A nagyon hosszú-hosszú „sohavégetnemérőset” játszó tél, úgy tűnik végre eltűnt. Megkésve bár, de áprilisra végre kitavaszodott. A természet is nagy nehezen, döcögősen hidegindítással, de csak beindult. A tavasz hatására a halak gondolatai leginkább az ívás körül forognak. A Balaton környéki csatornák megtelnek a tóból felúszó a szaporodásuk ügyében intézkedő halakkal. Irigylésre méltó ilyenkor az elfoglaltságuk: amikor épp nem a romantikázásra készülnek, esznek amennyi csak beléjük fér.
Nyilván ez az alkalom a horgásznak is ünnep, a pepecselős-fagyoskodós téli pecák után jólesik egy kis haldömping.
Egy barátommal a Fonyódi-árkot látogattuk meg. Már megérkezésünkkor láttuk, hogy csurig van hallal. Mindenfelé ugráltak, forogtak a keszegek, pontyok. Más dolgunk nem is nagyon volt, mint megállítani a magunk előtt a vonuló, hömpölygő haltömeget.
Csináltunk egy kis alapozó etetést. Etetőanyagnak a Bait-tech F1-ét kevertük a Horgász-Zóna saját, vadvizekre fejlesztett etetanyagával, az All Starral. Az F1 gyakorlatilag az összes természetes vízen bejött nekem eddig. Alap kaja, ha vadvízre megyek. Az All Star egy nehéz, felszálló szemcsét alig tartalmazó etetőanyag, édeskés mézes-pálinkás illattal. A lötyögő, áramló vízben is biztos lehetek abban hogy ott marad, ahova bedobtam, persze amíg a halak fel nem zabálják. :)
Hogy valami szemes cuccot is mindig találjanak az érkező halak, folyamatosan csúzliztam főtt búzát, illetve Bait-tech ízesített konzerv kukoricát. Fontos: együtt sosem lőjük a kettőt, mert a különböző súlyuk miatt más-más távolságon érnek vizet, két etetést meg nem kell csinálni! :)
Kellett is lövöldözni rendesen, mert nagyon sok hal állt oda az etetésre, gyakorlatilag az első dobásokra halat fogtunk.
A peca pofon egyszerű volt, matchbottal horgásztunk nagyjából 7-8 méterre a parttól. A szereléken fixen egy Middy waggler, alatta a súlyozás egybehúzva, mert sneci is volt rendesen. Legjobb az volt, ha az ólmozás fenék felett volt, a csali meg fenéken. Volt hogy a csatorna elkezdett áramlani, hol egyik, hol másik irányba. Azt nem szerették a halak, ha az aljzaton pattogott, sodródott a csali, nem folyóvízi hal a balatoni. Ilyenkor egyszerűen egy nagyobb úszó, és ugyanaz az ólmozás, csak teljesen letéve fenékre. Nem a legfinomabb peca, de ekkor voltak a legszebb feltolós kapások. A pontyok is inkább ezt preferálták.
A csalinak csontit, vagy ha kicsit szelektálni akartunk, vagy pontyot sejtettünk magunk előtt akkor a fent említett ízesített kukoricát használtuk.
Nagyon pörgős keszeghorgászat volt, karika, dévér bodorka és vörösszárnyú jött minden mennyiségben és méretben. Amikor ezek hirtelen eltűntek az etetésről, és azon tanakodtunk, hogy: „Na mi történt, elfogyott a hal a Balatonból?” akkor jelentek meg a pontyok. Többségében inkább a kisebb frissen telepített apróságokat fogtuk, de volt két 3 kiló körüli is, és érkezett olyan tengeralattjáró is, ami megviccelt az amúgy indokolatlan vékony előkével.
Az év többi időszakában nincs ennyi hal ezekben a csatornákban, de ilyenkor tavasszal megbolydul itt az élővilág, érdemes kihasználni ezeket az alkalmakat!
Nagy peca volt, jövőre ugyanitt!
Oláh Tomi
