Ezt az írást Bene János cikke ihlette. Tetszett, hogy számomra ismeretlen Budapest környéki horgászhelyről írt. Ezt nagyon hasznosnak tartom, mivel sok tóról nagyon kevés információ lelhető fel, vagy ami elérhető az is inkább csak a nyitva tartás és a horgászszabályokra vonatkozik. Ez persze fontos, viszont a hely hangulatából nem ad vissza semmit, még egy szépen összeállított weboldal sem. Nekem is megvan a magam bevált helye, ahol nagyokat szoktam horgászni, viszont most egy kalandos hétvégén vagyok túl, ami sok érdekes tapasztalattal szolgált számomra. Remélem mások is találnak benne hasznos információt.
Nem emlékszem már mikor horgásztam utoljára éjszaka, és nagyon vártam már a lehetőséget. Most szerencsére összejött egy hétvége, amikor volt időm rá. A technikai feltételekben "Zóna" Zoli segített ki egy horgászszékkel, amit kipróbálásra odaadott a hétvégére. Persze megbeszéltük, hogy cserébe írok róla néhány szót. Mivel eltöltöttem benne némi időt a hétvégén így elég korrekt képet kaptam róla. De kanyarodjunk vissza az eseményekhez. Miután Zoli székét nagy hálálkodások közepette átvettem, és egy komolyabb összeget otthagytam etetőanyagra és csalira szokás szerint, már robogtam is haza, hogy megpakolja a kocsit a gyorsan szaporodó horgász cuccaimmal.
Első nehézség már a pakolásnál jelentkezett, az igen méretes szék felborította a megszokott rendet, így kezdődött a vödrök, a hűtőláda, a botzsák, az ernyő, és még sok egyéb rendezgetése. A kocsi hátát teljesen kiürítettem, hogy legyen elég hely, de még így sem volt egyszerű. A harmadik ki és berakodás után már elfogadtam az eredményt, de a megfelelő sorrendet csak másnap reggeli 5-kor találtam meg. Tudom magasak az igények, semmi ne lötyögjön, ne boruljon fel, és ne zörögjön, mert az egyik ülésrészt lehajtom a botoknak, és utálom egész úton azt hallgatni, hogy jobbra balra gurulnak a vödrök nem kis hangzavar közepette.
Na de még nem volt meg minden, irány a RégenOlcsóDeMáraEzIsDrága sportbolt. Hálózsák, éjjeli lámpa, biciklis lámpa és egy rakat elem beszerezve. Igények megint voltak, csak normál ceruza elemmel működő lámpákat akartam, mert a vékony ceruzákból már elegem van. Szeretek akkumulátort használni az elemek helyett, ha csak lehet. Biciklis lámpát úgy választottam, hogy a botállvány kereszttartójára fel tudjam fogatni. Így egy nagyon kényelmes éjszakai féderállványt kapunk, ami megvilágítja a spicceket. A lámpa vízálló, és ha kell zseblámpaként is használható, mivel egy mozdulattal leszedhető az állványról. Hát a fura igényeknek magas ára van…
Na de most már irány a part!
A kiszemelt tó a Kesztölci horgásztó volt. Péntek esti forgalomelkerülő művelet sikeres volt, de egy igen hosszú földút lassította a megérkezést. A táj gyönyörű, ez kárpótolja a hosszú zötykölődést, és a kátyúk kerülgetését. Befordulok, azaz csak befordulnék a tóhoz, de egy zárt kapu állja az utamat. A nagyon informatív táblán szépen ki van írva, hogy reggel 6:00-tól 18:00-ig van nyitva a tó. Két héttel azelőtt beszélgettem erről a tóról egy dorogi horgásszal, aki állította, hogy lehet itt éjszaka is horgászni. Hát ennyit a festői szépségű kesztölci tóról, majd legközelebb fogom kipróbálni, és a tapasztalatokat megosztani.
Na de most hova tovább, merthogy én akkor is fogok horgászni éjjel. Nagyon sok választás nem maradt, megyek biztosra, irány a Háziréti tó. Zötykölődés, száguldozás, mert forgalom már nincs, zötykölődés, fék, parkoló félig tele. Itt nem leszek egyedül, azt már látom. Félelmem gyorsan be is igazolódik, a halőr szerint közel 200 sporttárs csücsül a parton vadul etetve. Kérdezem, hová érdemes leülni. A válasz tömör: Ahol helyet találsz. Még éppen látjuk a túlpartot, de szabad hely sehol. Nem baj, akkor is horgászok. Kifizetem a jegyet, fogom az utolsó kocsit, amit éppen visszahoztak, és megpakolom.
Ez sokkal kisebb, mint a kocsim háta! A fene, hogy Zoliék ilyen jól végzik a munkájukat, és ennyi mindent rám sóznak. Jó, én sem állok ellen valami jól a kísértésnek. A szék nagy, a taliga kicsi, a botok hosszúak, a vödrök kerekek, a hűtőláda magas… Egy billegő kupacot ráncigálok magam után végig a tóparton. Hely sehol, persze van egy-egy üres állás, de amikor mind a két szomszéd 4 bottal bojlizik, akkor én már nem szívesen ülök be közéjük. Vonszolom magam tovább, amíg el nem fogy a horgászok sora.
Az utolsó horgászt megkérdezem, hogy mennyire akadós a terep, mert több állás is gyanúsan üres mellette. Hát igen nem véletlenül, a part mellett fák állnak ki a vízből, fárasztás végén veszélyes a terep. Nem ismerem a tavat, így ezt én sem vállalnám be. Az öregúr kedvesen megjegyzi, hogy szerinte ne is menjek tovább annyian mentek hátra. Egyetlen lehetőség maradt egy enyhén rozoga stég. Nyöszörög, nyekereg a legkisebb mozdulatra is. Berendezkedem rajta a szomszédok legnagyobb örömére, de szerintem ezt hallgatják a túlparton is.
