Felhasználónév: Jelszó:


Regisztráció Elfelejtett jelszó Kedvencek
Keresés
Vissza az áruházba

Első method feeder verseny élményem

Első method feeder verseny élményem
Egy nagyon érdekes method feeder élményről számol be Bene Jani, ez pedig az első versenye. Tanulságos, és izgalmas - gondoltál már a versenyzésre? :)
Az ötlet:

A tavalyi évben elég sok időt volt szerencsém horgászattal tölteni és mivel a horgászat nem kimondottan egy magányos sport, én is ha tehetem, barátokkal szoktam horgászni! Mondhatom, hogy szinte nem is volt olyan alkalom, hogy ne kísért volna el valaki. A horgászatokon szinte mindig társamul szegődött Szalai Tomi barátom, akivel nyugodtan mondhatom, teljesen kiegészítettük egymást a parton.
Ha valami új dolgot láttunk vagy halottunk, már alig várjuk, hogy esetleg továbbgondolva, azonnal ki is próbáljuk. Itt kell megemlítenem, hogy őt is én fertőztem meg a method feederrel, amit azóta nem is tud letenni! Persze, minden horgászat valami házi versengésbe csap át közöttünk, még ha az nem is vérre menő küzdelem, mert ha valamelyikünk rátalál a „tutira”, azért azt megosztjuk egymás között.

Az egyik ilyen alkalommal fogalmazódott meg bennünk, hogy el kellene indulni egy versenyen. Hazaérve el is kezdtünk keresgélni a neten, hogy mi lenne a nekünk való megmérettetés. Hamar megtaláltuk egy páros verseny kiírását, amit a Horgaszhelyfoglalas.hu internetes oldal szervezett. Ez egy páros 8 órás verseny, aminek a Szavanna horgásztó ad otthont. Két szektora osztották a tavat és a legnagyobb kifogott halon kívül a két szektor első három helyezettet díjazzák. Kis gondolkozás után a Feeder Friends nevet választottuk magunknak és nem is vártunk sokat, leadtuk a nevezésünket! Eztán nem is foglalkoztunk a dologgal míg el nem kezdett közeledni az a bizonyos július 18.-a...

A teszt:

Tomival megbeszéltük, hogy mindenféleképpen elmegyünk egy kis tesztelésre, egy próbahorgászatra, főleg azért, mert ez egy számunkra ismeretlen tó. Annyit kiderítettünk, hogy nem egy frissen kialakított tó, hanem egy régóta horgászott inkább bojlisok által látogatott horgászvíz. Persze a puding próbája az evés, úgyhogy pár nappal a verseny előtt már ott álltunk a halőrházban és miközben kiváltottuk a jegyünket, próbáltunk a halőrtől mindent megtudni. A szokásos ”merre ,mivel, hogyan” kérdéseken kívül a legnagyobb segítség egy részletes medertérkép, ami a falra is ki van függesztve, meg a neten is megtalálható.


Mivel szerettünk volna minél többet látni a tóról, a horgászat előtt kicsit sétáltunk és megnéztünk több állást is. Bizton mondhatom, hogy ez nem egy kocka tó! Tele van élettel, és első ránézésre is olyan tiszta a vize, hogy tisztább már szinte nem is lehetne! Hallgatva a halőrre, mi a stéges részen ültünk le egy kicsit horgászni. A módszer nem is lehetett kérdés, csak a kosárba valókat próbálgattuk, váltogattuk. A medertérkép működött: a megjósolt 4-5 méteres vizet találtunk magunk előtt. Most sem hagytak cserben a kedvenc method mixeim, minden variációra volt kapásom és Tominak is működött a method pellet, amivel ő készült. Fogtunk pár kisebb nagyobb pontyot meg kárászt, de közben vesztettünk is halat, amit annak tudtunk be hogy nagyon erősen védekeztek.




Közben meg kell említenem Tomi legnagyobb halát, amit sajnos nem szákoltunk meg, és a háromnegyed órás fárasztás közben is csak egyszer láttuk, és akkor is csak a farokuszonyát! Miközben már nem is tudom hányszor mondtam, hogy ne húzza már az időt egy kis keszeggel és igazán megszákolhatná már ezt a csöppséget, az egy hanyag mozdulattal meglépett a horogról... most nem írhatom le, hogy mik voltak az első szavai Tominak!!!!


