Felszínre törve

Lassan elérkezett az év vége, mikor a téli fagyok zordsága a meleg szobákba száműzi az átlaghorgászokat. A vizek nagy része ilyenkor jégpáncélt ölt magára, elzárva tőlünk a zsákmányszerzés lehetőségét. A legkitartóbbak azonban ilyenkor is megtalálják azokat a szegmenseket, ahol lehetőség nyílik a halfogásra az embert próbáló körülményekkel dacolva. Barátaimtól azt az információt kaptam, hogy a Bokodi Erőműtó meleg vizes ágában ilyenkor összegyűlnek az apró halak, és a ragadozók követik őket, részt követelve a bőség kosarából. Elhatároztam, hogy kinézek erre a vízterületre, hiszen a süllő és csuka mellett egy számomra még ismeretlen halfaj, a fekete sügér fogásásra is lehetőség nyílik itt. Idáig nemigen találkoztam ezzel az Amerikából betoloncolt tájidegen hallal, de kíváncsian tekintettem a dolgok elébe, hisz az újvilágban a 'largemouth bass'-ra egy monumentális pergetési kultúra épül.




A vízpartra érkezve ismerős látvány fogadott, hiszen tavasszal már jártam ezen a környéken. Az erőmű szürke kéményei, a rideg betonfalak, vasrácsok és a sűrű ködként gőzölgő meleg víz látványa furcsa, egyedi hangulatot ad az itteni horgászatnak. Olyan információkat kaptam előzetesen, hogy érdemesebb a felszíni csalikat erőltetni, mint a popperek, vagy a csekély merülésű wobblerek, így ezekből beszereztem egy kisebb készletet. A különböző színben játszó Rapala, Heddon és Rebel műcsalik már türelmetlenül várták az első találkozást az éhes fekákkal...



A gőzölgő vízfelszín szinte forrt a rablásoktól. Hatalmas loccsanások és megugró kishalak tömege jelezte a táplálkozó pisztrángsügérek jelenlétét. Néha olyan mohón vágtak oda az apró szélhajtóknak, hogy a vízből kifordult olajzöld hátuk, akár a delfineknek. Váltogattam a különböző műcsalikat, de tapasztalatlanságom okán nem tudtam kapásra bírni a minden hájjal megkent ragadozókat. Lassan elérkezett a sötétség és én már lélekben kezdtem feladni a dolgot. A mai napon bizony fogás nélkül fogok hazatérni...




Ahogy sötétbe borult a táj, és kigyúltak az erőmű fényei, olyan érzés fogott el, mintha egy űrállomás mellett horgásznék. :o) Eljött a stratégia váltás ideje. Egy citromsárga két részes felszíni wobblert tettem fel a zsinór végére. Úgy vezettem a süllőre már korábban bevált műcsalit, hogy a háta V betűt húzzon a víz felszínén. Szememet meresztve követtem, ahogy kígyózó mozgással közeledik felém, amikor egy éles rántást észleltem a zsinór végén. Bevágtam és rögtön éreztem a menekülő, horogtól szabadulni kívánó hal lüktetését.




Lassan magam felé tereltem, majd egy határozott mozdulattal elkaptam az alsó állkapcsánál fogva életem első fekete sügérjét. Baja nem lehetett belőle, hiszen az amerikai horgász videókon is így oldják meg a halkivételt a tengeren túli sporttársak. Örömöm leírhatatlan volt, egy csodálatos 26 centis fekát sikerült elcsípnem. Gyorsan készítettem róla pár fényképet a sötét avaron, majd gyengéden visszaadtam neki szabadságát. Lassan elérkezett az indulás ideje, de biztos voltam benne, hogy a következő hétvégén visszatérek majd a tett színhelyére.



És az elhatározást tettek követték... esős időben érkeztem meg Hapci barátommal a tópartra. Miki már javában vallatta a vizet pergető pálcájával. Ő nagy tapasztalattal rendelkezik a pisztrángsügér horgászat terén, sok tanácsot kaptam tőle, amik nagyban elősegítették a továbbiakban, hogy sikerüljön fognom szebb példányt is ezekből a nemes ragadozókból. Sokáig korbácsoltuk a víz felszínét, váltogatva az ígéretesebbnél ígéretesebb műcsalikat, de nagyon nehéz volt kapásig jutnunk. Akkor is általában csak egy pillanatra akadt meg a hal, majd távozott. Végül egy sügérszínű Rapalával próbálkoztam, és ez bizonyult a nyerő csalinak a mai napon.




Hamarosan egy apró, 20 centis sügér ficánkolt a zsinór végén. Nem egy óriási példány, de mégsem maradtam hal nélkül. Gyors fotózás, majd visszaengedés zárta le a cselekménysorozatot. Hihetetlen, hogy ez a picike hal rácsimpaszkodott a hozzá méretre majd feleakkora műcsalira. Pár dobással később határozott koppintást éreztem ugyanezen a wobbleren. Sajnos ez nem akadt meg, de a Rapalát megvizsgálva egyértelmű, süllő által vert fognyomokat fedeztem fel a sügér színű mintázatba mélyedve. Sajnos ez volt a nap utolsó akciója.




Lassan visszavonulót fújtunk, de biztos voltam benne, hogy a két ünnep között ismét vissza térek majd a meleg vizes ágra. Hiszen az általam horogvégre kerített fekáknál jóval termetesebb példányoknak is lakóhelyet biztosít az erőműtó gőzölgő vize. És csak tapasztalatszerzés kérdése, hogy mikor sikerül túljárni az eszén egy-egy öregebb példánynak. És mint látni fogjátok a kitartásom végül meghozta a sikert, de ezt már csak a következő történetben fogom elmesélni... :o)