Sokak véleménye, hogy a Tisza-tó és e vízrendszert - Kisköre felett - mintegy 50 éve maga mellett dédelgető Tisza-folyó, a harcsák tekintetében jól áll a lábán. A folyó és a tározó részek, nameg a kettőt összekötő csatornák, remek életteret biztosítanak e ragadozó halak számára. Ennek egyfajta hozománya, hogy ma már igen sokan művelik a harcsázás különböző vállfajait, amely módszereknek mind megvan a maga szépsége és ami talán még fontosabb: a legjobb időszaka. Az egyes módszerekre vonatkozó szakirodalom igen gazdag - ennek bárki könnyedén utánna nézhet - így mostani írásomnak ez nem jelenti (fő)témáját. A harcsahorgászat egyre népszerűbb és vannak már olyanok is, akik oly mértékben kerültek e hal bűvöletébe, hogy szinte már csak harcsára horgásznak. Érdemes azonban tudni, hogy a Tisza-tó teljes területén tilos a harcsa horgászata és kifogása (megtartása) és a vízből történő kiemelése november 15-től február 28-ig. Általános tilalmi ideje, május 2-án kezdődik és egészen június 15-ig tart, míg a kifogható legkisebb mérete pedig: 60 cm.
A csónak használata egyértelműen óriási előny a harcsa erdeményes horgászatához a Tisza-tavon, de hiánya, nem kizáró tényező a fogást illetően. Vannak olyan szakaszok, ahol akár a partról is eredményesek lehetünk. A keszegfélék ívási ideje, a felszízni stupekos, wobbleres és egyéb technikáknak kedvez, míg vannak akik a kuttyogatás vagy éppen a vertikális módszerre esküsznek. Nagyon gyorsan hódították meg például a Tisza-tavat is a különböző "polipok", azaz a színes, gumiszoknyával körbevett ólomfejek. Az ilyen "clonk"-ok nagyon-nagy hatással vannak a táplálék után keresgélő harcsára. Legtöbben talán mégis, a legegyszerűbb fenekező módszerekkel próbálkoznak harcsára, ami bizony sokaknak hozta már meg azt a bizonyos nagybajszút. Az igazi forró nyár beköszöntével pedig, a kagylódöglés ideje jön el a Tisza-tavon, ami sokak számára jelent egyet a szürkeharcsa horgászatának az eljövetelével...
"Ahol sok kagyló, ott a harcsa!" Mondják a már sok évtizedes tudással rendelkező horgászok és bizony, a rekkenő meleggel egyidőben, a nem őshonos kagyló fajok hullása indul el a Tisza-tavon, vagyis az elpusztult inváziós amuri kagyló (Sinanodonta woodiana) lebeg a víztetőn... Ez a faj a ‘60-as, ‘70-es években került be az országba a kelet felől érkező halszállítmányokkal, és hazánkban inváziós fajjá lépett elő. Pusztulása pontosan abból adódik, hogy nem őshonos Európában, így Magyarországon sem. Vizeinkben él egy őshonos víziatka faj, mely a kagyló köpenyét átfúrva bejut az állat testébe. A köpenyen található sérülésen keresztül bakteriális fertőzés alakul ki, ami végül a kagyló pusztulásához vezet. A jelenség azért nyáron fordul elő, mert a meleg vízben a baktériumok gyorsabban szaporodnak, így a fertőzés lefolyása is hamarabb végbemegy. Az őshonos kagylófajok alkalmazkodtak a kártevőkhöz, így az bennük nem okoz kárt.
A kagylóbéllel horgászók gyakori és szükséges mutatványa is egyben a csalétek begyűjtése! Ez, ugyan időjárás függő, ám legtöbbször július közepétől valósítható meg leginkább. A vízfelszínről történő kagyló tetemek gyűjtéséhez, legtöbbször egy hosszú nyelű merítőszákot használnak a horgászok. A "szedés", a vízi "rodeózás", elsőre igen mulatságos látvány tud lenni, ám ha mi magunk is műveljük, akkor bizony hamar rá fogunk jönni: nem is oly könnyű egy vödörnyi adag megszedése, például a szeles, hullámzó víztetőről...
A viszonylag egyszerű fenekező módszerrel felkínált jómkora "cupák" azaz a kagylóbél csokor legfontosabb tulajdonságai szerintem a következők: jellegzetes szag, lebegő képesség, természetes táplálék forrás. A horogra húsosabb, vége felől érdemes a tűzést elvégezni, hisz az is fontos, hogy dobáskor ne repüljön le az egyébként lágy kagylóbél. Segíti a hatékony csalifelkínálásunkat a jókora horog és az összehangolt fekszerelés. Nem szükséges a tengeri erősségű, rugalmatlan, durung készség, de a botnak, orsónak, zsinórnak és szereléknek bírnia kell a termetes halak erejét...
A nadály igazi ásza a fenekező, vagy kuttyogató harcsásoknak. Jobban felszerelt horgászboltokban beszerezhető, igaz legtöbbször borsos áron, de nagy előnye, hogy egészen a párzási időszakáig, jelenthet számunkra eredményes csalit a harcsához. Nadályból egyébként, legtöbbször több szálat tűznek a nagyméretű egyágú horogra, és hűtőben tárolva, akár, hosszú hetekig is eltarthatjuk. Figyelem: a piócák legtöbb faja azonban védett, így csaliként felkínálni, begyűjteni nem lehetséges! A fajnak Magyarországon a természetvédelmi értéke 2008 óta 25 000 forint.
A legtöbbször kanadai gilisztaként ismert keménybőrű féreg, újabban sokak kedvence lett. A nagyobb horgászboltokban beszerezhető és csokorban felkínálva, sokszor bizonyító csalféleségnek számít a harcsás körökben. Igaz, hogy ő is hűtést igényel, de egyik nagy előnye, hogy nehezebben csípkedi le az egyéb hal a horogról, mert vastagabb a bőre ellenálóbb a támadásokra.
A harcsa ragadozó mivolta végett, sokszor táplálkozik a különböző méretű és fajtájú kishalakkal is. Nem csoda hát, hogy a tározó térben, az esti süllőhorgászok meglepő vendége lehet élő halra vagy akár halszeletre. Kapása egyértelmű, nem összetéveszthető, míg védekezése remek sportélménnyé válhat. A módszerek és azok bevált időszakai mellett, érdemes tudni továbbá, hogy a 2023-as Tisza-tavi szabály kimondja: Az ide vonatkozó területi jegy birtokában a darabszám-korlátozással védett halakból naponta összesen 3 db tartható meg, egy halfajból azonban legfeljebb 2 db (pl.: 2 db ponty és 1 db csuka, vagy 2 db süllő és 1 db kősüllő). Továbbá, a darabszám-korlátozással védett halakból a horgászat napján és az azt megelőző hat naptári napon összesen maximum 7 darab, évente maximum 60 darab, de legfeljebb 150 kg hal tartható meg. Véleményem szerint ez utóbbi éves összsúly plafon bevezetése, és a többi szabály sporthorgászhoz méltó betartása, a jövő sikereinek a legfontosabb zálogai lehetnek...
Üdvözlettel:
Nagy Róbert