Este hazafelé levontuk a tanulságokat és arról beszélgetünk, hogy ne variáljuk túl a dolgokat és csináljuk úgy mintha csak baráti pecára jöttünk volna.

A verseny előtti nap:

Persze nem sikerült az, hogy ne idegeskedjek és ne készüljek mindennel, amit csak el lehet képzelni. Mindent be akartam pakolni és még ezen kívül is minden mást! De azért normális dolgokat is csináltam, összerendeztem a felszerelést és ellenőriztem a botokat meg a zsinórokat és a horgokat is. Bekevertem az etetőanyagokat, összerendeztem a csalikat és vártam a reggelt!



A verseny:

A tóparton voltunk már, olyan korán hogy leírni sem bírom! Ismerkedtünk a többi résztvevővel, rögtön találkoztunk ismerősökkel is. Voltak, akiket a tópartról ismertünk, másokat a melóból, de legjobban a Velorex team tagjainak (név szerint Szedres Pali bácsinak és Vancsura Robinak) örültünk, akik egy pár bátorító szóval rögtön eloszlatták azokat a gondolataimat, hogy mit is keresünk mi itt!
Hamar elkezdődött a sorsolás. Még előtte megbeszéltük, hogy nekünk jobb lenne valahol a laposabb rész, mert a nagyon mély vizet nehéz a methoddal meghorgászni. Én mentem és húztam is a 12es állást! Na ott a legmélyebb a víz! Ez pont a halőrházzal szemben lévő mély szakasz... Szomorkodni nem volt idő, mentünk is a helyünkre. Hát tényleg nem kimondottan feeder horgászoknak kitalált hely volt. Még az egyik rész olyan is volt, hogy viszonylag kényelmesen el lehetett férni és a fáktól még dobni is tudtunk addig a másik nagyon bent volt a fák között, ezzel szinte lehetetlenné téve a horgászatot!
Tomi nagyon rendes volt, mert rögtön bevállalta a fák közti részt, bár lehet már akkor tudta, mennyit fog jelenteni az árnyék, amit a fák adnak majd. Most már tényleg mindent úgy csináltam, mintha egy hétköznapi peca lett volna. Pakolás, felszerelés etető, csali és minden fontos dolog a helyére került.

Dudaszóra elkezdődött a verseny! Jöttek az első dobások, és szembesültem a ténnyel, hogy tényleg nagyon mély a víz, a bot spicce szinte lefelé állt. Ha kicsit hosszabbat dobtam, akkor ott valamivel sekélyebb volt, de nem tudtam miért, folyton leakadtam, többször be is szakadtam. Úgyhogy maradt a mély víz!

Közben mellettünk egy kicsivel pontyot fogtak. Nem nagyot, de pontyot! Eltelt egy óra és már tudtuk, hogy nem egy kapásokban gazdag nap lesz! A lapos oldalon is fogtak valamit, de mintha nem tudták volna megszákolni. Ez a bizonytalanság is jó volt, mert így is nagyobb volt az izgalom. hogy fogjunk már valamit!

Tomi nagyon be volt zárva szinte bedobni is alig tudott, nem hogy pontosan horgászni! Én abban bíztam, hogy ahogy elkezd melegedni a nap és erősen rásüt a tóra, akkor a mélyebb hideg vízben lesz keresni valóm. Eltelt még egy óra. Már elkezdtem vadul kombinálni, hogy nem jó az etető, nem jó a csali, de lenyugtattam magam, és visszatértem az eredeti tervhez. Már majdnem eltelt még egy óra, mikor egy kis piszkálásra bevágtam! IGEN!!!! MEGVAN!!! Nem megyünk haza hal nélkül! Hamar feljött és már a merítő mellett forgattam, mikor Tomi azonnal telefonálni alkart, hogy jöjjenek mérlegelni, mert a nagy meleg miatt minden halat azonnal mértek, nem tehettük szákba. Mondani is akartam, hogy inkább meríteni segítsen, mert még elrontom…. Hát elrontottam! Nem mérgelődtem, azonnal csaliztam és dobtam is vissza! Már tíz óra is elmúlt, amikor majdnem leugrott a botom a tartóról és a halat is megakasztottam. Komoly fárasztás következett, mert igazán erősen mennek itt a halak. Ezt már nem rontottam el, úgyhogy jöhetett a mérlegelés meg a fotózás!


