Felhasználónév: Jelszó:


Regisztráció Elfelejtett jelszó Kedvencek
Keresés
Vissza az áruházba

Esőpeca specialistákkal: miért ne törődj az időjóssal?

Esőpeca specialistákkal: miért ne törődj az időjóssal?

Esőből jutott bőven mostanában, még szerencse, hogy a horgászathoz minden idő (is) kiváló! Ebben az iőben a meterológia sincs mindig a helyzet magaslatán, akár egy érmét is dobálhatnának: ha fej-esik, ha írás-nem. A helyzet aktualitása a következő történet is - Szily Laci ujjaiból!

A monszunhorgászat kihozta belőlem a Penészes Etetőanyagok Coelhóját. 

Az első aforizmám: 

Az Új Éghajlat megtanított arra, hogy mit tehet az ember, ha mindig esik az eső. Megázik.

Kicsit bővebben:

Tegnap sem néztem meg előre az online radartérképet. Ahogy három napja sem. Meg az azt megelőző horgászat előtt sem. Sőt május óta egyáltalán ki sem nyitottam az Időképet. Abszolúte tudatosan. Rájöttem ugyanis arra, hogy ez az újfajta időjárás választás elé állítja az embert: vagy informálódsz, hogy milyen idő várható és akkor nem mész soha horgászni, hiszen úgyis jön a vihar. Vagy nekiindulsz tudatlanul, aztán hátha mégis elkerül.

Az első három alkalommal remekül bevált ez a módszer. Nem rettegve indultam a Dunára, azt számolgatva, hogy a 17:00-ra 56 százalékos valószínűséggel beígért zivatarhoz képest lesz-e legalább 20 percem megdobálni azt a két jászkeszeggyanús kövezést, hanem olyan boldogan, lazán és a debilségig felelőtlenül, mint valami parlamenti képviselő. Jutalmul mind a háromszor elkerült az esőfront. 

Oké, legutóbb aztán úgy eláztam, hogy az alsógatyám is vizes lett, de ennyi tényleg kijárt. Most meg értelme sem lett volna előre infózni, mert akkor is mennem kellett volna, ha az Időkép 87 százalékos esélyű lávaömlést jósol Budapesttől északra. A mostani vendégem, Dr. I., akivel eljött a Walesben egyetemre járó fia is, ugyanis orvos, vagyis sosem ér rá és minden alkalmat hetekre előre le kell egyeztetni vele.

De ezúttal volt egy kis csalás a dologban. Mert én ugyan nem csekkoltam a várható időjárást, de Dr.I. igen, sőt el is árulta nekem a telefonban, hogy hatra várható a szupervihar. Éppen ezért fél ötkor azzal pattantam motorra egyszál pólóban, 32 fokban és ragyogó napsütésben, hogy gyorsan odaérek, Dr.I.-ék úgyis késnek legalább egy órát, én meg addig átnézek a kikötőnkkel szemközti partszakaszra, ahol az áradás miatt vízben álló fák alól fogok 2 szép balint, egy kiló feletti domolykót és egy kistucat másfelesforma jászt, így a vendégeimet már lenyugodva, elégedett gájdként fogom rávezetni az idei szezon specialitásaira, az ötös fölötti dunai pontyokra.

Jó terv volt, amiben még akkor is hittem, amikor az Árpád hídra 30 fokos, bárányfelhős verőfényben felhajtva enyhén balra fordítottam a fejem és megláttam az indigókék eget.

Amikor 500 méterrel később besötétedett, magamban picit módosítottam a terven: negyedórás kis előpergetés lesz ebből, egy balinnal és egy jásszal.

Amikor egy újabb kilométerrel arrébb két zebra között 10 fokot zuhant a hőmérséklet, úgy döntöttem, hogy szemétség lenne egyedül lefognom a pályát, inkább csak berohanok gyorsan a kikötőpontonon kifeszített ponyvatető alá, ott várom meg Dr.I.-éket.

Amikor az úticélomtól olyan 600 méternyire leesett az első esőcsepp és gyorsabban, mint ahogy ezt el tudod olvasni,

félrehúzódtam,

lepattantam a motorról,

felpattintottam az ülést,

kirántottam alóla az előre odakészített esőkabátot, amit a túlzott meleg miatt nem tudtam eleve felvenni,

majd magamra cibáltam, visszaültem és gázt adtam, a magasból olyan hangot hallottam, mintha valaki megnyitotta volna fölöttem egy 8 hektáros völgyzárógátas víztározó rozsdás zsilipjét, hogy a következő pillanatban egyben a nyakamba zuhanjon a képzeletbeli tározó teljes vízhozama. 

