Legyünk őszinték, a tél nem kedvez nekünk! Ha csak nem vagyunk elvetemült fanatikusok, akkor nem szívesen megyünk ki januárban a vízpartra. Szóval, ha eltekintünk az agyamentek eme szűk, de kitartó rétegétől, akkor marad a felszerelés karbantartása és tavaszi horgászatok tervezgetése, mint az egyedüli horgászattal kapcsolatos elfoglaltság. Talán nem is baj ez, de van még egy dolog, amire lehetőségünk nyílik! A különböző technikák, módszerek végiggondolására!
Mi az, amire a nyári tűző napokon nem gondoltunk, melyik az végszerelék, ami szakadó esőben, viharos szélben nem jutott eszünkbe. Leszögezhetjük, hogy ez a gondolkodás és az innováció időszaka. A legjobb ötleteim nekem is ilyenkor születnek. Szeretném ismét megosztani veletek az egyik „fejlesztésemet”.
A korábbi „kupakos” method kosár bemutatása után nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, így felhatalmazva érzem magam, hogy ismét tollat ragadjak.
A következő probléma merült fel horgászataim során:
Ahogy elkezdtem növelni a dobástávolságot, egyre nagyobb és keményebb botok használatára kényszerültem. Végül a 4,20-as heavy kategóriáig jutottam. Ugyan így jártam az etetőkosarakkal is. Tartósan és pontosan 100m felé csak az 50gr-os Deáky method kosárral tudok dobni. Vannak persze alternatívák, de, ha jön egy kis oldalszél, akkor már gondban vagyok. Ez azért már nem tekinthető finom szereléknek! Pont a technika lényege vész el. Nem tudunk kis horgot és vékony előkét használni, mert a heavy feeder, akár mennyire is rugalmas is, ki fogja tépni a kis horgot a halból, szakítja az előkét. A nagy kosárral is ez a probléma, heves fejmozdulatok hatására „kiveri” a ponty szájából a horgot. Különösen igaz ez akkor, ha fonott dobóelőkét használunk, még pedig használunk! Az a minimális rugalmasság is eltűnik, amit a monofil damil nyújt.
Mi akkor a megoldás?
Először a gyári kosarak között kezdtem el keresgélni. Nem jutottam sokáig. Létezik néhány begumizott method kosár, de konkrétan érzékelhetetlen velük a kapás, illetve csak a biztos önakasztásokról „értesülünk”, a rövid gumi nyúlása pedig elég korlátozott. A másik probléma, hogy nem lehet velük nagyot dobni. Ez a kosár egy közeli pecára szuper, egy 3,60-as medium bottal. Nekünk azonban tovább kell keresgélnünk. Első próbálkozásként simán egy erőgumira fűztem rá a kosarat, de dobás közben az erőgumi elnyelte a dobási energiát, nem repült messzire a szerelék, nem ez volt a megoldás.
Akkor következzen az, amit kitaláltam a problémára! Gondolkodtam rajta, hogy először mutassam meg az elkészült kosarat, majd az elkészítés módját, de végül a fordított sorrend mellett döntöttem, mert az elkészítése során fog feltárulni a gyakorlati előnye, ígérem nem lesz hosszú! Természetesen a türelmetlenek az oldal aljára tekerhetnek :)
Alapanyagok:
- 1 db központi zsinórvezetésű method kosár távdobó szárral (ízlés kérdése, hogy bordás, vagy kanál),
- fonott damil,
- erőgumi,
- kisolló,
- forgó és gumiütköző, vagy helyette qwick change.
A kanál feeder kosár középső szárát a képen látható módon nyomjuk lejjebb, mert így biztosan nem fog beleakadni a horog, és repülni is jobban fog. Az átalakítást is ezen a kosáron fogom végrehajtani, mert az esetek 90%-ban ezt használom horgászataim során.
1. lépés, Fűzzük át a fonott damilt a zsinórvezető száron!
2. lépés, Kössük rá a kosár középső bordájának az aljára biztonsági Clinch csomóval!
3. lépés, Fűzzük át az erőgumit is!
4. lépés, Az erőgumi alsó végére kössük fel a quick change-et szintén biztonsági Clinch csomóval! Tapasztalataim szerint ez az a kötési mód, aminél biztosan nem bomlik ki az erőgumi.
5. lépés, A távdobó szár bő kétszeresénél vágjuk el az erőgumit, és szintén biztonsági Clinch csomóval kössünk fel rá egy forgót.
6. lépés, Már csak a fonott damil másik végének a rögzítése van hátra! Ezt is kössük rá a fenti forgóra, de úgy, hogy hosszabb legyen legalább 2 cm-rel mint az erőgumi!
Ez most készen van, bár elég bénán néz ki. Ahhoz, hogy megvilágosodjunk a hasznosságáról, emeljük fel a felső forgónál fogva!
A gyakorlati működés a következő: Dobásnál minimálisan nyúlik a gumi, a fonott damil befeszül. Pontosan úgy viselkedik, mint egy fonott damilra kötött végszerelék.
Kapásnál a hal meghúzza a horog – horogelőke – erőgumi – főzsinór – rezgőspicc láncolatot, eközben a fonott damil szál értelem szerűen belazul. Tökéletes a kapás érzékelhetősége!
Fárasztásnál pedig a hal kinyújtja az erőgumit, az pedig elnyeli a kirohanásokat. Plusz előny még, hogy ezzel párhuzamosan a kosár eltávolodik a horogelőkétől. Nincs az a veszély, hogy a nehéz kosár „kiveri” a hal szájából a horgot heves fejrázásával, irányváltásával.
Mutatnék még néhány példát, ahol sikeresen vizsgázott az erőgumis távdobó kialakítás:
Remélem sokaknak tudtam segíteni ezzel az apró „innovációval”, hogy eredményesebb horgászokká váljanak! Ahogy a „kupakos” method kosár után is kaptam néhány ötletet Tőletek, úgy remélem ez a kosár kialakítás is beindítja a fantáziátokat, és megannyi újabb ötletet szül!
Görbüljön!
Kurucz Dávid