Horgászatról őszintén felmérés - az eredmények elemzése

Két fajta ember van: a horgász és olyan, aki ismer egy horgászt. A laikusok sokszor úgy képzelik el a horgászokat, mint

- a feleséggel/barátnővel a szabadidő eltöltésével kapcsolatosan állandóan vitában álló, előle menekülő
- egyedül a parton/ csónakban ücsörgő
- az utolsó forintját is a hobbijára költő megszállott remete.

De vajon igazak-e ezek az erős állítások? A Horgász-Zóna (www.horgasz-zona.hu) „Horgászatról őszintén” felmérése azzal a céllal készült, hogy pontosítsa (átrajzolja?) a horgászást/horgászatot, mint hobbit övező véleményeket, elképzeléseket, különös tekintettel az olyan dolgokra, amelyekről talán a legtöbb hit és tévhit kering, nevezetesen

1) mekkora a horgászat „otthoni” elfogadottsága,
2) mennyire társasági tevékenység és
3) mennyire drága hobbi?

A horgászat ugyanis nem csak hobbi, hanem technikai sport is, ami sokszor komoly szakmai felkészültséget is igényel. Ezért felmértük a horgászok fejlődéshez és önképzéshez kapcsolatos hozzáállását is.

A felmérés legfontosabb megállapításai

A „Horgászatról őszintén” címmel indított felmérést a Facebook közösségi oldalon bonyolítottuk le. A kitöltők a Horgász-Zóna facebook oldaláról valamint számos horgászokat tömörítő csoportból jöttek. A felmérés három napon át zajlott, 1659 horgásztól érkezett válasz. A válaszadók 97 % férfi és csupán 3 % nő.

1. Ki gondolta: a megkérdezettek több mint 1/3-a legalább nettó 1 hónapot(!), több mint ¼-e nettó 2 hónapot(!!) horgászással tölt az évben, a keménymag (1/6-uk) pedig átlagosan egész évben (tehát télen-nyáron) minden hétvégén a vízpartokon van…

2. Ezt ugyan leggyakrabban társaságban - akár haverokkal/barátokkal (70%) vagy családdal (54%) - teszik, de van alapja a horgászat magányosságán való élcelődésnek is, hiszen a kitöltők majdnem a fele (!) egyedül is kimegy horgászni.

3. A nők horgászathoz való viszonyát tekintve, az első megállapításunk az az elsőre meglepő, de érthető érdekesség, hogy a barátnők nagyobb számban (24%) kísérik el a párjukat, a feleségek már nem annyira (13%).

4. A második megállapításunk, hogy bármilyen hihetetlen és nem ezt halljuk a „kocsmában”, de a hölgyek 70%-a kifejezetten támogatja a párját a hobbijában!

5. Kell is a támogatás, hiszen az átlagpecás átlagosan, csak a fogyóeszközökre 200.000 Ft-ot vesz ki évente a kasszából. Szakértői becslésünk, hogy a horgásznap szűken vett egyéb költségivel (pl. üzemanyag, területi jegy) együtt ez inkább a duplája: 400.000 Ft.

6. Ráadásul a fogyóeszközök mellett, szükséges az alapfelszerelések megvásárlása is: míg a kitöltők ötöde minden második hónapban hódol a horgászbolt oltárán, addig a kétharmaduk 1-3 alkalommal teszi ezt meg évente.

7. Bár otthon mindig a nagyobb darab horgászfelszerelés szúr szemet, az alapfelszerelésre költött pénz csupán átlagosan a fele a fogyóeszköz utántöltéshez szükséges összegének.

8. Szabad szemmel is jól látható horgászvagyonok lapulnak otthon, a felmérés eredményei alapján a horgászoknál otthon lévő felszerelés értéke csaknem 110.000.000.000 Ft, azaz 110 milliárd forint…

9. DE MIBŐŐŐŐŐL? Talán sok horgászfeleség/ barátnő meglepődik, de kb. minden 5. horgász bevallottan „dugipénzt” is a horgászboltba hord, ráadásul 60%-uk gondolja úgy, hogy csak magának számol el a férfiember, ha horgászfelszerelést vásárol.

10. Ám minden elköltött forintot igazol, hogy a horgászat nem csak játék és mese, hanem komoly versengés is: a válaszadók csaknem 2/3-a az eredményre is hajt, amikor kint van a vízparton.