Pontos súlya 4,9kg volt. Végre nem voltunk hal nélkül, amit nagyon sok horgászról nem lehetett elmondani! Nagyon nehéz nap volt, de folytattuk mert ezért jöttünk. Most már megéreztem a meleget, kb. 50 fok és tűző napsugarak. Tomi is ájuldozott az árnyékban. Lassan elkezdték kihozni az ebédet, mert ilyen is volt, sőt, ha telefonáltunk, a büféből hideg italokat is hoztak! Úgyhogy semmi bajunk nem lett volna, csak a fránya halak nem voltak éhesek! Éppen kezdtem feladni, hogy ebben a melegben nem lesz semmi, mikor bizonytalan kapásra vághattam be!


Nagyon megörültem, ahogy megéreztem, ez egy nagyobbacska hal lesz, mert azonnal karikába hajlott a bot a kezemben! Igazán kemény csata volt amit fél óra alatt én nyertem és egy rövid időre a kezemben tarthatta egy hibátlan gyönyörű pikkelyes pontyot, amiről a mérlegelés után az kiderült, hogy nem sokkal, de 10 kg feletti!


Visszaengedés után kezdtük csak elhinni azt, hogy van valami keresni valónk itt a sok igazán jó horgász között nekünk is! A mérlegelők azt is megsúgták, hogy a verseny eddigi legnagyobb hala volt ez a tizes! Nem mondhatnám, hogy túl mozgalmas volt a versenyből hátralévő idő. Lehet, hogy az érkező vihar is befolyásolta a kapáskedvet, ráadásul, amikor lefújták a versenyt még, meg is áztunk. Az eredmény hirdetésnél már tudtuk, hogy nem lesz miénk a legnagyobb hal címe, mert a véghajrában leköröztek minket (nem is kevéssel), így a legnagyobb hal egy 15 kg ponty lett.

Nagy izgalommal vártuk az eredményhirdetést, mert nagyon reménykedtünk, hogy egy kicsit kupát esetleg kaphatunk. A végén volt egy kis kavarodás de kerek 15 kg öszfogással szektor harmadikak lettünk!!!!!


Összegzés:
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki magát valami ehhez hasonló rendezvényen, mert igazán jó móka volt! Nem kellet annyira komolyra venni, mint a hivatalos versenyeket veszik a profik, de itt is komoly csata volt! Azért volt itt minden ,a szomszéd ugratása, telefonálás a túlpartra és persze sok gratuláció mindenkinek. Meg kell említeni az a tényt, hogy nagyon rányomta a bélyegét az egész napra a forróság. Több csapat nem fogott semmit, de ők is végig kitartottak a parton! Nem is volt fontos az eredmény, csak az, hogy a parton voltunk olyan emberek között akiknek hasonló a szenvedélyük mind nekünk a HORGÁSZAT!

Görbüljön nektek is!
Bene Jani
AJÁNLOTT CIKKEK
Horgászat és mentális egészség?

Horgászat és mentális egészség?

2024. március 14. - Horgász-Zóna
Az a bizonyos crankbait

Az a bizonyos crankbait

2024. február 06. - Balogh Gábor
Horgász-Zóna év végi nyitvatartás

Horgász-Zóna év végi nyitvatartás

2023. december 23. - Horgász-Zóna
SUPER NATURAL csalogatóanyagokkal decemberben...

SUPER NATURAL csalogatóanyagokkal decemberben...

2023. december 15. - Nagy Róbert
STORM Wiggle Wart sztori

STORM Wiggle Wart sztori

2023. december 05. - Balogh Gábor
SUPER NATURAL baráti kupa Hévízgyörk

SUPER NATURAL baráti kupa Hévízgyörk

2023. november 08. - Nagy Róbert

A hobbid a szakmánk! Tetejére