Harc a területért

Miután első fekete sügérre irányuló próbálkozásaim sikerrel jártak Bokodon, úgy döntöttem, hogy próbára teszem horgász tudásomat más tavakon is, ahol ez a ritka ragadozóhal megtalálható. Sajnos, nem túl sok vízterület rendelkezik számottevő feka populációval hazánkban, mondhatnám csak néhány tavacska... Választásom ezúttal a Budakalászon található Omszki tóra esett, amit tömegközlekedéssel jól meg lehet közelíteni. Itt sokáig szabadon folyt a rablás, mert nem volt gazdája a területnek, de az elmúlt évtől már szednek rá napijegyet. :o) Horgász tónak azért nem nevezném, mert a vízi sportot kedvelők, fürdőzők, kutyát fürdetők után sajnos a horgászok érdekei állnak az utolsó helyen és azok alapján, amit ott tapasztaltam, nem is hiszem, hogy ez a közel jövőben változni fog...



Egy áprilisi reggelen érkeztem ki a tó partjára és egyből megfogott a látvány. Annak ellenére, hogy nem egy hatalmas vízről beszélünk, elég változatos lehetőségeket kínál a pergető horgászoknak. Vannak itt nádassal szegélyezett sekély részek, hínár szőnyeggel borított part menti sávok és sötétlő mélységek is. Miután kiváltottam sportjegyemet, elkezdtem sematikusan körbedobálni a tavat. Rögtön feltűntek a parti sávban úszkáló kisebb nagyobb pisztrángsügérek, amelyek oda sem bagóztak az elhúzott műcsalikra. Bár próbálkozásaim még nem hoztak sikert, önbizalommal töltött el, hogy legalább látni lehet, itt bizony élnek ragadozók szép számmal...



Egy óra sikertelen felszíni wobbleres próbálkozás után úgy döntöttem, hogy plasztik csalikkal folytatom majd a víz vallatását. Kötöttem hát gyorsan egy TEXAS RIGET, mellyel ügyesen tudtam a fenéken emelgetni változatos formájú gumi kreatúráimat. Próbálgattam különböző színű rákokat, férgeket, míg végül kezembe került egy méregzöld szalamandra utánzat. Bepöccintettem valószínűtlen műcsalimat harminc méteres távolságba, majd elkezdtem a fenéken történő szökdeltetését. Már a part mellet járt szerelékem, amikor hirtelen a semmiből előtűnt egy tucat egyedet számláló fekete sügér raj és pont pihenő csalim fölött úszott el. Ekkor emeltem egy aprót szalamandrámon és fokozódó izgalommal figyeltem, ahogy a tovaúszó társaság egyik tagja megfordul és szemügyre veszi a számára felkínált finomságot.




Mit csináljak? Mozdítsak, ne mozdítsak? - morfondíroztam az eseményeket szemlélve. Végül a sügér pihenő helyzetben is elcsípte szalamandrám farkárt, majd egy – két – három habzsolással elnyelte hatalmas szájában. Ekkor jött el az én időm és besuhintottam. A horog jól akadt és rögtön megkezdődött a tánc a víz felszínén. Hamar partra segítettem áldozatomat, ami 26 centijével bizony nem volt egy óriás, de mégis az első Omszki tavon fogott fekete sügérem címet érezheti magáénak. Készítettem is róla jó pár fényképet, majd útjára engedtem vendégemet.




Hatalmas élmény volt elcsípni ezt a sügért egy számomra teljesen új módszerrel. És persze nem csak az töltött el örömmel, hogy sikerrel jártam, hanem hogy az egész kapást lehetőségem volt szemmel végigkövetni a kristálytiszta vízben. Rögtön ráeszméltem, itt bizony nyeletni kell. Halam több habzsolásra tudta csak eltüntetni a termetéhez viszonyítva jelentős méretű plasztik csalit és úgy láttam ízre is kedvére való volt a falat. A sikeren felbuzdulva lelkesen dobáltam tovább újabb és újabb trükköket próbálgatva, de ekkor nem várt esemény következett be...




Egyszer csak megjelent mögöttem egy öregasszony, letelepedett a fűbe, majd lerántotta magáról a ruhákat. Hát, már ez is sokkoló volt, de hamarosan társai is akadtak. Kettesével, hármasával bukkantak fel a hajlott korú nudizni vágyó állampolgárok. Hát gondoltam, ha itt heverésznek mellettem a fűben, attól még tudok horgászni, de hamarosan úszógumikat, matracokat kezdtek el fújni, jelezve meg kívánnak mártózni a tó azon pontján, ahol megtaláltam a fekete sügéreket. Nem volt mit tenni, tizenegy órára már vagy százan nyüzsögtek a parton, lehetetlenné téve a pecázást számomra. Próbáltam más helyeket is meghorgászni, de sajnos egy apró csuka után fordulásán kívül, kapásig nem jutottam el. Nem volt más választásom, visszavonulót fújtam. Beültem a part menti büfébe és türelmesen vártam vagy négy órát, hogy a fürdőző szezon véget érjen. Közben elfogyasztottam pár korsó jéghideg sört... :oP