11. Az eredményhez pedig önmagában bármilyen drága felszerelés sem elég, a sikerhez folyamatos önképzés is szükséges – legalábbis a kitöltők több mint 80%-a így gondolja és így is teszi.

12. Így a jó horgász mindenhol tanul, legyen szó a vízpartról, horgászboltról, a barátjáról. A legnépszerűbb tudáslelőhelyek között ebben a hobbiban is kiemelkednek az internetet által elérhető online magazinok és a youtube videók.

13. Láttuk, hogy a horgászathoz kemény munka, kell hozzá pénz, paripa és fegyver… Mindezeken túl mit üzennek a horgászok azoknak, akik még nem horgásznak? Hát ilyeneket:

- Hajrá!
- Bolond!
- Már ne kezdjen bele, mert rosszabb, mint a drog!
- Azt csodálom, hogy tudsz horgászat nélkül élni
- Ha nem pecázol, nem vagy igazi férfi [font=Wingdings]J[/font]
- Ne is erőltesse, ha eddig nem horgászott
- Irány a vízpart, kevesebb a stressz!
- Attól még lehet boldog ember [font=Wingdings]J[/font]
- Hogy hülye
- Majd elkezded te is…
- Kezdjen el horgászni! Természet, család, barátok. És elég fárasztó sport, ha valakinek folyamatosan van kapása!
- Hogy próbálják ki. És ne tekintsenek minket lúzeroknak.
- Aki nem horgászik, menjen focizni, legalább lesz hely a parton ;)
- Mindenképp próbálja ki, mert azok a percek, amit a természetben horgászattal töltesz annál nagyobb ajándék nincs.
- Ne is kezdjél bele, így is sokan vagyunk erre a kevés vízre is :) ;)

A „Horgászatról őszintén” című felmérés eredményeinek részletes bemutatása

A „Horgászatról őszintén” felmérés azzal a céllal készült, hogy pontosítsa (átrajzolja?) a horgászást/horgászatot, mint hobbit övező véleményeket, elképzeléseket, különös tekintettel az olyan dolgokra, amelyekről talán a legtöbb hit és tévhit kering, nevezetesen

1) mekkora a horgászat „otthoni” elfogadottsága,
2) mennyire társasági tevékenység és
3) mennyire drága hobbi?

A horgászat ugyanis nem csak hobbi, hanem technikai sport is, ami sokszor komoly szakmai felkészültséget is igényel. Ezért felmértük a horgászok fejlődéshez és önképzéshez kapcsolatos hozzáállását is.

Horgászok Magyarországon

A regisztrált horgászok száma valahol 300.000 fő körül van, konkrét adat sajnos nem áll rendelkezésünkre. A családtagokat, rokonokat is beszámítva nem túlzás azt mondani, hogy ebben a hobbiban érintettek száma elérheti az egymillió embert is! A legnépszerűbb szabadidős eltöltések egyike, ezért van, az, hogy szinte mindenkinek van horgász ismerőse.

A horgászat egy speciális hobbi abban, hogy a horgászatban megvalósul a társadalmi egyenlőség, képzettségtől, tehetségtől, keresettől, lakóhelytől, stb. teljesen független, mindenkiből lehet horgász! A nőkből mégsem lesz, talán evolúciós oka is van annak, hogy a többségük nem érzi át ezt a fajta élményt a vízparton. A horgászat egyértelműen férfihobbi, a nők aránya 3% körül van. Ez nagyon fontos dolog, meghatározza a horgászközösség kultúráját (szokások, viselkedés, nyelvezet, stb.), és természetesen a horgászatra épülő iparágat, jegykiadást, mindent. Ez a társadalmi egyenlőségi sajátosság, megkülönbözteti sok olyan hobbitól, ami egyébként valamelyik jellegében hasonló pl. vadászat (vadregény, a zsákmányszerzés öröme), vitorlázás (szabadság öröme), stb. A horgászok tábora sokszínű ugyanakkor mindenkit összeköt a „szakma” művelése, nyelvezete. Ezért, ha két horgász találkozik – bárhonnan jön, bármivel is foglalkozik – könnyedén beszédbe elegyedhet egymással.

