Harapós pillanatok

Idén valahogy nem jönnek olyan szépen a fogások a Dunán, mint az előző évben. Jóval kevesebb balint fogunk és a süllőkből is inkább az apróságok kerülnek horogvégre. Elég sok nyár éjszakai pergetés végződött betlivel és bár idén is beugrott pár igazán szép hal, éreztük ez az idei alacsony vízállás valahogy nem az igazi horgászati szempontból. Persze nem abból a fából faragtak minket, akik ilyen könnyen feladják. Időről időre próbát tettünk az öreg folyón, hátha sikerül végre valami szép halat elcsípni a sok eredménytelen horgászat után. És végül a kitartás meghozza gyümölcsét...



Szeptember első hétvégéjén, egy szép napos kora délután érkeztünk ki Jimmy barátommal a komáromi híd lábához. Terveink szerint sötétedésig a balin, az est beálltával pedig a süllő lesz a célzsákmány. Barátom új pergetőorsóját avatta fel a mai horgászattal, a zsinór végére pedig a már őnre bevált színkódú X-Rapokat kötöttük fel. Elkezdtük a Duna vallatását a vízi rendőrség lépcsőjén. A rendkívül alacsony vízállásnak köszönhetően a felszínen járó X-Rap is már a meder alját kocogtatta. Jómagam kitartottam a hely mellett, de Jimmy folyásnak felfelé araszolt.




Idő közben nézőközönségünk is akadt egy délutáni sétát tartó család személyében. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem rendkívül zavar, ha mögöttem hangoskodnak nem horgász elemek. Már azon gondolkodtam, hogy pozíciót váltok, amikor meghallottam, hogy barátom a nevemet kiáltja. Ez nem jelenthet mást, csak halat! Felszerelésemet hátra hagyva rohantam a tett színhelyére. Mint a zerge úgy szökdeltem le a tíz méter magas, 45 fokban lejtő beton töltésen. Majdhogynem belerohantam a Dunába...




Mire megérkeztem, óriási pacsálás törte meg a barna víztükröt és lassan körvonalazódott előttem egy gyönyörű, jó húsban lévő dunai csuka márványos körvonala. Készítettem pár akcióképet, de Jimmy rám szólt, hogy ideje lesz közbe lépni, mert a végén még elmegy a zsákmány. Mire érte nyúltam, már engedelmesen felfeküdt a víz felszínére szegény. Nyakon ragadtam és kiemeltem a kis híján két kilós ragadozót. Szája szélében ott fityegett a dundi DT Rapala wobbler.





Jimmy miközben megszabadította a horogtól, lelkesen mesélte, hogy rendkívüli módon örül a fogásnak, hiszen nem véletlenül csípte el ezt a csukát. Az elmúlt hónapok tapasztalata alapján, céltudatosan választotta meg a csalit, a helyszínt és a vízmélységet. Az előző időszakban több hasonló krokit is zsákmányolt már ezen a helyen. A fogást nagy üdvrivalgással és tapsolással fogadta a hátunk mögé megérkező piknikező család. Gondolkodva róla, hogy ezen a helyen több halat már ne fogjunk. Mindannyian sztárok vagyunk... - daloltam mosolyogva Gábornak. :o)





Ahogy elérkezett az éjszaka, székhelyünket áttettük a rakodó alatti kövezésre, de halat sajnos nem tudtunk itt fogni. Bár a süllők és balinok voltak a célhalak, ezúttal egy gyönyörű csukával jutalmazott meg minket az öreg folyó. Akarom mondani Jimmyt, mert én megint betliztem sajnos... :o) Laci barátunkra viszont alaposan rámosolygott a szerencse. A következő napokban egy bő három kilós balint, illetve egy kövér jászt ejtett el a pályán. Ezúton is gratulálunk neki! Lesz ez még így se... :o)