Horgász-Zóna menü
Kedvencek
Kosár
Bejelentkezés

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:



Regisztráció | Elfelejtett jelszó
  • SV Lures
  • Bomber wobblerek
  • Daiwa TD Feeder
  • Special G

Folyóvízi kalandok II.rész

|

Az előző részben leírtakhoz tartva magam, most a vízpartról „köszönteném” mindazokat, akik hasonlóan hozzám, némileg elakadtak a folyóvízen történő horgászat terén. Nem is szaporítanám a szót, hanem egyből a lényegre térek. A jelen horgászatra (időben sajnos igen kevésnek mondható) két picker botot hoztam magammal. Mind a kettő 2.70 m hosszú. Az orsók 40-es méretűek (hátsófékesek) Az egyik orsón (lágyabb spiccű) 16-os főzsinór, míg a másikon (keményebb spiccű) 18-as madzag található. Lássuk hol is vagyunk.

A dunakeszi márnás pályákon indul folyóvízi kalandunk
A dunakeszi márnás pályákon indul folyóvízi kalandunk


Az első helyszín tekintetében nem volt egyszerű a választás, mivel igen hosszú szakaszt határol be az éves engedélyem a Duna mentén. Pontosabban az Ipoly torkolattól a Szentendrei-sziget déli csücskénél egy picivel lejjebb (pesti oldalon a Rév utca, míg a budain a Piroska utca) eső területet foglalja magában. Tehát valóban nem kis vízterületről van szó. Jobb és bal part egyaránt horgászható. Néhány kivétel azért akad, amiket nem sorolnék fel, mivel ezeket mindenki megtalálja az engedélyében. Ha valakinek nincs, annak hiába mondom a betonfal előbb megérti! Legfeljebb eggyel több szabálytalanságot követ el. Azért, mielőtt valaki kötekedne velem ez miatt, számomra ez a fajta hozzáállás, teljes mértékben elítélendő. Na, de térjünk vissza a lényegesebb dolgokhoz. Pontos helyet semelyik részben sem kívánok leírni, mivel a napokban kaptam egy számomra igen kellemetlen és felháborító hírt. Miszerint egy barátom készségesen segített egy szintén tanácstalan sporttársunknak. Igaz az ország középső szakaszán. (Paks és környéke) Ami ezután következett, azt nyomdafestéket nemtűrő szavakkal jellemezte. A „kedves” spori néhány barátjával együtt, zsákszámra tették el a márnákat, jászokat és mindent, ami él és úszik, mennyiségtől és mérettől függetlenül. Sajnos ezt már az itteni szakaszról is hallottam pár embertől.



Első helyszínünknek a dunakeszi szakaszt választottam. Azért itt megmondom őszintén, amióta Dunakeszire költöztem, azóta itt horgászok a legtöbbet, így némi lépéselőnnyel kezdtem az egészet. Halkan megjegyzem, mostanában, inkább pár településsel feljebb megyek. Például: Verőce, Nagymaros, Zebegény magasságába. A partra érve, minden helyen az első mozdulataim egyike, hogy mielőtt bármilyen motyót levinnék a partra előbb lesétálok a víz mellé. Ott elmotyogok néhány mondatot, amiért már több ismerősöm megmosolygott. Mindenkinek van valami babonás tevékenysége horgászatnál. Nekem az, hogy mondok pár kedves szót az „Öreg hölgynek.” Hiszen a Duna tényleg olyan, mint egy hölgy, ha tiszteljük és kedveskedünk felé, akkor viszont is számíthatunk pár kedves „gesztusra.” Ezen a szakaszon még a víz is nyugodtabb, simább, mint a fővárosban. Mondjuk ezen annyira nem csodálkozom. Ha nekem is annyi hajó járkálna a hátamon én sem lennék nyugodt.



Reményeim szerint, ma szebb domolykók, jászok és a nap tökéletessé tételéhez a folyók koronázatlan királyai közül is néhányat lencsevégre tudok majd kapni. Ezen a részen inkább kavicsos, viszonylag akadómentes meder jellemző, nem úgy, mint a feljebb eső szakaszon, ahol jóval nagyobb az esélye egy hatalmas kődarab „fárasztásának.” Előttünk 15-20 méterre egy kellemes, kettes (2méter mély) víz van a jelenlegi vízállásnál. Ami jelen esetben Vácnál 85 cm. A horgászvér már érkezésünk óta nem hagy nyugodni, szóval félre a rizsával és fogjunk egy-két halat!



Az etetőanyag, amit mára hoztam egy kifejezetten márnára kitalált piros színű etető. A zacskót felbontva azonnal megcsapja orrunkat egy erős, már-már kellemetlennek mondható illat. Ebből 1 kilót használok fel a mai napon. Azért, ez így túlságosan egyszerű lenne, ezért 3-4 marék kukorica pelletet rakok hozzá. Ezután egy jól kinéző, tartalmas kaját kapunk, mivel az alap etetőben már a gyártó által belerakott magvakat is találunk. Azt kell, hogy mondjam, ha én hal lennék, megenném. Alapozásnak csak két, három hógolyó nagyságú gombócot dobok.

