Horgászat, Csuka, Etika…

Ilyenkor április elején a csukatilalom végével, a pergető horgászok népes seregével kiegészülve, újra benépesülnek a kisebb nagyobb álló és folyóvizek partjai. Nincs ez másképp a Zagyva folyóval sem, ahol mostanság az a hír járja, hogy igen sok csuka les prédára a bedőlt bokrok, fák, takarások árnyékából… A természet csodálatos egységre törekvése remek szaporulatokat eredményezett az elmúlt években és ennek hozományaként megdöbbentő csuka „mennyiségről” érkeztek hozzám információk. Elhatároztam, hogy utána járok a történteknek, és ha lehetőségem lesz, mielőbb „hazalátogatok” a Zagyvához. Mivel Jászberényben éltem, ott nőttem fel, ezer szállal kötődöm ehhez a jászsági városhoz. Már gyermekkoromban is sokat horgásztunk a haverokkal ennek a vadregényes, kanyarokkal tarkított, a városunk határában szelíden kanyargó kis folyónak a partján…

Horgásznaplóm hívom segítségül, hogy beszámolhassak Nektek a történtekről.

2011.04.16 (szombat)

„Már délutánba hajlott az idő, nem sokat teketóriáztunk hát apámmal és az utunkba eső, első folyón átívelő híd mellet állítottuk le a gépkocsit. Az idő ünnepelte a tavaszt, szinte érezni lehetett a zöld levelek fakadását körülöttünk, a virágok illatát pedig a közeli mezőkről hozta felénk a langyos lágy tavaszi szél. Minimális felszereléssel érkeztünk, vagyis érkeztem, mert apám nem is hozott magával botot csak egy fényképezőt. Én „persze” megint a kedvenc hófehér 10 cm-es twisteremet, egy fehér MANN’ S-t csatoltam a fonott végébe hurkolt rövid drótelőke kapcsába. Elsősorban a fák, bokrok mögötti részeket dobáltam, lassan húzott, függőleges irányban meg-megemelt csali vezetési technikával. Jobbnál jobb állások kínálták magukat, de azért kellett a gumicsizma, hiszen sokszor kellett a sárba taposni a csábító helyek eléréséhez. Három órát horgásztam és 16 darab csukát sikerült kifognom. A vártnál jobban sikerült a horgászat, hiszen egy sűrűn látogatott területen voltunk. Egy helyen max. 10 percet(!) töltöttem. Három darab twisterem haraptak ketté a csukák. Az összes halat visszahelyeztem a vízbe, melyből 6 darab érte el vagy haladta meg a méretet. Az alábbi képriport szolgáljon kedvcsinálónak, és legyen egy aktuális pozitív üzenete:

IRÁNY HORGÁSZNI!














Ebben az írásomban egy nagyon lényeges etikai kérdésre is felhívnám a tisztelt olvasó figyelmét! A horogra akadó sok méreten aluli csuka szabadon engedése reményeim szerint minden horgász számára természetes. Nem tudhatjuk, hogy műcsalinkra mikor mekkora hal csábul el, lehet 30 cm-es „bicska” és lehet 6 kilós öreg ragadozó is. Számomra talán ezért is állnak oly közel a folyók, azok kiszámíthatatlan vadregényes világa… Nem azt mondom tehát, hogy ne horgásszunk a Zagyván, mert én magam is alig várom, hogy újra a partján lehessek! De, nem lehetünk kíméletlenek és rövidlátóak a természettel, nem zsákmányolhatjuk ki kincseit! Úgy gondolom a következő generációk és a csukák felé is tartozunk ennyivel…



Nagy Róbert