Folyóvízi horgászat - egyszerűen
- vendégségben Gergőnél
A folyóvízi horgászat misztikusnak tűnik sok tavi pecásnak. Ennek oka a teljes kiszámíthatatlanság érzése, hiszen alig van info arról, milyen a meder, milyen halak vannak, milyen végszerelék lesz a jó, stb. Ez az írás arról szól, hogyan lehet a bizonytalansági faktorokat nagy részben eltüntetni.
Gergővel egy márnázó bot kapcsán kerültünk ismeretségbe itt a budai üzletünkben. Ő értelmes választ nem várva én pedig tátott szájjal hitetlenkedve álltam, amikor feltette a kérdést: „márnázó botot keresek, meg tudom nézni pl. a Daiwa Infinity-t?” Míg Angliában a márnázásnak óriási rajongótábora van (facebook csoportok, blogok, stb.), addig itthon hiába a márnában gazdag Duna, nincs még kultúrája a célzott horgászatuknak. Elég az hozzá, hogy ha specialisták találkoznak, csak jó sülhet ki belőle! Tudtuk teljesíteni a kérését, időről-időre beszélgettünk és végül eljött a pillanat, amikor megkérdezte, elmennénk-e vele pecázni a Dunára? Nézzük, mit hozott a vendégség Gergőnél!
A bizonytalansági faktorok kiiktatásához felkészülésként át kell tekintenünk egy pár dolgot - azután leírjuk azt a végszereléket, amellyel a legtöbb helyen sikert érhetünk el!
Hogyan készüljünk fel az ismeretlen folyóvízi pályára?
Kétségtelen, hogy egy intenzív tóra tervezetten tudunk rákészülni, hiszen a víz állandó magasságú, a helyek/ stégek ugyanazok, így a beszámolók sokasága vagy akár a saját tapasztalatok alapján pontosan kiagyalhatók a részletek (ólom vagy kosár súlya, horogméret, csalizás, előke, stb.). Egyszerű a felkészülés, minden részlet tervezhető! A folyópart nem így működik, de ettől még csökkenthetők a bizonytalanságok! Hogyan? Ha végigköveted a most következő részt, pikk-pakk feloszlik a „misztikus köd”, ami belengi a folyóvízi pecázást.
Induljunk ki a nyilvánvalóból: hol találjuk meg a halakat? Az a feladatunk, hogy a kosarunkat vagy ólmunkat „megtapasszuk” ott, ahol a halak tanyáznak. Visszaforgókat, folyási sebesség változás határait, medertöréseket esetleg a lassabban áramló részeket keresünk. Természetesen a gödrök itt is jók, ahol az etetés megáll, a hal is meg fog!
Mire lehet számítani, ha folyópartra megyünk horgászni? (pl. szúnyogra és hajókra?)
1. Vízállás: tudomásul kell venni, hogy a folyón nem lehet mindig horgászni. Van olyan magas vízállás, amikor a helyek jó része víz alá kerül, vagy olyan erős lesz a sodrás, és annyi a hordalék, akadó, hogy lehetetlen horgászni. A folyóvízi horgász nyitott szemmel jár, ha nagyon alacsony a vízállás, megfigyeli, milyen a part – ide fog dobálni, ha magas a víz! Feljegyzi, mi volt a vízmérce egy-egy jobb fogásnál az adott horgászhelyen. Ezek kincset érő információk, ugyanúgy, ahogy egy tavon megmondják hol van a gödör vagy a púp. A vízállásra úgy kell tekinteni, mint a dobástávolság egyik fő befolyásoló tényezőjére!
Ez talán a legfontosabb: folyóvízen nem kell messzire dobálni! Csupán ezzel megszabadulunk a gondok 90%-tól!