Márnás anyag kukorica pellettel és a csali, ajánlott így variálni a csontik színét
Márnás anyag kukorica pellettel és a csali, ajánlott így variálni a csontik színét


Természetesen a kosárba is ez kerül a horogra pedig 3-4 szem csonti, amit előző nap már megszórtam némi Mosella Coco Brassen aromaporral. A másik szereléket szintén így csalizom fel, azzal a picike különbséggel, hogy itt a kosárba teszek némi aromás csontit.

Ajánlott aromásított csontit is tenni a kosárba, ennek a módja jól nyomon követhető a képen
Ajánlott aromásított csontit is tenni a kosárba, ennek a módja jól nyomon követhető a képen


Bedobás után tekerek párat az orsón, de csak azért, mert ez is egy berögzült mozdulat. Elvileg nem kellene, mert nem dobunk olyan messzire és, ha akkor visszahajtjuk a felkapókart, amikor a kosár a vízbe csapódik, simán megfeszül magától is. A csalizott horgok a helyükön, így van egy kis időnk némi rendet rakni magunk körül. Ami nagyon fontos és nem elhanyagolható: a szemétkérdés. Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy ne hagyjuk a parton, mert szerintem érkezéskor senki sem kíváncsi a mások által ott hagyott etetős zacskóra és sörös dobozokra. Meg különben is! Sokkal kellemesebb egy olyan parton horgászni, ahol nincs szemétkupac, minden 5. méteren. Egy szatyorba elfér a napi szemetünk, amit otthon, vagy a legközelebbi gyűjtőbe el tudunk helyezni. Köszönöm szépen!



Térjünk vissza a botokhoz. Az első kapás viszonylag sokat váratott magára. Na, de milyen kapás az! A spicc minden előjel nélkül megindult a víz irányába, majd pár centit visszaengedte és még nagyobb elánnal nekiiramodott. Szerencsére itt már a fék is rásegített, mielőtt szakadt volna az előke. Nagy bevágásra már nem is volt szükség, így csak felemeltem a botot és kezdődhetett a horgászat élménydúsabb része. A kapásból és az ellenállásból jól kivehető volt, hogy márna van a horgon. Nem is rizikóztam az előke szakítójának a határait és inkább lazítottam a féken, hadd menjen befele a drága. Ha egy kissé darabosabbnak érzem a halat, akkor mindig hagyom had menjen és amikor megáll, vagy lassul, akkor én jövök. Ha megáll, akkor elkezdem visszaszedni az ellopott métereket. 5 perc izzasztó harc után felfeküdt a vízre és nyugodtan hagyta magát húzni. Azért egy márnától ezt nem eszem meg! Éltem már át nagy meglepetést, amikor ennek bedőltem. Akkor sem volt másképp. Vízbe raktam a merítőt és, amikor Ő lordsága úgy vélte, hogy ez már átlépett azon a bizonyos zóna határon, akkor egy határozott mozdulattal megfordult és újra a meder felé vette az irányt. Korántsem akkora hévvel, mint az elején, de így is meglógott 5-6 méterre. A 10. percben már teljesen elfáradt, így teljes nyugalommal hagyta, hogy megszákoljam és centire megmérjem. A fotózást is gyönyörűen tűrte. Sőt! Mintha még pózolt is volna a kamerának a kis csókos szájú. Gyorsan fertőtlenítettem, -mert itt még nagyobb az esély egy fertőzésnek- és már mehetett is tovább bandázni. Integettem neki és egy köszönömmel elengedtem.

Az első halam rögtön egy szép, harcos márna
Az első halam rögtön egy szép, harcos márna


Ekkor elkezdtek felpörögni az események. A botok újracsalizása közben, mindig figyelem félszemmel a másikat is, mert nagyon sok kapásról így maradok le. Ugye mindenki ismeri azt a horgász közmondást, miszerint „Mindig, akkor van kapás, amikor a horgász mással foglalkozik!” 10 esetből hétszer beigazolódik ez az állítás! Nálam legalábbis igen. Mit ad Isten akkor is így történt. A második csonti fűzésekor a másik botom spicce 15-20 centis rángásokkal tudatta velem, hogy jelentkező van fényképező elé állásra. Gyorsan eldobtam mindent a kezemből és odaugrottam a bothoz, majd egy határozott mozdulattal a levegőbe emeltem. Ez koránt sem volt olyan erőben, mint előző társa. Ráadásul elég gyorsan megadta magát. Domolykó! Hallhatta kiáltásomat az, aki ott volt, de egyedül voltam így maximum a vadkacsák nézhettek rám furán. Elég szép is, úgyhogy gyorsan megmértem. 84 deka.

