Egyre népszerűbb Magyarországon is az ún. method feederezés, mondhatni method forradalom tört ki 2014-ben. Az egyre növekvő igényt a gyártók, újabb és újabb típusú method kosarakkal, és egyéb kiegészítőkkel próbálják kiszolgálni, sőt! gerjeszteni. De vajon kell e figyelmet szentelni arra, hogy milyen method kosarat viszünk magunkkal a vízpartra?
Újdonsült methodistákként erre (is) kerestük a választ, mikor egy Guru X-safe és egy Nevis flat method kosarat vittünk magunkkal a horgászatra. A szembetűnő különbség azonnal észlelhető a kialakításban. Ez a Guru kosár 45g-os, egy erőgumis „önakasztós” rendszerrel van ellátva, nem beszélve arról, hogy a csalinak is ki van alakítva a helye, ami egy megemelt pozíció a kosár aljához képest. A Nevis kosarunk 40g-os inline flat kosár, klasszikus darab, a Preston kosár jól sikerült mása.
Alaptézisünk a Horgász-Zónánál az, hogy az etetőanyagnak nagyobb szerep jut, horgászat közben, mint magának a csalinak. DE! Ha mégis variálni szeretnénk a csalikkal, akkor mindegy milyen a kosár kialakítása? Volt-e különbség használat közben? Mindegy milyen csalit teszünk fel? A sok dolog közül egy érdekességet emelnénk ki most ebben a rövid gondolatébresztőben. Tapasztalatunk a következő: ugyan a Guru kosárba nagyobb méretű csalik is kényelmesen és akadásmentesen elférnek, valamint a szár miatt jobban és pontosabban dobható, amíg a csali bármiféle puhapellet vagy egyéb kisméretű „mozdulatlan method csali”, addig egyéb különbség nem mutatkozott a kosarak viselkedésében.
Ekkor előkerült a csonti… és a helyzet megváltozott. A Nevis kosárnál, ha az etetőanyag-kupac aljára tesszük a csontit és egy picit töltés után kézzel rányomunk, akkor nyerünk egy kis időt, amíg a csontik nem „túrják” szét az anyagot és be tudunk dobni. A Guru kosárnál azonban, más a szitu. Mivel ennél a kosárnál ki van alakítva a hely a csalinak, itt nem tudunk trükközni. Csak az adott helyre helyezhetjük a csonti füzérünket, ami így elég magasra kerül töltés után a kupac tetejéhez, ami könnyen oda vezet, hogy dobás közben széthullhat az anyag. Így már a dobásunk nem fogja elérni a kívánt csalogató hatást. Vagy (és ez a rosszabb) süllyedés közben üti szét a töltetet!
Kis apróságnak tűnhet, de az ilyen hibák kiküszöbölése jelenti a vízparti hatékonyságot! Végkövetkeztetésünk tehát az, hogy a Guru kosár, jobban „felszerelt” professzionális termék, de semmi esetre se használjuk élő csalival. Mivel magasan van a csali, abban az esetben használhatjuk eredményesebben, ha jártasak vagyunk már az általunk használt method etetőanyag bekeverésében, így olyan állagra gyúrjuk, ami "pont jó". A Nevis kosár ugyan egyszerűbb alkotás, viszont cserébe mindegy milyen csalit használunk a bevetésen. Tehát érdemes mindkettőből tartani egy párat a dobozunkban, csak arra figyeljünk, hogy milyen csalival használjuk.
Köszönöm, hogy olvastad írásomat, hamarosan újra jelentkezem egy nem kevésbé érdekes összehasonlítással.
Üdv,
Bittó HZ Zoltán
Bejelentkezés
