Éjszakai feeder verseny + Cormoran TS 180 teszt 2.rész

Éjszakai verseny? Igen az, mégpedig csapatverseny. A Két Tök kupa éjszakai megmérettetése a Moby Dick-tórendszer Fekete taván. A fő szabály, hogy a 2 fős csapatok tagjai egymás mellett foglalnak helyet, a mérlegelt halak is közösen számítanak, és csak csapateredmény van. ½ 9-től éjfélig, majd ½ 2-től 5-ig tart a két forduló, ezért éjszakai :)

Akkor nézzük, hogyan is zajlott ez: 6-kor gyülekeztünk, majd 7-körül sorsoltunk. Mivel mostanában bénábbnál bénább helyeket tudtam kihúzni, így csapattársamra, Paál Eörsre toltam ezt a felelősséget :), aki sikeresen kihúzta az 1-es sorszámot. Baromira örültünk egészen addig, amíg meg nem láttuk a helyet. Sajnos az 1-es hely nagyon szélre lett tűzve, közel az oldalsó töltéshez. Így a szélső helyek pozitívuma, hogy a háborítatlan pálya melletti részről bejönnek majd a halak, szertefoszlott.



Nem csüggedtünk, csupán annyi történt, hogy nem járt plusz előnnyel a szektor széle. Önbizalmunk így is hatalmas volt, mivel ezt a versenyt tavaly mi nyertük, azóta csak fejlődtünk, ezért bármilyen helyzetet meg tudunk oldani - gondoltuk. Olyan nagy arcunk volt, hogy még edzeni sem jöttünk ki előtte! :)

Etetésnél a szemben lévő csúcsos fát néztük ki támpontnak, mivel éjjel csak a világosabb égbolt előtti kontúrok látszódnak. Tehát aki egy parkoló autót, vagy kisebb bokrot jelölt ki iránynak, az ½ 10 után el is felejthette a pontos horgászatot.



Éjjel ebből ennyi látszódott:



8-tól lehetett etetni. A tavalyi nyertes etetőanyag - ami Eörs tudását dicsérte - egy továbbfejlesztett változatával készültünk, valamint egy natúr kajával, amit menet közben alakítgathatunk, ha szükséges.
½ 9-től kezdődött a horgászat, és ez volt az az időpont, amikor elkezdődött kínos szenvedésünk. A kezdeti bizakodást felváltotta a kreatív ötletelés, és az „erre tutira menni fognak” mondatok sora, de nem hogy halat nem fogtunk, még kapásig sem jutottunk. :)
Körülbelül ott tartottunk, hogy már 1,5 órája próbálkozunk eredmény nélkül, ugyan akkor a szektoron belül már mindenkinek van 1-2 hala. A halak védelme érdekében a fordulók félidejében is volt mérlegelés, ahol mi kénytelenek voltunk egy pironkodó „eddig nulla” választ adni a feltett kérdésre.



Azt hiszem ekkorra már rendesen leépült az arcunk. A korábban felhalmozott tapasztalatunk alapján vettük sorba a mindig, majd az általában, és végül a valaha valamikor működött csalikat, aromákat.
Ekkor jött Eörsnek az a kérése, hogy fogjak már Neki egy „nyamvadt halat”, ha már elhozott a versenyre! Heveny röhögés volt a válasz részemről, de nem volt őszinte a mosolyom, inkább hisztérikushoz állt közelebb.
A próbálkozások során eljutottam egy aromáig, amiben nem nagyon hittem, nem nagyon szerettem, de idén egyszer már bejött egy bányatavon, igaz még áprilisban. Most jóval melegebb volt a levegő és víz ráadásul verseny körülmények között a tuti csalik nagy része elvérzik, de a kétségbeesett helyzet szükségmegoldásokat szül.
Gyorsan átkevertem vele két marékkal a natúr kajából és már mehetett is a vízbe. Ha jól emlékszem talán két percig volt bent, amikor a hal lecsavarta. 4,5-es nyurga! Természetesen a dicsőség Eörsé, mert Ő mondta, hogy fogjak egy „nyamvadt halat”. :)
Még a fárasztás tartott, amikor már virágnyelven magyaráztam, hogy a dobozos sör és az energiaital között lévő flakonban van a megoldás kulcsa. Nem akarok reklámot csinálni neki, mert ritkán működik, de titkolózni sem szeretnék, ezért elárulom, hogy egy tigrismogyorós kukorica csíra likőr volt az. Innentől kezdve felpörögtek az események. Felváltva jöttek a halak, 5 percnél soha nem kellett többet várni a kapásra. A nagy meleg ellenére nagyon jó erőben voltak, így a fárasztások gyakran elhúzódtak.
Az éjféli, első fordulót lezáró mérlegelésnél 12 kg pontyom volt nekem, és az utolsó pillanatban fogott amurral 20 kg hala Eörsnek. A vacsora közbeni információgyűjtés alapján szektorunkat vezettük, de a túlsó szektort 45 kg-mal Sisa mesterék vitték, míg a középsőt toronymagasan 75 kg-mal id. és ifj Sipos Gáborék, ami nem semmi, a rendezői feladatok ellátása mellett. A második etapra a célunk a szektor 1 megőrzése volt, aztán a többit majd meglátjuk.