Nekiállok a most vásárolt etetőanyag elkészítésének (XM 11), nem keverve, rázva, amúgy Kurucz Dávid módra. Minden szépen kipakolok, elhelyezek magam körül. Jöhet a kaja áttörése a rostán. Belenézek a vödörbe, nedvessége jó, tapintása olyan, mint amit Dávid gyúrt, de ez betonra kötött. Tíz perc izzadás a vödör felett, majd mehet be az első dobás.
A tóból semmi sem látszik, a hold épp valami felhőfoszlány mögött van. Azt se látom, hol csobban a szerelék. Túl későn értem le a tópartra, jó lett volna látni a vizet dobás előtt. Szenvedek így egy órát kapás nélkül, közben figyelem a halak mozgását. Szemben fognak néhány halat egymás után, legalábbis a beszélgetés erről folyik.
A hold elkezdi bevilágítani a tavat, végre látok valamit. Rögtön be is mérek egy akadós részt, így arra kezdek dobálni. Rögtön jön is egy dévér, aprócska, de most ennek is örülök. Egy idő múlva jön egy apró ponty is, miközben tíz percenként dobálok. Aztán csend, semmi kapás, próbálom az ugrásokat megdobni, de csalóka a távolság a holdfényben. Kezdem megunni a dolgot, amikor ismét egy apró ponty jön. Kapásjelzőt alig hallok csipogni, pedig a beszélgetéseket is hallani a túlparton. Még két apró ponty jött 3-ig. Ekkor már bóbiskolok a sziporkázó csillagok alatt. Hatalmas csobbanásra ébredek, öt méterre ugrott ki valami a vízből, hatásos ébresztő, amit még négyszer eljátszanak velem hajnalig a szemtelenek.
A nap első derengésénél döntök, megyek a megszokott helyemre, irány a dorogi Lóga-tó! Szeretem ezt a tavat. Tiszta mélyvizű bányató, erős egészséges halakkal. Nagyon kulturált környezetben. Kipakolok a kedvenc stégemre, kiteregetek mindent, hogy a hajnali pára felszáradjon a cuccokról.
Az etetőanyag maradékát becsomagolom, és nekiállok egy másik keveréknek. Áttörés után a RedKrill bevetésre kész. Gyors dobások, de a megszokottnál lassabb ütemű kapások. Közben nagyon jó beszélgetésbe elegyedek a mellém leült fiatal sráccal. Jó társaság, szép 1,5-2 kg pontyok kárászokkal és elvétve dévérekkel tarkítva. Kell ennél több? Hát azért kéne, mert a nagyobb halak mind leszakítják magukat a horgomról. A method módszer előnye szépen látszik a szomszéd feeder technikájához képest. Míg ő kifog egy kárászt nagy nehezen, addig én egy-két pontyot meg vagy három kárászt merítek.
Az erősebb szél nem tesz jót a halak kapókedvének, számomra még nem ismert, hogy ilyenkor merre húzódnak el, de ilyenkor meg kell küzdeni minden kapásért. Dél körül jön az ebédszünet, kapás semmi. El is nyom a buzgóság rögtön, az a két három óra alvás kevés volt. Délután marad az erős szél kevesebb hal felállás. Én nem bántam, mert már fogtam eleget délelőtt. Viszont megemlíteném a szomszédom esti sikerét. Gumizott spiccbottal fárasztott ki 2.8 kg-os amurt. Már induláshoz készülődtünk, amikor a kapás megérkezett a stég csücskétől 3 méterre. Hosszas fárasztás után segítettem megszákolni neki a halat.
Hazafelé menet éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok, de boldog és nyugodt. Megteltem a szabadég alatt töltött éjszak nyugalmával.
És most jöjjön a szék, ami a 30plus márkanéven fut. Körülbelül 16 órát ültem, feküdtem benne. Nekem ez egy kényes pont, mivel a csigolyáim nincsenek már jó állapotban. Sok széket próbáltam már ki a boltokban kiállítva, de mindben éreztem már a beleülés pillanatában, hogy nem jó, nem tartja eléggé a hátat a támla. Ez a szék sem tökéletes, de messze a legjobb, amit kipróbáltam eddig, a hát felső 2/3-át mereven egyenesen tartja. Az alsó 1/3-ad lehetne feszesebb ülő helyzetben. Viszont hátradöntve félig fekvő helyzetbe ez a hiba eltűnik. Merem állítani, hogy ha nekem a 24 óra folyamatos hajolgatás után nem fájt annyira a hátam, mint egy 12 órás horgászat után szokott, akkor jó a szék. Nagy előnye a szélessége és az ülőlap hossza, lehet benne kényelmesen fészkelődni. A teherbírása kitűnő, a 120 kg-om alatt mereven állt, nem hajlongott a legkisebb mértékben sem, erre nem is számítottam, de helytállt keményen. A lábak jó hosszúra kihúzhatóak, így nem egy bokamagasságú székben kell ülni, ahonnan egy döglött hal sebességével kecmereg ki az ember. Nekem már előjegyzésem van egyre. Érdeklődni a Horgász-zónás srácoknál lehet.
Végezetül megígérem, hogy a Lógatóról fog szólni a következő írás, amiben elmesélem a Vasárnapi eseményeket, ahol három nagygyerekkel horgásztam, és már a rendes tempóban fogtam a halakat.
Bejelentkezés
