Hogyan tudná a MOHOSZ képviselni a hazai horgászokat?
A magyar horgásztársadalomról hajlamosak vagyunk egységesen beszélni, pedig valójában egy rendkívül sokszínű közösség. Egészen más elvárásai vannak egy intenzív tavi bojlis horgásznak, egy folyóvízi pecásnak, egy pergetőnek, egy feederesnek, egy versenyhorgásznak vagy annak, aki évente néhány alkalommal a családjával, gyerekével ül ki a vízpartra. Vannak, akik a kifogott halat hazaviszik, mások számára ez fel sem merül. Egyesek a természet közelségét keresik, másokat elsősorban a sport vagy a közösségi élmény motivál. Tisza-tó, Balaton vagy épp egy öntözőcsatorna. Sátorral, lakókocsival vagy csak pár órát munka után.
Ráadásul ezek a csoportok nemcsak szemléletükben, hanem létszámukban is jelentősen eltérnek egymástól. Emiatt természetes, hogy sok kérdésben más-más érdekeket és prioritásokat fogalmaznak meg.
Persze létezik egy közös nevező, egy „minimum-lista” is. Ugyan ki mondana nemet arra, hogy legyenek egészséges vizeink, fenntartható, fajtagazdag halállományunk, kiszámítható és nem túlkomplikált szabályozásunk és olyan horgászkultúránk, amelyet a következő generációk is értéknek tekintenek?
Aki a horgászokat szeretné képviselni, annak olyan szervezet kell működtetnie, ahol ez a munka meg is tud valósulni. Sok kritika éri a MOHOSZ-t kívülről és belülről is. Érdemes időnként tehát nemcsak a szakmai kérdésekről, hanem magáról a képviseleti rendszerről is beszélni.
A magyar horgásztársadalom sokszínűbb, mint a képviseleti rendszere.
A most is működő modell hosszú évtizedek alatt alakult ki. Az egyesületeken, küldötteken, szövetségeken és a MOHOSZ-on keresztül épül fel, és sok tekintetben jól szolgálta a hazai horgászatot. Közben azonban a világ, a társadalom és a horgászközösség is rengeteget változott.
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája véleményünk szerint az, hogy nem biztosít valódi keresztmetszetet a magyar horgásztársadalomból. Miért?
A képviseleti munkában való aktív részvétel sok időt igényel. Egyesületi munka, küldöttgyűlések, bizottságok, egyeztetések – ezek fontos feladatok, de egy aktív, tanuló, dolgozó, vagy épp családos ember számára sokszor egyszerűen nem férnek bele a hétköznapokba.
Papíron demokratikus a rendszer, ám a gyakorlatban a horgászok túlnyomó többsége nem tudja sem a formáját, sem az idejét, sem a helyét, hogyan tudna beleszólni a közös ügyekbe. És a motiváció sincs meg, hiszen egy ügy végigvitelének az útja beláthatatlan fáradtsággal jár.
Ennek természetes következménye, hogy a döntések előkészítésében elsősorban azok vesznek részt, akiknek erre több idejük jut, vagy akiket maga a szervezeti szerepvállalás motivál. Így természetes következményként homogénné válik a képviselet, sőt egy idő után az aktivitási szint is csökken. Épp a MOHOSZ vezetés észrevétele is ez az egyesületek felé!
Ez nem személyek vagy csoportok kritikája, hanem egy olyan szerkezeti sajátosság, amely szinte minden hagyományos érdekképviseleti rendszerben megfigyelhető. (Ettől független tény, hogy mennyi lelkes önkéntes viszi a hátán a horgászat körüli munkát a szervezet számos pontján.) Aki volt horgászegyesületi gyűlésen vagy küldöttgyűlésen elmondhatja, mi hogyan működik.
A XXI. század problémáit ma egy XX. századi képviseleti rendszer próbálja kezelni.
Ki képviseli például az ifjúsági horgászokat? Ki szólal fel a több tízezer intenzív tóra járó pecás érdekében? Mennyire vannak valójában képviselve a halat visszaengedő „sport/ hobbi horgászok”? Hogyan lesz népszerűbb a horgászat?
A MOHOSZ képviseleti hatékonyságának valódi dilemmája az, hogy a mostani szervezeti felépítés és képviseleti kultúra elegendő-e egy olyan közösség képviseletéhez, amely több százezer embert és nagyon eltérő horgászati szemléleteket foglal magában?
A megoldást valószínűleg nem ugyanazok az eszközök jelentik, amelyek a jelenlegi állapotot kialakították. Az egyesületi aktivitás további erőltetése, a szervezet komplikálása, esetleg még több küldött nem oldja meg a problémát. Az utat a tudás, a tapasztalatok, a vélemények, ötletek gördülékeny, gyors becsatornázásának irányában kell keresni. A kulcs a nyilvánosság megerősítése.
Teljes transzparencia. Rendszeres szakmai egyeztetések. Folyamatos, kiterjedt adatgyűjtés, vizekről, horgászati szokásokról. Nyilvánosan véleményezhető koncepciók. Online konzultációk. Nyitott párbeszéd a horgászokkal, kutatókkal, természetvédőkkel, gyártókkal, kereskedőkkel és minden olyan szereplővel, aki hozzá tud tenni a közös gondolkodáshoz. A nyilvánosság csak erősíteni fogja a szervezetet.
Az elmúlt hetekben több, egymástól független kezdeményezés is ugyanarra a jelenségre mutat rá: egyre nagyobb igény van arra, hogy a magyar horgászat jövőjéről szélesebb körű szakmai párbeszéd induljon.
2026-ban, a klímaváltozás okozta átalakulásban, a horgászat iránti különböző igények között már nincs egy év arra, hogy egy problémafelvetésre megalakuljon egy munkacsoport. A legfontosabb, hogy a különböző vélemények milyen gyorsan és milyen minőségben jutnak el a döntéshozókhoz.
A horgászhobbi társadalmi hasznát nem csak a pszichológusok igazolhatják, és a hazai gazdaságban is aktív hozzájárulóként jelenik meg. Ezért ez nemcsak a „horgászok belügye”.
A MOHOSZ-nak nem kell minden kérdésre tudnia a választ. Legyen a platform, működtessen olyan rendszert, amelyben a legjobb válaszok minél gyorsabban megszülethetnek. Így a hazai horgászat legerősebb szervezete a következő időszak kihívásaira felkészülten, minél szélesebb szakmai támogatottsággal tud válaszolni. Ha ezt a szerepet sikerül betöltenie, abból nemcsak a jelenlegi, hanem a következő generáció horgászai is profitálhatnak.
Horgász-Zóna