Tekintve, hogy a horgászattal valamilyen formában érintett, de saját maga nem horgászó embertömeg elég nagy, kikristályosodott egy többé-kevésbé egyhangú vélemény az „átlaghorgászról”. A laikusok hajlamosak azt gondolni, hogy a horgász:

1) a feleséggel/barátnővel a szabadidő eltöltésével kapcsolatosan állandóan vitában álló, előle menekülő
2) egyedül a parton/ csónakban ücsörgő
3) az utolsó forintját is a hobbijára költő megszállott remete.

Tudjuk, hogy mindenki egyéniség [font=Wingdings]J[/font], ezt a horgászatban is megélheti bárki. Ha messzebbről nézzük ezt a tömeget, akkor azonban már látszanak azok a jellemzők, amelyek mentén felfedezhetők a hasonlóságok.
A felmérés legfontosabb megállapításai

A felmérés megmutatta a horgászok igazi arcát, nézzük, milyenek ezek a vízparton ücsörgő vagy álldogáló emberek?

1. Ki gondolta: a megkérdezettek több mint 1/3-a legalább nettó 1 hónapot(!), több mint ¼-e nettó 2 hónapot(!!) horgászással tölt az évben, a keménymag (1/6-uk) pedig átlagosan egész évben (tehát télen-nyáron) minden hétvégén a vízpartokon van…


A megkérdezett horgászok komolyan veszik hobbijukat, már ami a vízparton töltött időt érinti. Ha megkérdeznek egy horgászt, elégedett-e a horgásznapok számával, bizonyára panaszkodni fog, hogy nagyon nem. Ezzel szemben a kitöltők több mint 15%-a több mint heti két nap (!), éves szinten több mint 100 nap lejut a vízpartra, egy másik 25%-uk pedig átlag 75 napot horgászik. Még a legnagyobb csoport is (36%) állítása szerint viszonylag gyakran horgászik, átlagosan 35 napot. Mivel az évi rendes szabadságok száma ehhez képest jóval kevesebb, a horgászok főleg hétvégén vagy munkaszüneti napokon űzik hobbijukat. Kivéve azokat a „szerencséseket”, akiknek épp nincs munkájuk, vagy pedig 24/48-ban dolgoznak és a pihenőnapot horgászattal tölthetik.

2. Ezt ugyan leggyakrabban társaságban - akár haverokkal/barátokkal (70%) vagy családdal (54%) - teszik, de van alapja a horgászat magányosságán való élcelődésnek is, hiszen a kitöltők majdnem a fele (!) egyedül is kimegy horgászni.


A horgászat férfihobbi, talán ennek következménye, hogy a vízpart sokszor haveri vagy baráti együttlétek helyszíne is. Itt nyugodtan meg lehet beszélni a dolgokat, grill és vadregény van, a tetejébe pedig természetesen alkoholt is nyugodtan lehet fogyasztani. Sokan gondolják, hogy a horgászat magányos hobbi, a világtól való elszabadulás terepe. Ennek megtaláltuk egyfajta igazolását is a felmérésben, mivel meglepően nagy arányt képvisel az egyedül is horgászók csoportja (45%). A válaszoknál többet is meg lehetett adni, ezért nem 100% a válaszok összege.
Hogy miért mennek egyedül az emberek horgászni, visszatérünk még a „mi a legfontosabb neked a horgászatban” kérdésnél is.

3. A nők horgászathoz való viszonyát tekintve, az első megállapításunk az az elsőre meglepő, de érthető érdekesség, hogy míg a barátnők 24%-ban elkísérik a párjukat, addig feleségként ez már nem igaz (13%).

A több mint 10%-os különbség adódhat egyszerűen abból, hogy kevesebb házas ember töltötte ki a felmérést, vagy abból, hogy a gyerekekkel a feleségek maradnak otthon, nem pedig a férjek. Egyesek szerint azonban a házasság révébe érő hölgyek már nem érzik szükségesnek, hogy a vízpartra is kövessék szívük választottját.

4. A második megállapításunk, hogy bármilyen hihetetlen, de a hölgyek 70%-a kifejezetten támogatja a párját a hobbijában!