2. Vízmélység, sodrás: míg az előbbit nem tudhatjuk, csak becsülhetjük, addig az utóbbira készülhetünk! A mélység és a sodrás ereje együtt határozzák meg, mennyit fog „utazni” a szerelékünk, mire medret ér. A dobási távolság nagy folyóknál 15-25 méter (!), bentebb nem élvezet a horgászat. Alaposan a vízre nézve láthatóak folyási sebesség különbségek. Ennek a határára mindig érdemes dobálni! A folyás bünteti a nem megfelelő ólmozást: azt tapasztaljuk, hogy a botunk spicce folyamatosan rángatózik, a zsinórunk meg sodrásnak lefelé húzódik egyre kintebb és kintebb…
3. Meder jellege: a szerelékünk tökéletesítése miatt fontos. Lehet köves, sóderes vagy agyagos, homokos, stb. Befolyásolja a várható fogásainkat is, hisz másfajta az élőhelye az egyes halfajoknak. Ami itt még lényeges, hogy milyen anyagú és hosszú előkét és milyen formájú ólmot vagy kosarat válasszunk. És akkor vannak az akadók... Ezeket könnyű megtalálni, ezért minden bedobásunknál memorizáljuk, hová csapódott a szerelék! Ha elakadtunk, akkor oda már többé ne dobjunk, de akár fél méterre már mehet.
4. Várható halfauna: a folyóvízen minden hal kifogása élmény, azt jelenti, túljártunk a természet eszén! A legszebb dolog a kapásra várásban az – és ez totálisan más, mint a tavakon (ahol nagyon konkrét halfauna van) – hogy bármi és bármekkora elhúzhatja! Vannak a vízszakaszra jellemző halfajták, amelyek dominálnak, de azon belül is a legkisebbtől a legnagyobb méretűig bármi ott lehet a horgodon! Folyóvízen figyelembe kell venni, hogy van a halaknak 'lakóhelye' és 'táplálkozási helye'. Gyakori eset, hogy pl. megjelennek mondjuk a kölyökharcsák, vagy a paducok 2 órára...
A fentiek alapján képzeljük el a végszerelékünk mozgását! Becsapódás után elkezd süllyedni és a folyás irányába mozogni az egész. A horogelőkét könnyen viszi a víz, míg az ólom húzza lefelé. Egyszer csak medret ér a nehezék, majd utána beáll a folyással a horogelőke. Ha kevés a súly, a víz belöki a kosarat/ ólmot, amely odébb megy az erőhatástól függően. Ha nagyon kevés a súly, akkor folyamatosan vándorol a szerelékünk, egészen ki, a lassabb sodrású szélvízbe – vagy akadóba. Könnyen látható, hogy ezernyi helyen kerülhet gyászba a szerelékünk…
És akkor lássuk, hogy tűnnek el a folyóvízi horgászatot övező kellemetlenségek!
1) Közelre horgászunk - ez könnyű!
2) Látszik vízfelszínen hova kell dobni - ez könnyű!
3) Ha valami gond van a szerelékkel a bot vége vagy a zsinór állása jelzi - ez könnyű!
4) A kapást a bot spiccének erőteljes mozgása jelzi - ez könnyű!
5) Megfelelő horgászhelyet találni, ahol elfér a szék, bottartó (sátor, bogrács, stb.) - kell egy kis idő, mire összegyűlnek a helyek, de aztán nem lesz gond választani...azaz könnyű lesz választani!
Egyszerű és fogós folyóvízi végszerelék összeállítása
Nézzünk mindehhez egy olyan végszereléket, amely nem gubancolódik még szélsőséges körülmények esetén sem, terhelhető nagy súllyal, de a kapásérzékelésünk nem butul el. Mindezek mellett, jó, ha könnyű és gyors az elkészítése! Merítsünk azoktól a horgászoktól, akik akár több hetet a parton töltenek és a szerelékeken agyalnak két kapás között – ők a bojlis pecások!