½ 2-kor folytatódott a 2. forduló, így a szünetben kényelmesen megvacsoráztunk, és még aludni is tudtunk egy bő fél órát.
Ha megengeditek, a szünetben kitérnék arra, hogy 70 m-es dobástávnál miért is használtam 4.20-as heavy feedert (A Cormoran TS 180-at, amiről már korábban írtam). Azért, mert sokkal pontosabban lehet vele dobni a sötétben. Könnyebb érezni az irányt egy határozott bottal, mert látni úgy sem fogunk semmit. A kiakasztott zsinórklipsz természetesen kötelező. Fárasztásnál pedig nagy előny volt a hossz, hogy a part előtti 4 méteres mélységből - ha a hal lehetőséget adott rá - akkor egy folytonos mozdulattal fel tudjam húzni a felszín közelébe. Ahogy megtört a mozdulat, vagy tekerni kellett az orsón, a rafinált halak rögtön törtek is a mélybe. Sok-sok értékes percet tudtam megspórolni ezzel. Kicsit tartottam tőle, hogy merev lesz a bot fárasztások közben, de szerencsére nem keményedik fel, nincs olyan holtpontja, ami után már nem hajlik tovább. Folyamatosan őrli fel a hal erejét. A kapás érzékelhetőségével sem voltak problémáim. Még egy korábbi horgászat során fogtam néhány 30-40 dekás keszeget vele, ráadásul a legkeményebb piros spiccel, és így is tökéletesen közvetítette az apró rántásokat.

Na de térjünk vissza a versenyhez! A szünet után ott folytattuk, ahol abbahagytuk, csak fokoztuk a tempót. Ha valamelyikünk halat fogott, a másik rögtön válaszolt rá eggyel. Gyakran egyszerre fárasztottunk. Előfordult, hogy a parton lévő váltó botot nem volt időnk megcsalizni. Egy jó óra elteltével telefonálnunk kellett, hogy küldjék a mérleget, nehogy a sok hal sérüljön a haltartóban.

3-ra az alábbi eredményt produkáltuk:





Gyors fejszámolás alapján valahol 77-78 kg körül járhattunk. Tavaly a versenyt 90 kg-mal meg lehetett nyerni, de ez idén már kevésnek bizonyult.
Mérlegelés után - ahogy kezdett világosodni - a halak kapókedve is lanyhult. Ott voltak, de már előfordultak pöckölések, rossz akadások, lemaradások. Egyre nehezebb volt megfogni őket.
Időközben feljött a nap is, és a vízfelszín megélénkült.



5 óra, lefújták a versenyt! Nálam még volt egy 3-as ponty a horgon, amit kényelmesen kifárasztottam, és jöhetett a mérlegelés. Eörsnél 13 kg, amivel elértük a tavalyi eredményünket, nálam pedig még plusz 18 kg ponty. Így 108 kg lett a vége. Az etető kosarak a parton hevertek, csalis doboz felborulva, a vödör alján néhány marék fel nem használt natúr kaja, amire már nem volt szükség, végre szusszanhattunk egyet. Majd jöhet a pakolás. Itt már egy picit befáradtunk, már nem fűtött a versenyláz. A hőmérséklet is szépen kúszott felfelé a kellemes éjszakai 25 fokról.
Összegyűltünk az eredményhirdetés helyén. Gyors információcsere. A Sípos család, saját bevallása szerint valahol 120-130 kg között fogott. Sisa Józsiék pedig nem lépték át a 100 kg-ot.

Ez számunkra a második helyet jelentette!!!
A tavalyi eredményhez képest ez visszalépés - de ha a kezdeti 1,5 órás kapástalanságot nézzük – még is csak összehoztuk a dolgot, és sikerült felkapaszkodnunk a dobogóra!



Végezetül meg szeretném köszönni Sípos Gáboréknak a nagyszerű versenyszervezést és lebonyolítást.
Valamint szeretnék minden versenyszervezőt és tógazdát megkérni, hogy gondolkodjon el az éjszakai verseny lehetőségén, mivel nagyon sok előnnyel jár. Nincs rekkenő hőség, nem tűz a nap és nem szükséges lezárni a tavat napközben, nem esik ki a hétvégi napijegyes bevétel egy része. A halak sem a felforrósodott pontymatracra kerülnek ki, illetve a legtöbb esetben éjjel jobban is táplálkoznak.
Nekem nagyon tetszik ez a megmérettetés, és már alig várom a jövő évi versenyt!

Görbüljön!

Kurucz Dávid
Paál Eörs

Fotó: Csiba Dávid