Háziréten jártunk, PATRON-t próbáltunk!

A PATRON egy SPECIÁLISAN KUKORICÁHOZ készült locsolófolyadék. Etetés előtt önts belőle az etetésre szánt csemege-, főtt, vagy erjesztett kukoricára! A PATRON locsolókkal szeretnénk emléket állítani azoknak a szép ponty és amur fogásoknak, amelyekhez hozzásegítettek ezek a karakteres ízek. Azt vettük észre, hogy óriási különbség volt az aromásan áztatott és a natúr kukoricás etetésünk között. Legtöbbször a halak mennyisége, sokszor a mérete – volt, hogy egyáltalán a fogás maga!







A Háziréti tóról sok információt lehet begyűjteni, ha valaki utánajár az interneten vagy a környékbeli horgászboltokban. Szűk 12 órát tudtunk a pecára szánni, ennek megfelelően készültünk. Leszűrve a hallottakat, a következőket állapítottuk meg:

- hétvégén semmi esély a bejárathoz közeli helyekre
- hétköznap is nagyon korán kell menni, hogy legyen hely elől. Nyáron mindig vannak sátorosok, legfontosabb azonban, hogy vannak állandó „törzsgárdisták”, akiket meg kell előzni. Hajnal negyed ötre értünk ki, ezzel sikerült egy elfogadható helyet megcsípni
- a büfében van redbull :)
- kulcsszavak az etetéshez: kukorica, halibut pellet, fokhagymás, fűszeres. A PATRON-ok közül így a fehéret, és a pirosat erőltettük, de egy pár kört a kékkel is lepróbáltunk
- van egy bójasor, amin túl kell dobálni, ott gyakoribb a kapás és a halak mérete is nagyobb
- a bójasort spombbal vagy bérelt csónakkal is meg lehet etetni, az idő rövidségére való tekintettel azonban nagyon koncentrált etetést akartunk megvalósítani, így etetőhajót béreltünk erre a napra

Igen korán értünk tehát le. Becsekkoltunk a halőrnél, gyorsan felmértük a helyek foglaltságát, majd nekikezdtünk bepakolni. Szerencsére már nem csak kis kézikocsi van, hanem szekér méretű is, így egy körrel betalicskáztunk. Aki tudja miről beszélek, az érti, milyen nagy öröm ez a bojlis horgász számára!





Az etetésünk alapját egy kissé szétfőzött és erjesztett kukorica adta. Erre kerültek rá a fehér, piros és kék PATRONOK. A csali függvényében tettünk még a mixbe búzát, halibut pelletet és időbomba pelletet.
A kora reggeltől szorgos iparos módjára elkezdtük a horgászatot. Hajókázás, újracsalizás, agyalás. Közben eleredt az eső is, általában egy nagyon alacsony légnyomású időjárásuk volt. A halak nem ettek, bár az egyre gyarapodó etetésen voltak biztató mozgások.







Közben gyönyörködtünk a tájban – hiába ez utánozhatatlan „háziréti” sajátosság. Mint ahogy sajnos az is, hogy nehéz az együttélés a helyiekkel. Nem úsztuk meg a szomszéd sporttársat (egyesületi tag), mivel szerinte a mi előttünk lévő bója, őelőtte van. Érdekes, hogy egy olyan egyszerű dolog, mint a parton állva megállapítani, mi van a hellyel szemben egyáltalán kérdéseket vet fel… Alig tettük túl magunkat a döbbeneten, amikor meglepve látjuk, hogy egy csónakos sporttárs (szintén tag) leköt velünk szembe, gyakorlatilag az addig épített etetésünkre.
Úszózgatott és a kb. 4 hektáros első részen pont mielőttünk választott helyet. Kezdett az az érzésünk támadni, hogy vannak, akik nem szívesen látnak napijegyest az „ő” saját helyükön. Ezekre legközelebb jobban rákészülünk lelkileg és akkor nem fog zavarni. Bízunk abban is, hogy a tó menedzsmentje érti-érzékeli, micsoda kincs ez itt, és folytatva a megkezdett utat, egy horgászbarát hangulatú, horgászmódszerekben és halfaunában országosan egyedülálló horgászvizet épít fel.



Na, de már mindjárt dél és még semmi. Közben maradt az eléggé nyomott idő, kezdtünk fáradni és kifogyni az ötletekből. Egy két bippünk, beleúszásunk volt jelezve, hogy az intenzív PATRON-ozás igen gyorsan megtette a hatását! A szereléket egyszerűre vettük. Egy ólomklipszen felhelyezett 90 grammos ólom alatt a szokásosnál hosszabb előkén volt a horog. Sok helyen iszapos a meder, ezért használtuk ezt a szereléket. De mit tegyünk fel a horog alá? Black Cap is csak forgatta a sapkáját és rágta a botja végét.









Meglátogatott minket Norbi barátunk is, aki jól ismeri a vizet. Megkezdődött a közös agyalás, eszmecsere. Nem biztatott jóval, az okostelefonra letölthető kapásindex applikációja szerint nagyon gyenge, egyhalas időjárásban voltunk. Persze lehet, hogy a kapásindexet egy csendes-óceáni kis szigeten aznap lepotyogott kókuszdiók
számából kalkulálja… mindenesetre lehangoló volt.







A kapásnélküliség egy idő után arra veszi rá az embert, hogy elinduljon a parton, kérdezősködjön. „Black Cap” Robi is elindult és hamarosan visszatért két szem otthon készült csalival, amit egy ott sátorozó horgásztárstól kapott ajándékba. „Ezt tedd fel barátom!” Oldódó bojli állagú, de se nem bojli, se nem pellet alakú, kicsit fűszeres (talán kakukkfű?) és pirosas színű csali volt. Meg is tört a jég! Szinte hihetetlen, hogy ki lehet ismerni egy vizet (nem tudom másnak a számlájára írni), hiszen 15 perccel a csali bedobása után megindult a jelző… Aztán fárasztás közben a másik is, azért az már saját csalira. Így rögtön két hallal fényképezkedhettünk.







Talán az is közrejátszott, hogy közben megerősödött a szél is, változott az idő. Feltettük nagyon hasonló ízvilágú Hot Demon bojlit és be is jött a számításunk. Elfüstölt az orsó, akasztás és kezdődött a fárasztás. Jó tízes körüli lehetett… volna, ha nem megy rá a bent lévő bójára! Nincs annál idegesítőbb, mint egy rövid horgászaton így halat veszteni! Közben jött egy-két telepített méretű pontyocska, de ezek nem jelentettek vigaszt. Elkezdtünk pakolni, kabalából a botokat hagytuk bent legutoljára. És akkor elhúzta! Hot Demon megint elsült és óvatos fárasztás után került a szomszédtól kölcsönkért merítőbe a nap hala.







Végül nagyjából kikerekítettük a napot, köszönhetően az időjárás változásnak, a megtalált csalinak és elsősorban pedig annak, hogy a PATRON locsolós etetésünk végig ott tartotta a halakat előttünk. A fokhagymás FEHÉR PATRON-t jobban erőltettük és egyszerre hozta be a pontyot és az amurt is az etetésre. A Panama márkájú etetőhajó is szépen muzsikált, gyors, könnyen fordul és jól fekszi a vizet. Gyors fejszámolás után azt találtuk, hogy kb. 6 kilométert (!) mentünk egy aksival szélben.



A horgászatra szánt idő lejártakor úgy jöttünk el, hogy akkortól tudtunk volna jobban fogni. Ez most így alakult!