Laikusként pont az ellenkezőjét gondolná az ember. A felmérés szerint a párok csupán 4,5%-a nézi rossz szemmel és teszi szóvá, hogy miért kell annyit horgászni menni. Az a tévhit tehát, hogy minden horgásznak bujdokolnia kell, inkább csak a horgászok által poénnak szánt szóbeszéd. Ami inkább érdekes, hogy a horgászok negyede, aki az „elfogadja, de nem igazán rajong érte” kategóriába sorolta a párját, vajon milyen diplomáciai manőverekkel intézi el vízpartra lejutást?

5. Kell is a támogatás, hiszen az átlagpecás átlagosan csak a fogyóeszközökre 200.000 Ft-ot vesz ki évente a kasszából. Szakértői becslésünk, hogy a horgásznap szűken vett egyéb költségivel (pl. üzemanyag, területi jegy) együtt ez inkább a duplája: 400.000 Ft.


Fogyóeszköz alatt értjük a csalikat, horgot, ólmot, stb. minden olyan apróság, ami a szereléket és a csalizást/ etetést illeti. Egyetlen horgásznapot nézve, csak a horgászok 20%-a ússza meg 2.000 Ft alatt a fogyóeszközök visszapótlását, több mint 50%-uk elkölt egy ötezrest, 20%-uk pedig már egy „Szentistvánt” ránt ki a pénztárcájából.
Egy horgásznap költségvetése természetesen nem csak ebből áll, biztosan hozzájön még a területi jegy, üzemanyag költség, enni-inni való stb. Ha megnézzük az átlagpecást költésben (4.400 Ft) és horgásznapban (52), akkor ez egy évre máris 230.000 Ft-os költségvetés.
Kereskedelmi tapasztalataink alapján hozzátesszük, hogy az egy napra többet költő sporttársak bizonyára a minőségben hisznek, mindenből a drágábbat választják. A költések hátteréhez hozzátartozik, hogy természetesen egy-egy horgászmódszer más-más költségvetést definiál: míg egy sima bordáskosaras fenekezéshez elég egy kiló etetőanyag, pár horog, pár kosár és csali, addig egy bojlis horgász csak az etetésre felhasznál(hat) 5-10 kiló pelletet, kukoricát, különböző ízű bojlikat, stb. A tendencia azt mutatja, hogy egyre több pénz kell a sikeres halfogáshoz, mivel az intenzív tavak állománya egyre „okosabb”, a természetes vizekben pedig kevés a hal, így itt sokat kell gürcölni egy-egy sikerhez.

6. Ráadásul a fogyóeszközök mellett, szükséges az alapfelszerelések megvásárlása is: míg a kitöltők ötöde minden második hónapban hódol a horgászbolt oltárán, addig a kétharmaduk 1-3 alkalommal teszi ezt meg évente.


Alapfelszerelés alatt a hardver jellegű horgászcikkeket értjük. Ide tartozik a horgászbot, orsó, bottartó állvány, merítőhálók, horgászláda, sátor, szék, ágy, stb., csupa olyan dolog, ami nélkül nem lehet „létezni” a vízparton. A keménymag itt is láttatja magát, a kitöltők több mint 20%-a évente akár 6-szor is bevásárol egy-egy új alapfelszerelést vagy cserél le egy régebbit. A legmegszállottabbak (6-10) alkalom és a legeslegmegszállottabbak (mindig, amikor megtetszik valami) a kitöltők 6-6%-a képviselte. Valószínűleg ez a 12% jelenti azokat, akik folyamatosan követik, keresik az újdonságokat és ki is szeretnék próbálni azokat a vízpartokon is.

7. Bár otthon mindig a nagyobb darab horgászfelszerelés szúr szemet, az alapfelszerelésre költött pénz csupán átlagosan a fele a fogyóeszköz utántöltéshez szükséges összegének.


A hardverre költött összegek eloszlása nagyjából tükrözi a jövedelmi helyzetet, nem vehető észre az erőn felüli költekezés. Az átlagpecás egy eszközbeszerzésre 30.000 Ft-ot költ, így éves szinten átlagosan így összegurul akár 100.000 Ft is. Az is látszik, hogy már egészen kicsi pénzzel is el lehet indulni ebben a hobbiban, ugyanakkor a másik oldalon a határ a csillagos ég. Szakértőként az a meglátásunk, hogy mindegy, ki hányféle módszert űz, akár egy technikára is el lehet költeni annyit, mint 3-ra. A horgászat, mint hobbi vonzereje olyan, hogy a költések korlátja a házi költségvetés, nem pedig a kínálat szélessége vagy a módszertani racionalitás. A „költésérzékenység” nagyon működik, hiszen pl. egy minőségi orsó vagy bot ára kiverheti a biztosítékot, viszont ugyanez az összeg részletekben elköltve fel sem tűnik.

