Persze, hogy egész éjjel szakadt az eső, ami másnap reggelre sem csendesett, így az autóm ablaktörlőinek monoton "puffogása" kísér el csupán a hajnali úton. Esőkabát, esőnadrág, gumicsizma... Ahogy beöltözködök a szakadó esőben, pont az fut át gondolataimon, hogy a természet örök körforgása, mennyire csodálatos harmóniát teremt az ember nélküli világban. Az igazi ősz az egyik kedvenc időszakom, ám most a viharos erejű széllökések szinte lehetetlenné tették, hogy egyáltalán bedobjak vagy etessek...
Iszok egy kávét, ami mindig segít, majd az ernyőm alól kimászva erőt gyűjtök. Spombos botomat a cél felé lendítem, de közben alaposan harcolok az elemekkel. Jó tíz rakétányi anyagot sikerül azért pontosan beetetnem, ami nagyban növeli esélyemet a kapásra. A több napja tartó esőzés nemcsak a vízszintet emelte meg, hanem kissé zavarossá is tette a tavat. Jól bevállt taktikám ilyenkor a figyelemfelkető színek alkalmazása, konkrétan a sárga szín nagyon jól szokott működni. Éppen ezért, etetésemhez jó adag SUPER NATURAL friss főtt kukoricát adagolok és formás spinner riget készítek, persze sárga pop-up bojlival csalozva... Az a tapasztalatom, hogy a halak hamarabb észreveszik a sárga csalit és csalogatóanyagokat a zavarosabb vízekben, ami sokszor hozhat gyorsabb kapást, mint a sötétebb társaik...
Az eső folyamatosan esett, ám nem "meg", hanem inkább "át"-adtam magam az esős napnak és a körülöttem levő természet "őszbe csavarodó" képeit csodáltam. Szép az ősz... A hirtelen rám törő kapásjelző hangja hozott vissza "csak" a valóságba, és hamarosan, már fáraszthattam. Úgy nézett ki tetszett a csalim a halnak, ami szépen kómotosan ballagott, ami errefelé általában jó vendéget jelent...
Türelmes fárasztás végén egy pazar tükörpontynak örülhettem, ami 21 kilogrammot is meghaladó testsúllyal rendelkezett. Erőfeszítéseimet úgy tünt honorálták a halak, mert nem sokkal később, egy duci 14 kilós példányt is szákolhattam. A délután hamar eljött, így egyre többször pillantottam az órámra, mert hamarosan már indulnom kellett.
Összességében elgondolásom aznapra a sárga színnel és a lebegő csalifelkínálással igazolódni látszott és már az sem zavart, hogy sarasan és kissé már fázósan pakolhattam össze felszereléseimet. Arra biztatok tehát minden horásztársamat, hogy ha csak teheti, látogassa meg kedvenc vízterületét, hisz nemcsak a vízalatt várnak ránk szépségek így késő ősszel, hanem már körülöttünk is új, pasztel köntösében pompázik a csupa nagybetűs természet...
Üdvözlettel:
Nagy Róbert