Akinek csak kalapácsa van, hajlamos mindent szögnek nézni...
Értsd jól: a feeder bot szenzációs dolog, de korántsem mindenhol tökéletes...!
***
De talán nagyon előreugrottam!
Kezdjük az első megállapításnál, miszerint a folyóvízi horgászat sokak számára nehéznek, körülményesnek tűnik, pedig semmivel sem kell több felkészülés mint egy tavi pontyozáshoz. Talán a folyó víz (így különírva) teszi komplikálttá a dolgot? Ki tudja? Egy biztos, aki ráérzett a folyóvízi peca ízére, nehezen engedi el azt!
Bocsánat, van egy másik dolog is, ami biztos:
Mint ahogy bármilyen más módszerhez, a folyóvízi fenekező horgászathoz is odavaló, funkcionális felszerelés kell!
Azért fontos ezt tisztáznom a legelején, mivel a horgászmédiát jelenleg dominálja a "feeder botot mindenhova" elképzelés, ami sajnos pont a horgászmódszerek specialitásait, szépségeit fedi el és - ez már a magánvéleményem - a valódi horgászélményt rontja le azzal, hogy nem engedi felfedezni annak mélységeit.
Aki belegondol vagy van már folyóvízi tapasztalata, az tudja, mennyire változatos módszer ez. Vannak helyek, ahol elég a 30 grammos tányérólom, ugyanakkor az extrém dunai márnások felmennek a 200 grammos kosárig.
Én egyébként, hacsak nem KÖTELEZŐ extrém helyen horgászni, olyan helyet keresek, ahol normális a sodrás... Ezzel egy csapásra egy rakás gond megoldódik: nem kell a nehéz felszerelés, kevesebb az akadás, ugyanakkor jól érzem magam, feltőltődöm, no és persze azért halat is fogok. Mindenfélét.
Térjünk hát rá a lényegre: hogyan válassz folyóvízi horgászbotot?
Ha tudományosan akarunk nekiindulni, a horgászbot választásnál mindig a meghorgászandó horgászvíz sajátosságaiból (elsősorban távolság, sodrás) és a várható halakból indulunk ki. Utána finomítjuk a lehetőségek körét a saját elképzelésünk vagy a személyes adottságok és természetesen a pénztárca méretének függvényében. Nézzük ezeket meg gyorsan:
Horgászvíz:
- kis folyó vs. nagy folyó, vagy kis sodrás vs. nagy sodrás. Ami ennél fontosabb még, hogy általában a helyek szűkek, mind a parton, mind a vízen bedobás és fárasztás szempontjából. A jellegtelen partokat kerüljük, ott horgászunk, ahol "izgalmas" a víz. Ez lefordítva azt jelenti, hogy akadó, törés, gödör, púp, stb. van a víz alatt, vagy márgás-kérészes, kagylós a meder.
Várható halak:
- a legfontosabb, hogy a folyóvízi horgászatnál bármi bejöhet! Ugyan vannak tipikus élőhelyei egy-egy halfajnak, de mind a méretválaszték, mind pedig a halfajválaszték általában igen széles. Ezért lehet az, hogy az egyik kapásod egy dévérkeszeg, a másik egy márna, a harmadik meg (urambocsá') egy kecsege.
Dobástávolság:
- a legjellemzőbb, hogy általában célratörőbb rövidebb távolságokon keresni a halakat (10-30 méter). Ha csendben tudsz maradni, akkor vannak helyek, ahol érdemes láb alá is horgászni (pl. 3-5 méter).
Folyóvízi sajátosságok:
- az eredményességhez érdemes gyakran újradobni, mivel bármi betakarhatja a csalit, ráakadhat a zsinórra vagy csak rossz helyre rakta le a csalit a víz. Ennélfogva a kapásjelzőt én mellőzöm, mivel macera levenni, feltenni, folyton mozog, imbolyog, stb. Ráadásul a kapások vehemensek, még a keszegféléknek is., így inkább a spiccet használjuk a kapás jelzésénél.
- A halak jó erőben vannak, viszont a meder vadregényességének, ismeretlenségének köszönhetően a nagyvonalú fárasztás (laza fék, elengedés) luxus és extra kockázat.