8. Szabad szemmel jól kivehető horgászvagyonok lapulnak otthon, a felmérés eredményei alapján a horgászoknál otthon lévő felszerelés értéke csaknem 110.000.000.000 Ft, azaz 110 milliárd forint…


A horgászatban legkomolyabban elmerülő „felső 10%” több mint 1 millió forintra teszi az otthon lévő felszerelésének értékét. Őket követi egy másik bő 10%, ők fél milliónál biztosan többet érő felszerelést tárolnak az otthoni szentélyben. 1/3-1/3-nyi csoport taksálja 1-200 ezer illetve 2-500 ezer forint közé a cájgot.
A számok értelmezéséhez fontos háttérinformáció, hogy általában vásárláskori értéken tartják nyilván a horgászok a cuccaikat, így természetesen a használt felszerelések értéke ennek akár 50%-ra is eshet. A másik oldalról pedig ott van a rengeteg aprócikk, csali, amit nem szoktak a „vagyontágyak” közé sorolni, holott egy 5cm magas 40 x 20 cm-es műanyag dobozka akár 100.000 Ft értékben rejthet horgászcikkeket. Nem beszélve a műcsalikról (darabja akár 2-5.000 Ft), horgokról (400-2.500 Ft), zsinórokról (500-15.000 Ft), előkezsinórokról (300-3.000 Ft), ólmokról (200-800 Ft), pontyozó előkékről (1.500-6.000 Ft), pontyozó csalikról (1.000-4.000 Ft) és még rengeteg egyéb aprócikkről.

9. DE MIBŐŐŐŐŐL? Talán sok horgászfeleség/ barátnő meglepődik, de kb. minden 5. horgász bevallottan „dugipénzt” is a horgászboltba hord, ráadásul 60%-uk gondolja úgy, hogy csak magának számol el a férfiember, ha horgászfelszerelést vásárol.


Annak ellenére, hogy a kitöltők 88%-a párkapcsolatban él, csak ötödük beszéli meg otthon a horgászat költségvetését. 15% mondta azt, hogy a bevarrt papírpénzből is költ a hivatalos mellett (itt lehetséges, hogy azért felmerül egy kis eufémizmus). Érdemes lenne tovább boncolgatni a „csak magamnak számolok el vele” csoportot, hiszen a párkapcsolat erősségétől függően, ebben is lehet „láthatatlan” pénz. Tapasztalati tény, hogy a laikusok (köztük) a feleségek/ barátnők nem ismerik a horgászfelszerelések árszintjét. Nemcsak városi legenda, hogy a legjobb áron a szakítások/válások után a nőnél maradt, általa áruba bocsájtott horgászcikkeket lehet megvenni, hiszen annyiért adja, amennyit mondott neki az exe.

10. Minden elköltött forintot igazol, hogy a horgászat nem csak játék és mese, hanem komoly versengés is: a válaszadók csaknem 2/3-a az eredményre is hajt, amikor kint van a vízparton.


Más hobbihoz képest kifejezetten érdekes, a versengés szerepe a horgászatban. Arról szólnak-e az ott töltött órák, hogy mindenképp nagyobbat, többet, szebbet fogjon a horgász, mint a barátja, szomszédja vagy a szemben horgászó ismeretlen? A felmérés azt támasztja alá, hogy mindenképp! Férfiak egymás között, hogyan is lehetne másképp? A kitöltők 23%-a kifejezetten az eredményért megy a vízpartra, kudarcként éli meg, ha nem sikerül halat fognia. A legnagyobb csoport (bő 40%), az eredményesség mellé a jó társaságot is említi. Ezzel szemben, a „botok csak be vannak dobva” hozzáállás elenyésző arányú, csupán 4,5%-nyi pecás vallja magáénak. Ezzel együtt a sztereotípia az egymagában ücsörgő horgászról nagy vonalakban is igaz, hiszen 30% vallotta be, azért megy horgászni, hogy egyedül legyen, távol mindentől.