A domolykó is gyakori vendég erre
A domolykó is gyakori vendég erre


Azért ez már valami! Gyorsan visszaengedtem, mivel a jelek szerint itt vannak a halak. Bedobtam mind a két csalizott horgot és leültem a már igen csak retrónak mondható camping székembe. Kicsit alábbhagyott a lendület a halak részéről, így el is méláztam pár perc erejéig. Ez az „alfa” állapot nem tart sokáig, mert csöngetnek a bal oldalon. Reakció időm egy gerincsérves kenguruéval vetekedett, így le is maradtam róla. Pffff! Ellenőriztem azt a két csontit, amit meghagyott az ötből. Friss csonti, friss kaja és gyerünk vissza. Persze, ha csalizunk akkor kapás van. És tényleg. Egy gyönyörű jász kívánta meg a csonticsokrot. Megint két bot kint. Újradobtam és megint elméláztam, de annyira, hogy majdnem el is aludtam. A jelen időbe pár, arcomba cseppenő víz térít vissza. Esik a kis piszok! Akkor pakoljunk bele mindent a vödörbe, mielőtt úgy elázok, hogy megint 3 napig kell szárítanom a mérleget és a fényképezőt. Ugye, nem a bot mellett vagyok, tehát kapás gyanús a dolog ezért felpillantottam a spiccekre. Egy mozdulatlan, de hol a másik? Hűha! Félúton jár a víz felé és elfelejtettem kinyitni a féket. Ebből baj lesz! Oda szaladok a bothoz és kinyitom a féket, mivel már felakasztotta magát, ezért nem éreztem szükségét a bevágásnak. Szerencsémre a szerelék minden pontja kibírta a harcot, ezért egy újabb márnával pózolhattam.

Újabb márna...küzd...elfárad...pózol...
Újabb márna...küzd...elfárad...pózol...


...majd újra útra kel az öreg folyóban
...majd újra útra kel az öreg folyóban


Mivel tudom, hogy ilyen pörgős napon az idő is gyorsabban múlik és én nem törődtem eddig a száguldó percekkel, félve pillantottam rá a bal csuklómon heverő ketyegőre. Örömöm nem volt kicsi, mivel láttam, hogy van még egy bő órám horgászni. Akkor dobjuk be ismét ezt a botot is. Abban a pillanatban, hogy vízbe ért a kosár már rángatja is valami a másikat. Na de fiúk-lányok mi van itt? Kérdeztem magamtól félhangosan. Számoltam fejben a halak darabszámát, de 8 körül elakadtam. Sebaj! Majd otthon a képekből vissza tudom számolni. Ez is megvan. Egy kisebb balin okozott szívmelengető kapást. A kis piszkok olyan kapást tudnak csinálni, hogy már bevágás előtt nagyobb jászra, vagy paducra gondol az ember. A halak jönnek sorban, de szemmel láthatóan kisebb egyedsúllyal rendelkeznek. Azért ezeket is megbecsülöm, mert legalább újradobásnál friss etető kerül a vízbe.

Soha nem tudhatod milyen hal lesz a következő. domolykó, balin, esetleg jászkeszeg?
Soha nem tudhatod milyen hal lesz a következő. domolykó, balin, esetleg jászkeszeg?


Az idő rohan én pedig hamarosan elkések a munkából és otthon is van még mit tenni. Szóval ez a nap is véget ért és nem is rosszul. Gyorsan bepakolok a mára már horgászautónak kinevezett kocsimba. Még visszamegyek a partra ellenőrizni nem maradt e ott szemét vagy valamilyen kiegészítő kellék és a szokásos mormolásomat is el kell mondanom. A nagy ellenőrzés és mormolás közepette tűnt fel, hogy az elmúlt 4 órában egy darab hajó sem jött. Ezt hangosan szeretném megköszöni minden hajózási társaságnak, hogy ők szintén segítségemre voltak a mai napon. :)



„Köszönöm szépen kedves hölgyem, hogy ma ismét bőkezű volt velem és kérem, hogy legközelebb se tegyen másképp.”



Kreffly Csaba




KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:



Minden jog fenntartva © 2018 - Horgász Zóna
Horgász-Zóna Ügyfélszolgálat elérhetőségek:
Telefonszám: 06 1 240 5454
Mobil: 06 70 362 7167 (hétköznap 8:00-18:00-ig, szombaton 9:00-12:00-ig)
Email: ugyfelszolgalat@horgasz-zona.hu
G+: Google+
Horgász-Zóna Buda bemutatóterem és horgászbolt: 1033 Budapest, Szentendrei út 89-95., telefon: 06 1 2405454
Horgász-Zóna Pest horgászbolt: 1138 Budapest Gyöngyösi sétány 8., telefon: 06 1 612 1775
Horgász webáruház | Feeder bot | Nevis szett | Shimano orsó | távdobó orsó