Délután négy felé újra botot ragadtam és lassan közelítettem az általam legjobbnak ítélt állás felé. Sajnos a nudisták még elemükben voltak, így még mindig nem tudtam a korábban sikert hozó hely közelébe férkőzni. Este hat körül már nem láttam senkit a vízben, így vettem a bátorságot, hogy megközelítsem a időközben harminc fősre fogyatkozott társaságot. Hihetetlen, hogy még ekkor is sorfalat állva próbálták befogni a lemenő nap utolsó sugarait hátsó fertályukkal. Jöttömre az egyik rozmár testalkatú vezérhím berohant a vízbe, majd kezét csapkodva próbálta lemosni magáról a vastag napolaj réteget. Szándákosan arra úszott amerre én dobáltam, kinyilvánítva területi dominanciáját a víz fölött. Előttem forgott a vízben akárcsak egy delfin, csak neki nem az uszonyai meredeztek az ég felé. Barátom, nem tudom hogy élnéd meg, ha beléd rántanám a spinnerbaitem 4/0-ás, hatalmas horgát... - füstölögtem. Olyan ideges voltam, majd szétroppantottam pálcámat a kezemben. Felháborító, hogy az ember kifizetni a drága napijegyet és ő az utolsó, a legutolsó a tavon akinek lehetősége van jól éreznie itt magát. Dühösen csomagoltam össze felszerelésemet és irányba vettem a hév megállót.




A visszatérés elhúzódott az ívási időszak és egyéb horgászkalandozások miatt, de június közepetájt Gábor barátommal újra ott álltunk az Omszki tó meredek partján. Ideges tekintettel forgolódtam, de egyenlőre még mindenkin volt ruha. Ezúttal a tó más részeit vettük célba, ahol elvileg nem lehet horgászni, de gyakorlatilag senki nem tartja be. Én először, a múltkori alkalommal bár bizonyított plasztik kreatúrákkal kísérleteztem, de miután nem volt érdeklődő, felkötöttem egy Heddon WALK THE DOG wobblert a zsinór végére. Rendkívül élvezetes a horgászat ezzel a felszíni kütyüvel, ahogy ide – oda cikázik a víztükrön. Időközben horgásztársam is akadt egy Máté nevű kis srác személyében, akivel egy jót beszélgettünk a monoton dobálás közben.



Egy váratlan pillanatban esett meg, hogy felszíni rablást vettünk észre az egyik nádas szélénél. Rádobtam műcsalimat az esemény helyszínére, kettőt húztam és akkorát dörrentet neki oda a termetes feka, hogy zöld hátát is láttuk fordulni a vízfelszínen. A meglepetéstől egy pillanatig haboztam, majd jó nagyot besuhintottam. Akadt a horog de halam egy rövid rohanás után kivetette magát a vízből és kirázta a horgot a szájából. Kár, mert igen szép példány volt. Szemre 35 és 40 centi közé saccoltuk Mátéval. Megjegyezte, ilyen rablásra dobást és akasztást csak az interneten látott profi fekete sügér horgászokról készült videókban látni. Jót mosolyogtam magamban, hol vagyok én még azoktól a profiktól? :o) Mindenesetre óriási élmény volt az első felszíni wobblerrel való kapást átélni. Máté csodálkozott is, hogy miért nem vagyok ideges a meglépett hal miatt... Ugyan miért? Hiszen a horgászat nem vérre megy, csupán szórakozás... - feleltem.



Bár halam fotó nélkül meglépett, de korábban sikerült pár szép képet készítenem egy gyönyörű fogásról. Egy 37 centis pisztrángsügért csípett el az ügyes horgász, akit Tibi néven ismertünk meg. Az egész akciót végigkövettük, majd készítettünk róla pár felvételt. Ezúton is gratulálunk neki a szép sügérhez. Remélem lesz még lehetőségünk együtt horgászni vele az Omszki tó partján...




Lassan eljött az ideje a távozásnak, ugyanis a nudisták újra birtokba vették a területet. Bográcsban főztek ebédet, lubickoltak, egymást hátát kenegették napolajjal egy masszív kis kommunát alkotva. Remélem én öreg koromra nem fogok így megbolondulni... Visszatérve a horgászatra, nagyon jól érzetem magam Budakalászon és biztos vagyok benne, hogy a jövőben még többször vissza fogok térni ide. Meg kell ismerni, ki kell tapasztalni ezt a tavat és lakóit. A helyi körülményekhez meg némileg tudni kell alkalmazkodni, bár azért igazságtalannak éreztem, hogy a pénzemért nem azt a minőségű szolgáltatást kapom, mint egy normális horgásztavon...