11. Az eredményhez pedig önmagában bármilyen drága felszerelés sem elég, a sikerhez folyamatos önképzés is szükséges – legalábbis a kitöltők több mint 80%-a így gondolja és teszi.


A horgászat technikai sport, ami nemcsak az eszközök specialitásában, hanem a használatukhoz szükséges tudásban is megnyilvánul. A sikeres halfogáshoz elengedhetetlen a szerelékek, etetési és csalizási technikák ismerete. Sőt, azokon az intenzíven telepített tavakon, ahol a legtöbb pecás horgászik, kifejezetten hátrány, ha valaki nem felkészült. Jelenleg főleg végszerelékek és csalizási megoldások fejlődnek leggyorsabban, ezt követi a megfelelő távolságba való bejuttatáshoz szükséges horgászbotok és orsók modernizációja. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni más területek technikai eredményeinek az átvételéből adódó innovációkat sem, pl. az új alapanyagok, anyagmegmunkálási technológia, precízebb gyártási eljárások, stb.
Mindezeken túl, ott van a másik „tudományterület”, ami egy adott horgászvíz sajátosságait illeti. Azok, akik utánajárnak egy-egy vízterületnek, elolvassák a beszámolókat, beszélnek ottani horgászokkal, stb. rendre eredményesebbek, mint az, aki csak beesik.

12. Így a jó horgász mindenhol tanul, legyen szó a vízpartról, horgászboltról, a barátjáról. A legnépszerűbb tudás források között kiemelkednek az internetet által elérhető online magazinok és a youtube videók.


A felmérést kitöltők jelen vannak a facebook-on, ezért nem meglepő, hogy más online oldalakat is rendszeresen néznek, tájékozódnak a horgászatot érintő érdekességekről, újdonságairól. Érdekes különbség, hogy az online tartalmat kétszer annyian nézik, mint az offline magazinokat. Komoly szerep jut(na) a horgászboltoknak is, ahol minden 5. horgász tájékozódik. Annak ellenére, hogy mindenki elismeri, mekkora fontosságú az ismeretek folyamatos naprakészen tartása, sem a gyártók saját anyagai, sem pedig a horgászegyesületek nem terepei a tájékoztatásnak. A vásárlási döntéseknél fontos lennének az olyan alapvető dolgok, mint, hogy pontosan milyen anyagból van pl. egy horgászbot, annak milyen tulajdonságai vannak összehasonlítva egy másik alapanyaggal, stb. A világmárkákat másoló „márkák” kínálatában rendszeresen sem a tömeg, sem szállítási hossz vagy más olyan alapadatok nincsenek megadva, ami alapvető lenne pl. egy szák, sátor, horgászbot, ernyő vásárlásakor. Nincsen iparági szabályozás pl. arra, hogyan kell mérni egy damil szakítóerejét, egy bot dobósúlyát, stb. Nincsenek összehasonlító tesztek sem. A kínai és indiai gyártókapacitásoknak és az ottani minőségbiztosításnak teljesen kiszolgáltatott márkák általában még ugyanazt a minőséget sem tudják produkálni két beszállítás között. Az első látásra rengeteg innováció mögött valójában kevés cég áll, akik próbálják a lehető legkevesebb idő alatt behajtani a fejlesztések árát, mielőtt a másolatok ellepnék a piacot. Ennél fogva a fogyasztóknak nehéz a márkák közötti differenciálás, hiszen a legtöbben ugyanazt kínálják más „csomagolásban”. Más iparágakban megszokott, végiggondolt és felépített marketinget nagyon kevés cég csinál, főleg Magyarországon, ahol nemcsak a horgászok sokfélék, de a gyártók és kereskedők is, tehát nem feltétlenül rendelkeznek a szükséges képzettséggel, ismerettel, ami elvárható lenne nagy tömegeket érintő hobbit kiszolgáló iparágban.