Tavi pontyozásnál jól ismert a HELIKOPTER szerelék, melynek lényege, hogy úgy repül, mint a helikopter (a horogelőke pörög) és nagyon nehezen gubancolódik. Arra találták ki, hogy messzire lehessen vele dobni, ugyanakkor ne kelljen félni, hogy egy összeakadt szereléket lesünk órákon át…
Számunkra épp kapóra jön ez a cucc, egy kicsit kell csak átalakítani! Mi legyen a táskánkban, hogy elkészüljön a folyóvízi helikopter?
- Háromféle lapos végólom 80, 100 és 120 grammban (ugyanez pl. a Zagyvára 40-50-60, Tisza alvízre 60-70-90).
- Kétféle méretű folyóvízi kosár 70 és 90 grammban (Zagyva 30-40, Tisza alvíz 50-60).
- Fluorocarbon előkezsinór 0,25-0,30mm
- egy vékonyabb húsú hosszabb szárú horog csontihoz, gilisztához, és egy erősebb anyagú, hosszabb szárú, horog nadályhoz. (pl. Gamakatsu F22 horog jó csontihoz, de egy szál nadályhoz már a Mustad worm horgot teszem fel)
- Csomóvédő ütköző, ütköző stopper, nagy karikás forgókapocs, szilikon hüvely eltartónak
Ennyi. Ezzel általában lefoghatjuk a 10-20 méteres távolságot, de ha szerencsénk van, akkor még ennyi súly se kell – lassú sodrás, vagy visszaforgók esetében.
A szerelék összeállítása
1. Fűzzük fel a főzsinórra sorban az ütközőt, a karikás kapcsot, alá a csomóvédő ütközőt
2. Kössük fel az ólmot/ etetőkosarat
3. Vegyük a fluorocarbon előkezsinórt és kössük fel rá a horgot
4. Vágjunk le az előkéből kb. 70 cm-nyi darabot, fűzzük rá az eltartó szilikoncsövet
5. Kössük bele a főzsinóron lévő forgóba az előkénket, majd húzzuk rá a kapocsra a szilikoncsövet
Kész!
Ennek a típusú végszereléknek óriási előnye, hogy nagyon ellenálló, valamint könnyen variálható a nehezék és a horog, így gyakorlatilag univerzális megoldásod lehet a folyóvízi pecákon!
Szemezgetés a márnákból:
Pár szó az anyagiakról
A fenti szerelék ára maximum annyi, mint a bojis végszereléké, de ha az etetést és csalizást összehasonlítjuk bármilyen tavi pecás költségvetéssel, kiderül, hogy a folyóvízen mindez kevesebbe kerül! Van az a mítosz, hogy folyóvízen sokat kell etetni (látni, hallani 50 kilós zsákból beszórt kukoricáról), de vajon tavon nem ugyanez a helyzet a tavon csak pellettel, bojlival vegyítve? Még ha minőségi etetőanyagot használsz a folyón (amit egyébként nagyon ajánlunk), akkor se kerülhet többe egy napod!
Összegzés
- Ne ijedj meg a folyóvíztől! Olyan, mint egy tó, csak minden nap más :)
- Szánj csak annyi időt a felkészülésre, mint a tavi pecáidon és a folyón is egyszerűsödni fognak a dolgok!
- Mindig a folyással kicsit lefelé dobálj!
- Folyóvízen horgászni olcsó!
- Nem kell nagy rákészülés, akár 3-4 órára is érdemes leülni a folyópartra!
- A sok kellemetlenséget okozó, bizonytalanságot szülő tényező kiküszöbölhető egy frappáns végszerelékkel: ez pedig a folyóvízi helikopter.
- Bármikor bármekkora hal bejöhet, a szelektálás nélküli pecánál nincs nagyobb élvezet!
A következő részben bemutatunk bevált halfogási taktikákat a szereléktől az etetésig, és az ideális folyóvízi horgászbotról is lesz szó.
Köszönöm a figyelmet!
Lajos