Hat méter

Mindössze ekkora az a távolság, amivel kénytelen voltam megbarátkozni. Nem volt mit tenni, a felszerelés adott: a Middy White Knuckle rövid rakósbotja. A feladat (vagy inkább kívánság) is adott: halat szerettem volna fogni ezen a távolságon.

Ahogy a botot bemutatva is taglaltam, sok fenntartásom akadt a felszerelést nézegetve. Ezek akkor sem hagytak alább, amikor már a horgászatokat tervezgettem. Két tavat szemeltem ki. Mindkettőnél meg volt az esély, hogy bizony csak üldögélésbe fulladnak próbálkozásaim. A fő problémát – amitől nem tudtam elszakadni – minden esetben a bot hossza okozta. Nem sok olyan helyet ismerek a környékünkön, ahol stabilan fogható bármilyen hal is ezen a távon. Talán a küsz, de a bot nem éppen az apróhalas horgászatra hivatott.

Az első próba:

Úgy két órám volt a horgászatra. A tó, ahová ültem nem mondható mélynek, a közepén is csak másfél méter körüli vízmélység van. A szélén hirtelen, majd bentebbérve már csak enyhén lejt a meder. A helyiek főként a tó közepén húzódó, hajdani patakmederbe horgásznak. Jóformán ez az egyetlen olyan alakulat, ami meg is tartja a halat. Hiába a sok nád, annyira pici előttük a víz és annyira akad, hogy nem lehet ráhorgászni.



Ismerem a tavat, de rakóval mindig a 13 méteres sávot szoktuk próbálni. A rövid bot spicce alatt mindössze 90 centis vizet mértem. Nem sok. De hát lesz, ami lesz… Poharas top szet hiányában az etetést kézzel kellett megoldanom. Ezt próbáltam a lehető legcsendesebben, egész pici, nem túl kemény gombócok formájában bejuttatni. Tudtam, hogy nem várható rögtön kapás, kellett egy kis idő, hogy idetaláljon a hal. Ráetetést nem terveztem. Véleményem szerint ilyen közel csak elzavarná a halakat a becsobbanó gombóc a sekély vízben. A kapások gyakoriságának megfelelően csak csontit dobtam a spicchez. Szerencsére a hatos bot hossza nem okoz gondot. Kézzel is pontosan be lehet juttatni az élő csalit.

Meglepetésre nem nagyon számítottam. Főként kárászt esetleg egy-egy kiló körüli pontyot várhattam. Ennek megfelelően a vékonyabb gumis verziót választottam. Két okból: elsőként, hogy a halak mérete nem indokolta a vastagabbat. Másodikként, ami talán a legfontosabb, a megakasztott hal a lágyabb gumin le tud szaladni az etetésről, így nem riasztja el gyülekező társait.

Az enyhe áramlásban egy fél grammos úszó elégségesnek bizonyult. Főzsinórként 14-est, előkeként 12-est kötöttem. Ennél vékonyabbra a beugró pontyok lehetősége miatt nem volt szükség, valamint az is alátámasztotta választásomat, hogy a botom gumizása nem volt olyan finomra hangolva, hogy a kisebb méreteket biztonságosan elbírná.




Összesen talán tizenöt halat fogtam a rövidke idő alatt, a pontyok is elkerültek. Nem sok, de néhány következtetést már le tudtam vonni a bottal kapcsolatban. 16-os, 14-es főzsinórt és a 14-es, 12-es előkét tartom a legjobb kombinációnak, ha a vékonyabb gumival használjuk. Hajlékonysága miatt ugyan kicsit felnagyítja a megakasztott halat, de az erejét tekintve már nem maradt bennem kétség. Amennyiben zsinórjainkat jól választjuk meg, a 15-20 dekás halakat nyugodtan röptethetjük. Nem mintha a nagyobbakat nem bírná el, de a halvesztés elkerülése végett biztonságosabb a merítő.



A második próba:

Az időjósok front hátán frontot jósoltak. Igazából ötletem sem volt, hol lehetne rendesen megdolgoztatni újdonsült társamat. Egy barátomat kérdeztem: javasoljon olyan helyet, ahol ponty is van és a víz is elég mély a part menti sávban. Gyorsan válaszolt. Egy intenzíven telepített, horgásztóként működő Zagyva holtágat említett. Jobb híján megpróbáltam.

Egy 20 és 40 méter között váltakozó szélességű vízről van szó, amelynek csak az egyik partja horgászható. A szemközti parton fák sorakoznak, amiknek a gyökere a vízbe nyúlik, ezáltal kisebb-nagyobb alámosások keletkeztek. Egymást váltják a gödrök és a púpok. Ideális búvóhely a nagyobb halak számára. A „horgászoldal” viszont már korántsem ilyen vadregényes. Piknikező helyek, padok sorakoznak. Nem csoda, hogy a hétvégi zajoktól a hal átmenekül szembe. A tógazdát kérdezve kiderült, hogy szinte mindenki a túlsó partot horgássza. Minél közelebb dobnak, annál jobb. Vagy leakadnak a gyökerekbe, vagy halat fognak… Biztatónak tűnt, de amikor elmondtam neki az elképzeléseimet, elkerekítette a szemét. Kiröhögni nem akart, hát egy szűkebb szakaszt ajánlott, ahol hat méterre a parttól már két méternél mélyebb vizet mérhettem. Az eresztékem hossza így mindössze két tag rövidítést engedett. Görgő sem kellett, az utolsó két tagot könnyen tudtam egy kézzel is ide-oda rakni.



