetőanyagunk állagát.
Miután bekevertük és átrostáltuk a mixünket hozzáadtunk még egy félkonzervnyi Bait-Tech Hemp and Sweetcornt (kender és kukorica).
Az állagot úgy próbáltuk beállítani, hogy az előre betervezett 8 perces dobásokat úgy bírja ki az etetőanyag a kosarunkban, hogy sokáig egyben maradjon, de a kitekerésre kb. már teljesen kioldódjon. Megfelelő etetőanyag állag mellett egy kis rutinnal a kosárba nyomás erejével tudjuk is ezt szabályozni.
Csalinak szintén methodos finomságot választottunk, hiszen a telepített vizeken már sokszor bizonyító 8mm-es The Juice wafterek kerültek a csalitüskére vagy gumikarikába.
Az elképzelésünk működött, hiszen a radar által akadómentes, ámde haltalannak mutatott pályán az etetésünkre végül csak odatalált két szép hal, amik mosolyt csaltak az arcunkra és bearanyozták rövid horgászatunkat. Lajos egy gyönyörű leánykoncért varázsolt ki, nekem pedig egy szép márna akadt a Guru MWG horgomra! Délután 3-kor már az autóban ültünk és bár nem volt haldömpingben részünk, de mégis örömmel távoztunk, hogy ilyen gyönyörű halakat tudtunk fogni ezen a néhány órás rapid pecán. Kosárvesztésünk vagy leakadásunk egyáltalán nem volt, ezt pedig a Deepernek köszönhetjük, ami engem meg is győzött, hogy nagyon hasznos kis kütyü, ha ilyen terepre megyünk!
Ne féljetek kipróbálni magatokat a Dunán, olyan élményben lehet részetek, ami után örökre bele fogtok szeretni!
Hoffmann Feri
