"Minden kapás más halat adott!"
"Nem is tudtam, hogy ilyen halak vannak a Dunában!"
És még sorolhatnám azokat a mondatokat, amelyet a módszerre áttérő, hozzánk betérő folyóvízi sporttársaktól hallottunk. Én már évek óta csak így horgászom, bízom benne, hogy ha ezt elolvasod, akkor Te is teszel egy próbát!
Azt előre kell bocsátanom, hogy természetesen ez a módszer sem működik két alapvető hozzávaló nélkül:
- Jó helyválasztás. Nem lehet megspórolni a tanulási időszakot, minél többet horgászol, annál többet tudsz! Röviden azért ideírom, a legjobban bevált helyek:
-- a sodrás sebességben különböző víztömegek közötti határ
-- meder
-- rézsű alja
-- dombtetők, domb széle
-- akadók
- Megfelelő élőcsali. Mint feederhorgásznak a sokféle színes golyó, pellet nékül, pergetőhorgásznak a garmadányi wobbler és gumicsali nélkül, a folyóvízi horgászat is értelmetlen időpocsékolás csupán nem megfelelő élőcsalival. Pénzt, időt ne sajnálj! Fogóssági sorrendben (szerintem):
-- lótetű
-- harmatgiliszta
-- kanadai giliszta
-- nadály
-- iszapgiliszta
-- pióca
-- földigiliszta
Miért hagytam el az etetőkosarat? Két dolgot vettem észre. Az egyik, hogy pl. mind a Dunában, mind a Tiszában rengeteg 'kisméretű' keszegféle, fenékjáró halféle él, amelyek úgy ellepik az etetést, hogy normális hal sokára 'ér' oda. Ez általában erősen gyengíti a 'nagyhal' fogási eredményt. A másik pedig, hogy ha nagy sodrásban horgászok (140 grammos ólom is alig áll meg), úgy elviszi az etetést a víz percek alatt, hogy szerintem semmi értelme használni. Ha meg nagyon belegyúrom a kosárba, akkor erősen csökken a csalogató ereje, kb. egyenértékű lesz a horgomon lévő csali attraktivitásával. Akkor meg már inkább azt találja meg, nem? :)
Viccet félretéve, rendkívül nehéz jól beállítani és úgy tartani az etetőanyag állagát (tiszteletem a mesterek előtt), így ez nagyon megbonyolítja a horgászatot. Ráadásul extra felszerelési eszközöket is magaddal kell cipelned (vödrök, dézsák, sok kiló etetőanyag, rosta, stb.).
Mit használok helyette? A jó folyóvízi szerelék nem gubancolódik, bírja a sodrás általi strapát és könnyű megkötni. Ebből következik, hogy a lehetőségekhez képest a legkevesebb alkatrészből és csomóból álljon. Én szinte mindig csúszóólmos szereléket kötök, kb. 60-70 cm-es horogelőkével.
A szerelék minden összetevőjének fontosak az egyedi tulajdonságai. A főzsinórom 0,35mm-es... Vastag? Igen! Én úgy vagyok a dologgal, ezen ne múljon életem hala. Amerre horgászom, nincs bajon a sodrással, nem kapaszkodik bele a zsinóromba: vagy nem akkora, vagy nem kell akkorát dobni, ahol zavarna. Én azt javaslom mindenkinek, hogy nézze meg, mekkora a legvastagabb átmérő, ami még nem teszi kellemetlenné a sodrásban való pecát.
Az ólmot tartó csúszókapocs egy speciális összeállítás (KORUM running rig kit), amelyet könnyű megkötni, könnyű tisztítani. Ez utóbbi nem tűnik olyan fontosnak, addig, amíg nem horgászol egy napot a Dunán :) Ebbe könnyedén beakasztható az ólom, beleköthető a horogelőke.