13. Láttuk, hogy a horgászathoz kemény munka, kell hozzá pénz, paripa és fegyver… Mindezeken túl mit üzennek a horgászok azoknak, akik még nem horgásznak? Hát ilyeneket:

- Hajrá!
- Bolond!
- Ha szeretnéd a szabadság ízét megízlelni, akkor ne habozz, vágj bele!
- Sosem késő elkezdeni. Szerintem aktív személyiségfejlesztő, illetve kreativitást fejlesztő tevékenység és tökéletes arra, hogy az ember kiszakadjon a borús és stresszes hétköznapokból
- hiba [font=Wingdings]:)[/font]
- Már ne kezdjen bele, mert rosszabb, mint a drog!
- Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!
- Horgásszá’!
- majd rájössz, hogy hiányzik valami az életedből…
- Azonnal kezdje el!
- Az élet rövid, menj el horgászni!
- Azt csodálom, hogy tudsz horgászat nélkül élni
- Ha nem pecázol, nem vagy igazi férfi [font=Wingdings]:)[/font]
- Ne is erőltesse, ha eddig nem horgászott
- Irány a vízpart, kevesebb a stressz!
- Nooooooormáááális?!
- Attól még lehet boldog ember [font=Wingdings]:)[/font]
- Hogy hülye
- Majd elkezded te is…
- Szar vagy.
- Kezdjen el horgászni! Természet, család, barátok. És elég fárasztó sport, ha valakinek folyamatosan van kapása!
- Hogy próbálják ki. És ne tekintsenek minket lúzeroknak.
- Aki nem horgászik, menjen focizni, legalább lesz hely a parton ;)
- Mindenképp próbálja ki, mert azok a percek, amit a természetben horgászattal töltesz annál nagyobb ajándék nincs.
- Ha nem horgászol, akkor lotyi vagy
- Húzzál bele, öcsém [font=Wingdings]:)[/font]
- Ne is kezdjél bele, így is sokan vagyunk erre a kevés vízre is :) ;)
- Mindenki saját döntése!

***

Háttér: a felmérés lebonyolítása

A „Horgászatról őszintén” címmel indított felmérést a Facebook közösségi oldalon bonyolítottuk le. A kitöltők a Horgász-Zóna facebook oldaláról valamint számos horgászokat tömörítő csoportból jöttek. A felmérés összesen 13+1 kérdésből állt. A választós kérdéseken kívül lehetett „üzenni” is azoknak, akik még nem horgásznak. A felmérés három napon át zajlott, 1659 horgásztól érkezett válasz. A válaszadók 97 % férfi és csupán 3 % nő. Ez egybevág a MOHOSZ által nyilvántartott férfi-nő horgászaránnyal, azaz ilyen értelemben jól leképezte a kitöltők csoportja a regisztrált horgászok körét. A kitöltők 88,5 %- a 18 és 45 éves kor közötti, ez annak is köszönhető, hogy a Facebook statisztikája szerint is a legtöbb regisztrált tag ebben a korintervallumban fordul elő. Mindazonáltal el lehet mondani, hogy a kitöltők köre olyan horgász, aki hobbijában aktív, a horgászattal összefüggésben történő dolgokkal kapcsolatosan érdeklődő, őket látni legtöbbet a vízpartokon.„Mintaügyfele” és célcsoportja a horgászattal kapcsolatos bármilyen szolgáltatónak. A felmérést kitöltők megoszlása nem, életkor és fizetési kategória szerint:








Szeretnénk megköszönni a kitöltőknek, a megosztóknak és a csoportok adminjainak a lebonyolításban való közreműködést. Reméljük, hogy ez a kis feltáró beszámoló még közelebb hozza a horgászokat és családtagokat egymáshoz, illetve kedvet csinál azok számára, akik idáig csak gondolatban mertek kimenni a vízpartra!

A következő facebook oldalak/csoportok voltak segítségünkre:
Horgász-Zóna
Horgász-Zóna Pest
Bojlisok barátságban
Method feederezők klubja
Horgászat ezerrel
Feeder horgászok
Bojlis adok-veszek
Süllő és más hazai rablóhalak horgászata
Bojlis adok-veszek-cserélek
Stég Product


Nagyon szépen köszönjük a figyelmet, reméljük számotokra is érdekes volt a Horgászatról őszintén! Éljenek a horgászok, de nagyon!

Készítette:
Horgász-Zóna
Bencze Alexandra
Nagy Zoltán Lajos