- A zsinórunk gyakran szed fel 'szöszt', koszt, ami megakadhat a gyűrűknél. Ennél fogva a kevesebb és nagyobb gyűrű kényelmesebbé teszi a pecát
- Véleményem szerint érdemes vastagabb főzsinórt is használni, mint tavakon, mivel a vékony zsinór előnyeire (pl. nagy dobástávolság) itt nincs szükség. A vastag zsinór is a kevesebb gyűrűt szereti.
És akkor milyen a jó folyóvízi horgászbot?
A fentiek természetesen nem teljeskörű megállapítások, de jól érzékeltetik a lényeget. A jó folyóvízi horgászbot
EGYSZERRE
- kellően erős, hogy a beeső izmos halakkal is megbirkózzon
- spiccérzékeny, hogy látszódjanak a kapások
- hajlékony és nyélig reszponzív, hogy fárasztásnál az egész bot dolgozhasson
- elbírja a nagy ólmokat
- meglehetősen igénytelen, azaz tűri a parti viszonyokat, horgászhely megközelítést a dzsindzsásban, stb.
Egy mondatban: Olyan meglehetősen univerzális bot kell, amely bírja a terhelést, sokfajta zsinórvastagsággal használható, fárasztásnál magabiztosan lehet kontrollt kifejteni ugyanakkor jól jelzi a spicc a kapást is.
Én a megoldást az angol stílusú folyóvízi botokban találtam meg.
Ezek a horgászbotok, közismertebb néven márnázó (barbel) botok az angol horgászkultúra szerves részét képezik. Sok mindenben előttünk járnak az angolok, sok más mellett pl. abban a gondolatban is, hogy elsősorban a horgászbotnak kell fárasztani a halat, nem pedig a féknek. Amikor először került a kezembe egy ilyen horgászbot, egyből éreztem, mennyire más. Magam előtt láttam, ahogy magabiztos, határozott fékkel, erőből fogok ezzel fárasztani...
Tipikusan 2 részesek, 3,6 méter hosszúak és 2 vagy 2,25 lbs karaterrel bírnak. Én ezeket preferálom, magabiztosan dobálhatom a 100 grammos ólmokat, de elbírja a 140, sőt 170 grammos ólmot is. Azt meg kell jegyeznem - sőt nagyon fontos (!) - hogy a bedobás nem a megszokott 'suhintós' módon történik ezekkel a botokkal! Egy könnyen elsajátítható, lendítős mozdulat, és szinte 'kirepíti magából' az ólmot, kosarat. Az külön érdekesség, hogy bármilyen vastag zsinórral elmuzsikálnak, mivel a reszponzivitásuk miatt harmonizálnak akár a 0,22 mm-es vagy a 0,40mm-es átmérővel is.
A fenti dobósúlynál természetesen léteznek puhábbak is (1,75 lbs, 1,5 lbs), amelyek kis sodrásban tökéletesen megfelelnek.
Ha van kedved nézegesd meg az aktuális folyóvízi horgászbot kínálatot itt!
De mi van, ahol hosszú a 3,6 méter? A csónakos pecára (vagy szűk parti helyeken) szerencsére léteznek rövidebb kivitelben is nyél körül hajló horgászbotok. Sajnos, nem sok! Például a KODEX Stalky botokat úgy kell beimádkozni Angliából. Ezeknek a 2,7 méter hosszú botoknak annyira el van találva a karaktere, hogy a dévérkeszegtől a 10 kilós harcsáig, mindent élmény vele fogni.
Mindez, amit itt bemutattam, elsősorban az egyhorgos ólmos vagy kosaras fenekező módszerhez való botokról szólt. Természetesen a folyóvízi süllőzés, kuttyogtatás, stb. speciális igényeket támasztanak.
***
Gondolatindítónak szántam a fenti sorokat! Akár most kezded, akár már régebbi folyóvízi motorosnak számítasz, elgondolkozol ezeken a gondolatokon. Én hiszek abban, hogy minél jobban belemerülsz ebbe a pecába, akkor olyan rétegeit fedezheted fel, amely elvezet majd az ilyen botokhoz.
Egy biztos, mert látjuk: egyre több dunai pecás - korábban feeder bottal csapkurászva - jön vissza hozzánk és meséli a 'barbel' botos élményeit:
Miért nem jöttem rá erre korábban?
Folyóvízre fel!!!
Lajos