Hacsak az akadók száma nem engedi, általában egy speciális grippa ólmot használok, amely lapos profilú és kör kivágással bír. Ezt az ólmot nem kell 'fárasztani', könnyedén áthúzod a vízoszlopon, nem kóvályog. Mivel sokszor dobok újra, hosszabb élettartam a botnak, orsónak, zsinórnak.
Az előkezsinór minden esetben fluorocarbon. Ez a fajta zsinór olyan anyagból van, amely jól és gyorsan süllyed, merevebb és kopásállóbb, mint a monofil damil. Az általam használt hossz kb. 60 cm, az átmérő 0,30mm a nagyobb horgoknál és 0,26mm a kisebb horgoknál.
A horog minden esetben vékony húsú, nagyobb méretű és olyan alakú, hogy jól megálljon rajta a nadály vagy giliszta. Kedvenceim a VMC 7356 vagy GAMAKATSU F22. Ritkán megyek a 6-os méret alá, leginkább a 4-es méret vált be. Talán hihetetlen, de ezt már egy kéttenyeres keszeg is simán felveszi.
Hogyan csalizok? A horog méretét talán könnyebb megérteni, ha leírom, hogyan csalizok ólom-horgos folyóvízi horgászatokon. A hajszálelőkés csalizás mechanizmusát követem, azaz 'lógósra' tűzöm fel a gilisztát, nadályt. Ez azt jelenti, hogy a végétől 0,5-1 cm távolságra szúrom rá a horogra. Ez főleg a nadálynál vált be, mert elképesztően jól mozognak ezen a módon. A giliszta méretétől függően esetleg még egy ponton átfűzöm a horgon, de minden esetben hagyok egy hosszabb lelógó részt. Ezzel a csaliprezentálással simán belefér a nagyobb horog, a hal a csalira koncentrálva, beszippantja azt a horoggal együtt - hasonlóan a bojligolyóhoz a hajszálelőke végén.
Még pár szól a botról, orsóról.
Ehhez a módszerhez nincs szükség feeder botra, sőt! Kifejezetten kényelmetlen feeder bottal horgászni folyóvízen. Ebben a véleményemben eléggé sarkos vagyok... Saját tapasztalatom azt mutatja, hogy (a keszeghorgászatot figyelmen kívül hagyva) a sok apró gyűrű, a fárasztásban csak asszisztáló 70 cm-es spicctag és három részes kivitel olyan tulajdonságok, amelyekre semmi szükség, csak gátolják ezt a fajta horgászatot.
A legjobb megoldás erre a pecára az ún. márnázó bot. Ez tulajdonképpen egy érzékeny fenekező bot, különleges tulajdonsága, hogy spiccről látszik a kapás és majdnem teljes hosszban dolgozik fárasztás során. Általában 2 részesek és 3,6 méter hosszúak. (Itt találsz párat).
Erre leginkább az 5000-es mérettű orsó passzol. Kisebb áttételű, masszív orsó javaslok, hiszen akkora igénybevétel éri, mint a nagy méretű feederes távdobó orsókat (nagy súllyal való sok bedobás, kihúzás). A nyeletőfék jó dolog, kár, hogy a jelenlegi piaci kínálat eléggé hiányos ekkora méretű erős és nyeletőfékes orsóban. Elsőfékes megoldásban szóba jöhetnek az erős tengeri pergetők. Nemrég sikerült szert tennem két Daiwa SS2600 Whiskerre, amely nem csak szép, de masszív, mint a Himalája.
***
Vízparti megjelenés, kényelem. A vízparti kényelmedet nagy mértékben javítja, ha csak annyi cucc van nálad, amennyi kell. Sok gyakorlással elérhető ez az állapot :), funkcionális minimalizmusnak hívom. Ha jól csinálod, a vízparton már csak horgászni fogsz, a nehéz munkát már otthon elvégezted a felkészüléskor. Egyébként az ólom-horgos folyóvízi fenekező horgászatban az a szép, hogy tényleg kicsi a felszerelés igénye!