A közelemben senki sem ült. Azzal vigasztaltam magamat, hogy ha a túl part mellett szeret lenni a hal, miért ne jöhetne ki a lábam alá is. Főként, ha a legnagyobb csendben teszem a dolgomat. Felszerelésem minden elemét pontyfogáshoz igazítottam.



Szűk egy kilónyi citromos aromájú etetőanyagot dobtam be a bot végéhez, bőségesen megrakva kukoricával és csontival. Ez utóbbi nagy hiba volt. Olyan mennyiségű sneci öntötte el az etetésemet, hogy a nyolc szem csontit is elkapták vízközt! Vagy ha nem, hát visszahozták fenékről. Nem maradt más, mint a kukorica. Ahogy a küszök kezdtek továbbállni, én is egyre többször váltottam vissza csontira, de nem úgy sült el, ahogy vártam. A fenéken dévérek tömege állt. Más esetben nem lett volna bajom velük, de most nagyon zavaró volt a jelenlétük, főleg azért, mert még a kukoricát is felvették. Egyedül a csali méretével tudtam őket kiszűrni. Viszont a két szem kukoricára más jelentkező sem volt. Csak a fehérhalak jelezték apró húzásokkal, hogy ők bizony itt vannak. Lőttek a nyugodt horgászatnak! Nem tudtam mást kitalálni, keszegezni kezdtem. Etetőanyagot már nem dobtam, a szemes rendszeres adagolásával gondoztam a helyemet.



Úgy három óra telt el és még semmit nem fogtam. Legalábbis olyat nem, amit szerettem volna. Az 5-6 kiló dévér nem nagyon dobott fel. A 22-es főzsinórra kötött szerelékemet és a 8-as horgot nem nekik szántam. Amikor is varázsütésre eltűntek a keszegek. Pár perccel később a kétgrammos úszóm lassan elmerült. Ponty!



Az első néhány kirohanás után viszonylag gyorsan lehetett is rövidíteni és bő ötperces fárasztás végén már a merítőmben hevert az első pontyom. Egy 5,90-es tükrös. Amilyen rövid volt, olyan kövér.



Ezután már minden úgy történt, ahogy reméltem. Jellemzően lassan, de határozottan húzták el az úszót a halaim. Minden kapásra érdemes volt rávárni, mivel az elhamarkodott bevágások csak üresen kivágódó szereléket eredményeztek. Minden hal vagy kapás után dobtam egy kevés kukoricát, hogy folyamatosan helyben tudjam tartani a pontyokat. Nem volt szükség nagy mennyiségekre, az alkalmankénti 10-15 szem bőven elégnek bizonyult. A jelentőséget sokkal inkább a rendszeres pótlásban láttam, ami úgy tűnik, működött. Minél nagyobb volt a ráetetés adagja, annál később érkezett meg a következő kapás.



Összesen hat halat sikerült megfognom, amelyek összsúlya kicsit több mint 25 kiló volt. A legnagyobb egy 6,05 kilós pikkelyes formájában örvendeztetett meg.
Fontosnak tartom, hogy az ilyen jellegű pontyozásnál olyan bot legyen a horgász kezében, amelyben teljesen megbízik és tudja, hogy megfelelően erős ahhoz, hogy bátran, ha kell agresszíven lehessen bánni a hallal. A határozottságnak jelen kell lennie a fárasztás teljes egészében, hiszen a bot annyira rövid, hogy ha hagyjuk a halat egy picit is átvenni az irányítást, vesztettünk. A gumi nyúlásában gyönyörködve sok-sok visszacsapódó szerelék és letépett előke lehet a „jutalmunk”.







Persze egy bottal sokat kell horgászni ahhoz, hogy az ember rendesen kiismerje és bátran merje kezelni. Nem állíthatom, hogy két horgászat alatt teljesen megismerhettem a felszerelést, de mindenképp összegyűjtöttem annyi tapasztalatot, hogy a következő alkalmakkor egyre magabiztosabban tudjak kiülni a partra, tudva, hogy nem a boton fog múlni. Ahogy a gumizásban kételkedtem, úgy szállt el az összes rossz érzésem az első ponty megfogása után. Biztosan állítom, hogy ha valamelyest másként is csinálnám, attól az még magasan megfelel az efféle körülmények által támasztott követelményeknek. Jól vizsgázott mind a halak kirohanásainak fékezésében, mind a merítés előtti pillanatokban. Csak ajánlani tudom. Bárkinek.

Újabb szép élménnyel gazdagodtam.






Galambos Sándor
Profi Horgászbolt
Szolnok