Nem az érzékelteti igazán, hogy mennyire eláztam 3 másodpercen belül, hogy megint csurom vizes lett a boxeralsóm, mert az kisebb ázások esetében is megtörténik, hanem az, hogy amikor ránéztem a kezemre, az úgy nézett ki, mintha egy rajzfilmhős lennék, akit épp az előbb csípett meg egy egész kasnyi méh. A kesztyűmbe ugyanis annyi víz folyt bele másodpercek alatt, hogy úgy megdagadtak az ujjai, mintha egy túlfújt szexbaba lennék. 

A kikötőnkbe érve már annyira eláztam, hogy minden mindegy volt. Négy sors- és horgásztársam menekült ki János, a kikötős házikójának apró előteteje alá a vihar elől, de nekem már annyira mindegy volt, hogy maradtam a lépcsőn, az esőben állva, és onnan beszélgettem velük arról, hogy mibe érdemes panírozni a jászkeszeget.

Aztán csak megérkeztek Dr.I.-ék is, idegesítően szárazon. A következő három teljes órát a ponton vászonteteje alatt töltöttük azzal, hogy mindjárt elindulunk, ahogy nem villámlik és kicsit enyhül a másfél liter per másodperc per négyzetcentiméteres esőzés. 

Este nyolckor futottunk ki, a helyzethez és az előzményekhez képest pompás időben. Hogy hamar kiderüljön, a halakat mégis megzavarta, hogy előző nap óta 120 centit áradt az amúgy is magas Duna. A tuti helyeken nemhogy jászt és balint, de egy nyomorult hanyattúszó poloskát sem láttunk. Ahol ivadékoknak, ívó sneciknek és magukból totál kifordult ragadóknak kellett volna gomolyogniuk egy véres, hedonista orgia keretében, maximum az áradástól felkevert iszap gomolygott némán és hidegen.

Sebaj, majd a tuti pontyos pályán - gondoltam dacosan. De hiába kötöttünk át oda és etettünk, mint egy megkergült dadus, az Aranytörés, a szinte halbérletként funcionáló Aranytörés olyan üres volt, mint egy kommunikációs tanácsadó agya.

És amikor már én is elvesztettem volna a hitemet, gondoltam alibizésből csalit cserélek a boat feederen. Ami azután történt, azt azóta sem értem igazán. Megfogtam a botot, lendületesen megemeltem, hogy bele ne akadjak a törés alját ellepő vegyes hordalékban, amikor lassú, komótos rúgást éreztem, majd valami masszívan elkezdte kihúzni a botot a kezemből. Nem engedtem, sőt megszokásból fárasztásszerű mozdulatokat tettem, mire megszólalt a szándékosan finomra állított fék, hogy pár perces óvatos kardozás után Dr.I. kiszákolja nekem a két és feles, központilag telepített járványpontyot.

Nem értem, hogy mi történhetett. Az érzékeny boton nem láttam semmiféle kapást, pedig ráadásul közel voltam dobva, a horog viszont nem kívülről, hanem szépen szájba akadt, de mégcsak nem is mélyre, hanem pont úgy, pár milliméterrel az ajkán belül, mintha a peches tükrös pont abban a töredékpillanatban szippantotta volna be a 2 giliszta + 2 csonti szendvicset, amikor megemeltem a botot. 

De ennyi mák simán kijárt ennyi szívás után. 

Több esemény nem történt, így helyreállt a világ rendje és a Duna megint azt jutalmazta meg, aki szart a radarra.

Szily Laci

 

 

AJÁNLOTT CIKKEK
Horgászat és mentális egészség?

Horgászat és mentális egészség?

2024. március 14. - Horgász-Zóna
Az a bizonyos crankbait

Az a bizonyos crankbait

2024. február 06. - Balogh Gábor
Horgász-Zóna év végi nyitvatartás

Horgász-Zóna év végi nyitvatartás

2023. december 23. - Horgász-Zóna
SUPER NATURAL csalogatóanyagokkal decemberben...

SUPER NATURAL csalogatóanyagokkal decemberben...

2023. december 15. - Nagy Róbert
STORM Wiggle Wart sztori

STORM Wiggle Wart sztori

2023. december 05. - Balogh Gábor
SUPER NATURAL baráti kupa Hévízgyörk

SUPER NATURAL baráti kupa Hévízgyörk

2023. november 08. - Nagy Róbert

A hobbid a szakmánk! Tetejére